Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-226

160 A Nemzetgyűlés 226. ülése 1921, évi július hő 12-én, hedden. ha valaki a vasárnapi munkaszünetet megszegi és 20—600 koronáig terjedő pénzbirsággal büntetik az illetőt. Ez nagyon sok munkaadót, különösen a kapzsi munkaadókat könnyen arra csábitja, hogy munkásaikat vasárnap is foglalkoztassák, mert legrosszabb esetben csak egy kis pénzbüntetésre Ítélik őket, ami busásan megtérül nekik a munkás munkaj ában. T. Nemzetgyűlés ! Azért is végtelenül örvendek annak, hogy ez a törvényjavaslat a Ház elé került, mert nekem meggyőződésem, hogy épen a legreáutaltabb társadalmi osztályon kivan segiteni. A kereskedelmi alkalmazottak igazán reá vannak utalva, hogy végre az ő viszonyaikon is segitsen a Nemzetgyűlés. Hasonlitanak a szellemi proletárhoz a tisztviselőkhöz, akinek kevés a fizetése, de igényei állásánál fogva nagyobbak, mint a fizikai munkás igényei. A kereskedelmi alkalmazottnak jobban kell öltözködnie, mint az ipari munkásnak, mert főnöke ezt egyenesen megkivánja ; a fizetése azonban nincs arányban ezekkel az igényekkel és a szükséges összeget máshonnan nem veheti, minthogy a gyomrától vonja meg. A magam részéről tehát örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, és természetes, hogy elfogadom. Azonban a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán fel akarom hivni a figyelmet egy jelenségre. Arra akarom kérni a kereskedelemügyi minister urat és a kormányt, hogy necsak akkor avatkozzék bele a munkaadók és munkások közt felmerült differenciák kiegyenlítésébe, amikor azt ők már maguk közt elintézték, amikor már kész a megegyezés, hanem akkor, amikor a differenciák még nagyok, amikor egyik vagy másik oldalról merev elzárkózottság mutatkozik. Ilyenkor lépjen a kormány közbe és igyekezzék erkölcsi súlyával a differenciákat kiküszöbölni. Egy érdekes kérdésre akarom felhívni a Nemzetgyűlés figyelmét : ez a pénzintézeti tisztviselők helyzete. (Halljuk/) A pénzintézeti tisztviselők az egész háború alatt becsületesen, derekasan dolgoztak ; készséggel végezték el a felszaporodott munkát, noha ebből nem nekik volt hasznuk, hanem a pénzintézeteknek. Most minden indokolás, minden érv nélkül a bankigazgatók és pénzintézeti igazgatóságok arra az álláspontra helyezkednek, hogy megvonják alkalmazottaiktól az osztatlan munkaidő kedvezményét, amit hosszú időn keresztül élveztek és behozzák az osztott munkaidőt. A pénzintézeti tisztviselők ma szervezetlenül állanak, nincs erejük ahhoz, hogy jogos kívánságukat keresztülvigyék ; a pénzintézetek igazgatóságai visszaélnek evvel a helyzettel és minden indokolás nélkül elvonják ezt a kedvezményt. Az osztott munkaidő mellett nincs egyetlen komoly érv sem. Nem tudja senki komolyan megindokolni, miért legyen kénytelen az a tisztviselő reggel bemenni, délben étkezni, hazamenni és délután ismét visszamenni. Nagyon értékes emberek, akik foglalkoztak a munkáskérdéssel és akiknek maguknak is voltak alkalmazottaik, ugy nyilatkoztak, hogy nincs értékesebb munkás. mint a nyolc órát egyhuzamban foglalkoztatott munkás. (Igaz ! ügy van !) Hagy csak egyet említsek a sok közül, Buxon angol nagyiparos egy angol folyóiratban megírta, hogy nincs olcsóbb munkás, mint a jól megfizetett munkás, akinek nyolc óra keretében osztatlan munkaideje van. Egészen természetes, hogy nyolc óra alatt osztatlan munkaidő mellett többet tud produkálni az a tisztviselő, mint megosztott munkaidővel. Nincs érv ellene, de van érv mellette, különösen van a mai viszonyok között. Mikor a kislakások építéséről beszéltünk, több képviselőtársam felemiitette, hogy lehetőleg ki kell menni a perifériákra, a vidékre. A tisztviselők nagy része ma a környéken lakik. Ha délben haza kell mennie, akkor két órai ebédidejét villamoson tölti el az oda-visszautazással, vagy pedig kénytelen a városban benn étkezni, amire a fizetéséből nem telik. (Igaz ! ügy van I) Azután ott van a drága villamos. A tisztviselő kénytelen fizetésének tekintélyes részét villamos költségre kiadni. Az osztott munkaidő tehát energia pazarlást, időpocsékolást jelent. Mégis a pénzintézetek igazgatóságai mereven ragaszkodnak ahhoz, hogy szeptembertől kezdve bevezetik az osztott munkaidőt. Nagyon kívánatos lenne, ha a kormány itt is beavatkozna, itt is eljárna és amikor látja, hogy a gyengébb fél ki van szolgáltatva az erősebbnek, akkor erkölcai súlyával odahatna, hogy a tisztviselők ezen jogos kívánsága kielégítést nyerjen. (Helyeslés.) Erre vonatkozólag én egy határozati javaslatot is terjesztek a Nemzetgyűlés elé és kérem, hogy méltóztassék azt elfogadni. (Olvassa): »Utasítsa a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy amennyiben a pénzintézeti érdekeltség bármely részéről hozzá ily irányú megkeresés érkeznék, hivja meg a pénzintézeti érdekeltséget közös értekezletre, azon magát képviseltesse és minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel hasson oda, hogy a pénzintézeteknél bevezetett és jelenleg érvényben levő osztatlan munkaidő rendszert megtartsák és azt az alkalmazottakra sokkal terhesebb és nem gazdaságosabb osztott munkaidő-rendszerrel ne cseréltessék fel.« Kérem a t. Nemzetgyűlést határozati javaslatom elfogadására. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés halfelől.) Elnök : Szólásra következik 1 (Senki.) Ssnki sincs feliratkozva szólásra. Kivan még valaki szólni ? (Nem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a szó. Az előadó ur nem kivan szólani. A minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Szabó József igen tisztelt képviselő ur felszólalásában annak a nézetének adott kifejezést, hogy helyesebb lett volna, hogy törvény állapítsa meg azt, amire a törvényjavaslat a kereskedelemügyi ministert felhatalmazza, hogy t. i. a jelenleg érvényben lévő törvényben megállapított záróránál korábbi időben állapithassa meg a zárórát. T. Nemzetgyűlés ! Én azt hiszem, hogy helyesebb az az ut, amelyet én választottam, mert