Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-225
Á Nemzetgyűlés 225. ülése 19k számára kívánatos legyen, amit csinál, csakhogy a külföld ne vonja meg tőle támogatását, legalább azt a negativ támogatást, hogy nem igyekszik neki nehézségeket okozni, helyzetét lehetetlenné tenni. Szabó József (budapesti) : Nincs becsületünk a külföldön. Rupert Rezső : Hogy a legutóbbi példára utaljak, ime, a kormány, hogy jó fiu legyen, nekiment azoknak a poétikus színezetű kis testületeknek, a védőligáknak, irredenta-egyesületeknek, amelyek nem ártottak senkinek, csupán ártatlan műkedvelők társaságai voltak, amelyek a nélkülük is úgyis élő magyar romantikát éltették, őrizték ós amelyek ellen a komoly külföldnek igazán nem lehetett kifogása. De a kormány ezzel is igyekezett helyzetét erősíteni, aminthogy látjuk, hogy napról-napra üzleteket is kötnek kifelé a külfölddel. Ezek mind vonatkozásban vannak a politikai értelemben vett külüggyel is. Ha az angolokkal, franciákkal, románokkal ilyen gazdasági érdekközösségek létesüljenek, ez — érezhető — mind csak azt az egyetlen célt szolgálja, hogy a kormányzati rendszer éljen és mentől tovább élhessen, nehogy elérje f a felelősségre vonás. Épen ilyen egészségtelen a belső politikánk. Itt sem emelkedhetik a kormányzat arra a magaslatra, amelyet a nemzet egyetemes érdeke megkövetelne. Itt is nevek döntenek a magyar politikában, a magyar nemzet sorsa fölött, azért, mert ezek a nevek hozzá vannak tapadva kellemetlen eseményekhez, bűnökhöz, helyesebben azok kényszerű pártolásához. Nem lehet tőlük könnyen megszabadulni és az ország kénytelen tűrni, hogy nem az ő érdekében csinálnak polilikát, hanem a klikkek megmaradása érdekében, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljenek. Az ország érdeke azonosittatik egyesek érdekeivel. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Az ilyen állapot nem vezethet jóra. Az ilyen kormányzat, amely bűnökkel terhes, amelynek legfőbb feladata, hogy sötét titkokat elleplezzen, nem lehet hivatva arra, hogy a belső politikát is egészséges irányba vezesse. Ennek bizonyos mesterséges eszközökre van szüksége, hogy a saját uralmát fentartsa. Látjuk napról-napra ezeket a mesterséges eszközöket használni. Megpróbálják lehetőleg törvényhozási utón erősíteni a pozíciójukat ; megpróbálják, hogy ezzel is eszközöket találjanak bűnök örök időkre való elrejtésére. Itt van pl. a társadalom hatályosabb védelméről szóló törvény. Nem az az objektív nagy érdek volt ennek a célja, hogy a nemzet társadalma csakugyan megvédessék gonosz támadások ellen, hanem az, hogy itt a jajszó fel ne hördülhessen, az igazság szava fel ne hangozhasson. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Itt van a tervezett sajtóreform. Mit méltóztatnak gondolni? Talán arra való ez, hogy a mi becsületünket, az egyesek becsületét megvédelmezze a sajtó esetleges rágalmai ellen ? (Zaj.) Nem arra való, hanem | 21. évi július hó 11 én, hétfőn. 413 arra, hogy a nagy titkok ne juthassanak a nemzet közvéleménye elé. Orbók Attila : Abból nem lesz törvény ! Rupert Rezső : Ez a kiindulási pontja, alapgondolata a tervezett sajtótörvénynek. Ez az a fontos ok, amiért a magyar sajtónak meg kell halnia. Rassay Károly: Nehogy a mozipanamák kiderüljenek. Rupert Rezső : De a kormány nemcsak törvényhozási utón mesterkedik azon, hogy kényelmes — talán nem is kényelmes,, hanem veszélyes — pozíciója meg ne inogjon, hanem benn a társadalmi életben is dolgoznia kell. Sokszor titokban az események hátterében is. Természetesen — látszat kedvéért — jön néha jó dolgokkal is. Amikor egy-egy ilyen javaslattal idejön, — mint aminő pl. a kereskedelemügyi minister ur mostani javaslata is a kislakások építéséről — mindig egy kép jut eszembe, amelyről Carlyle emlékszik meg egyik könyvében. Egy gunykép ez, amely a francia forradalmak előestéjén készült és az akkori francia törvényhozást gúnyolta ki. Egy majorosgazda áll a képen csirkéi közepette és beszédet intéz hozzájuk. Azt mondja nekik : »Kedves baromfiaim ! Én azért hívtalak össze benneteket, hogy adjatok nekem tanácsot, milyen mártással készítselek el benneteket.« (Derültség.) Mi is igy vagyunk a mi majorosgazdánkkal, a t. kormánnyal. Minket is összehívtak ide s összehívnak sokszor és mitőlünk is egyes törvények tárgyalása keretében napról-napra tanácsot kérnek, hogy milyen mártással készítsenek el bennünket. Sokféle mártást ajánlanak. Friedrich István : En voltam a legrosszabb mártás! (Elénk derültség.) Ereky Károly : Ettől még rosszul lesz a kormány ! Tomcsányi, meg Károlyi Imre gróf ! (Zaj !) Rupert Rezső : Most majd jön a választójogi mártás, majd a főrendiházi mártás, amellyel el akarnak bennünket készíteni. Bródy Ernő : Sajtó-mártás ! Rupert Rezső : Az már készül. Azt már kotyvasztják a \ egy-konyhában ! És amíg a kormány ilyen módon tanácsot kér tőlünk, néha egy-egy szemet is szór elénk, egy-egy szociálpolitikai javaslat képében. Hogy folytassam a képet : az egyik kakas kiáll a sorból és azt mondja : »Mi egyáltalában nem akarjuk, hogy minket bármiféle mártással elkészítsenek ; mi életben akarunk maradni.« Rassay Károly : Ez volt a destruktív i (Élénk derültség.) Rupert Rezső: Én is ennek a képnek a kakasaként azt mondom s mondtuk már sokan, hogy mi is életben akarunk maradni és mi bizony nem akarunk tanácsot adni arra nézve, hogy milyen mártással készítsenek el bennünket. Sokan és sokszor félreálltunk már ezen a képen igy, igen sok hónap előtt észre vévén a szörnyű veszedelmeket és igen 56*
