Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-225

14 Nemzetgyűlés 225. ülése 1921. evi július hó 11-én, hétfon. 487 Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a szó. Róbert Emil előadó : T. Nemzetgyűlés ! Az elhangzott vita során annyi gondolat vettetett fel, mely sok tekintetben ellentétben van azokkal az intenciókkal, melyeket a törvényjavaslat céloz, kénytelen vagyok, ha röviden is, ezekre a gondolatokra reflektálni. Mindenekelőtt hibás az a beállitás és tévesek az ezen beállitásból levont konzekvenciák, mintha a lakáskérdés megoldása egész komplexusában a kormányt terhelné. Az kétségtelen, hogy abban, hogy ezek a rendkívüli lakásnyomor uságok előálltak, nagy része van a kormány lakáspolitikájának is, amennyiben a lakbérek maximálásával a vállalkozási kedvet úgyszólván teljesen megszüntette s ez által a lakásépitést lehetetlenné tette. Ennek konzekvenciáit a kormánynak le kell vonnia és le is akarja vonnia, akkor, amikor a menekültek részére s a lakásinség más természetű következményeinek megszüntetésére 300 millió koronát akar szánni. De ennek a programmnak meg vannak a maga határai és minden olyan szándék, mely ezen határokon túl terjedőleg uj feladatokat akar belevinni, csak kárára van a törvényjavaslatnak. Epen ezért vagyok bátor arra kérni Nagy Pál t. képviselőtársamat, hogy azt az indítványát, mellyel a mezőgazdasági lakáskérdést is ebbe a törvényjavaslatba akarja bekapcsolni, vonja vissza. Czettler Jenő t. képviselőtársam indítványát, mely arra irányul, hogy a földmivelésügyi ministerium, melynek hatáskörébe tartozik ezen probléma megoldása, hasonló javaslattal jöjjön a Nemzetgyűlés élé, a magam részéről melegen pártolom, de egyrészről az a 2000 korona oly csekély összeg, mellyel nem tudnánk úgyszólván senkin sem segíteni, másrészről ez az intézkedés túllépi ennek a törvényjavaslatnak a keretét s csak hátráltatná annak végrehajtását. Nekünk most erre a 300 millió koronára sürgősen inkább ma, mint holnap, szükségünk van, mert különben nem tudjuk idejében megkezdeni azt az építkezést, mely a törvényjavaslat alapján teljesen elő van már készítve és odajutunk, hogy az építkezést esetleg a jövő évre kell halasztanunk- Kérem tehát, — és tudomásom szerint meg is van erre a hajlandóság t. képviselő társaimban — hogy Cettler Jenő indítványának elfogadásával e kérdést elintézettnek tekinteni méltóztassék. Hivatkozás történt a tőkének és a nagyiparnak a lakásépítés terén fennálló feladataira, hangsúlyozni kivánom, hogy a lakáskérdés a maga egészében a közgazdasági élet problémája és hogy a mi lakásstatisztikánk szegénységünk statisztikája. Akkor oldjuk meg a lakáskérdést egészségesen, ha oly közgazdasági életet tudunk teremteni, mely a munkásság, a dolgozók életstandardját oly fokra emeli fel, hogy igényeit, melyeket a lakás tekintetében támaszthat, ki is tudja elégíteni. Kérem a t. Nemzet gyűlést, hogy ezt a törvényjavaslatot abban a tudatban méltóztassék elfogadni, hogy bár ez a rendkívüli és aggasztóan katasztrofális mérvet öltő lakásínségen segíteni fog, de a további lépést a kormány segítségével a nagytőkének, az iparvállalatoknak és az arra illetékes egyéb tényezőknek kell megtenniök. Kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés jobhfelöl.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kíván szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés! A tegnapelőtti ülésen voltam bátor a t. Nemzetgyűlést tájékoztatni azokról az irányelvekről és gondolatokról, melyek vezettek akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot a t. Nemzetgyűlés elé terjesztettem. Nem kívánok most ezekkel újból foglalkozni, csak egészen röviden akarok néhány felmerült észrevételre reflektálni. Mielőtt azonban ezt tenném, kötelességemnek tartom, hogy hálás köszönetet mondjak azért a jóindulatért, mellyel az a törvényjavaslat a t. Nemzetgyűlés minden oldalán találkozott, ügy látom, hogy a t. Nemzetgyűlés intencióinak feleltem meg nemcsak a törvényjavaslat benyújtásával, hanem azzal az iránnyal is, melyet ez a javaslat követ, és azokkal a célokkal is, melyeket el akar érni. Nem is volt tulajdonképen más érdemleges észrevétel a törvényjavaslat ellen, mint az az egy, hogy az a 300 millió korona kevés azon célok megvalósítására, melyeket magunk elé tűztünk. Már a múltkor kijelentettem, hogy magam sem tartom ezt az összeget elegendőnek és nyilatkoztam arra nézve is, hogy van reményem arra, hogy ha még folytatni kell ezt az akciót, a pénzügyminister ur a folytatáshoz szükséges hitelt is rendelkezésre fogja bocsátani. Egy másik észrevétel az volt, hogy ezzel a törvényjavaslattal csak a fővárosban való építkezést akarjuk lehetővé tenni. Hát, t. Nemzetgyűlés, én nagyon csodálkozom, hogy ilyen észrevételek merültek fel az én múltkori felszólalásom után is, mert beszédem során két helyen is kijelentettem, hogy e javaslat keretében nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is szándékozom a lakásínségen segíteni és lakásokat építeni. Először megemlítettem ezt akkor, amikor rámutattam arra, hogy mekkora a menekültek által elfoglalt vagonok száma; miután vagonlakó nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is van, tehát ez oknál fogva vidéken is kell építkezni. Másodszor pedig megemlékeztem a vidéki építkezésekről akkor, amikor röviden tájékoztattam a t. Nemzetgyűlést, hogy miképen* óhajtom a rendelkezésemre juttatott háromszáz millió koronát felhasználni. Megemlítettem azt, hogy most a legsürgősebben Budapesten 49 millió koronával akarunk kisebb lakásokat, földszintes házakat építeni, 41 millióval pedig a vidéken, ugy-