Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-225

438 A Nemzetgyűlés 225. ülése 1921. évi július hó 11-én, hétfőn. hogy egyszerre körülbelül ugyanaz az összeg fog Budapestre, mint a vidékre fordittatni. Azután a fenmaradó 210 millió koronára nézve pedig megjegyeztem, hogy ebből az összegből Budapesten és a vidéken főképen kétszobás bér­házakat akarunk építeni. Szóval, én ebben a tekintetben tájékoztat­tam a Házat, és a felszólalásom után kizártnak kell tekinteni azt, hogy ezt a háromszáz milliót kizárólag a fővárosban létesítendő házakra akar­nám fordítani. Említtetett a felszólalások során az is, hogy a gyárakat kell kötelezni arra, hogy munkás­lakásokat építsenek. Hát, igen t. Nemzetgyűlés, ez mindazokban az esetekben, amikor a gyárakat lehetett kötelezni arra, hogy munkáslakásokról gondoskodjanak, meg is történt. Amikor az újonnan létesített gyárak valami kedvezményt kaptak az államtól, mindakkor kiköttetett velük szemben, hogy munkáslakásokról tartoznak gon­doskodni, és a kötelezettségnek a gyárak eleget is tettek. A jövőben is igy fogunk eljárni, és én a magam részéről nem fogom elmulasztani egyetlenegy esetben sem, hogy amikor akár köz­vetett, akár közvetlen támogatást kapnak az iparvállalatok, akkor őket e támogatás ellenében elsősorban munkáslakások építésére kötelezzem. De, igen tisztelt Nemzetgyűlés, itt fel kell említenem azt is, hogy az összes hazai bányá­kat köteleztük arra, hogy nagyarányú munkás­lakásépítkezésbe fogjanak bele, és hogy a bányák­nak ezt lehetővé tegyük, beleegyeztünk abba, hogy ők ezeket a beruházásokat rövid határ­idő alatt törleszthessék és hozzájárultunk ahhoz, hogy amig ezek a beruházások törlesztve nin­csenek, ők minden métermázsa szén után hat korona iiikamerális illetéket szedjenek. Ezek az építkezések tehát nagy arányban folynak és remélhetőleg az őszig nagyjában be is lesznek fejezve. Nemcsak a bányák érdeke, hogy lekö­tött munkáslétszámuk legyen, hanem még na­gyobb érdeke az országnak az, hogy elegendő bányász álljon rendelkezésre, aminek első elő­feltétele, hogy ezeknek a bányászoknak lakásuk legyen, (ügy van! jobifelöl!) De egyúttal, mi­után itt a bányászokról van szó, fel kell emlí­tenem, hogy, sajnos, a bányák ma sokkal keve­sebb munkás felett rendelkeznek, mint ahogy ez kívánatos volna, annak ellenére, hogy lakások rendelkezésre állanának, kevesebb bányamunkás foglalkozik ma szénbányászattal, mint néhány héttel ezelőtt. Mert azok az u. n. liptákok, a megszállott területekről való bányamunkások, hazamentek mezőgazdasági munkálatra és a csonkaMagyarországról származó bányamunkások nagy része is elment aratni, aminek az lett a következménye, hogy a múlt héten pl. a szén­termelés naponként 500 vagonnal volt csekélyebb, mint az előző hetekben. (Mozgás.) Hát, ez óriási visszamaradás, aminek különösen a mezőgazda­ság fogja hátrányát látni, mert nem lesz szén a cséplésre olyan mértékben, mint ahogy kívá­natos volna és természetesen a kovácsszén is kevesebb lesz. (ügy van!) Hallottunk itt beszélni a munkanélküliségről. Minap az ülés bezárása után egyik képviselő­társam emiitette, hogy miért nem mennek a munkanélküliek a bányákba, miért nem keres­nek ott munkát. T. Nemzetgyűlés! El kell ismernünk azt, hogy a bányászmunka a legnehezebb munkák közé tartozik, és nem is mindenki alkalmas fizi­kailag arra, hogy bányamunkát végezzen; azok közül azonban, akik munkanélkül vannak, és akik olyan nagyon hangosan emiitik azt, hogy az országnak, a kormánynak gondoskodni kell arról, hogy nekik munkaalkalmuk legyen, azok közül sokan ott a bányászatban találhatnak munkát, (ügy van!) Epen igen helyesen utalt itt egy igen tisztelt barátom, hogy az Ameri­kába kivándorlottak túlnyomó része, tudtommal talán 95%-a, amikor innen kivándorolt és el­hagyta hazáját, nem volt bányamunkás, és ott, Amerikában pedig beállottak bányamunkások­nak egészen más viszonyok között, mint amilye­nek a hazai bányákban vannak. Mert én jártam künn Amerikában, és láttam ezeket a bányákat is, ott semmiképen sincs gondoskodva a bányá­szok életbiztonságáról és testi épségéről, ott a bányászok a legnagyobb veszedelmeknek vannak kitéve és ennek ellenére elmennek bányamunkások­nak, mert keresni akarnak. Szabó József (budapesti) : Itt is elmen­nének, de nincs reményük többet keresni a bányákban ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Hát kérem, a többiek, akik ott vannak és azok is, akik elmentek most mezőgazdasági munkára, meg voltak a keresettel elégedve. Szabó József (budapesti) : Ne mentek volna el! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter: A munkanélküliek között sokan vannak olyanok, akik ott, ahol nehezebb a munka, nem akarnak keresni. Ez épen olyan, mint amikor én 1919-ben, amikor kereskedelemügyi minister lettem első izben, megindítottam a szükségmun­kákat és nem mentek oda munkások, úgyhogy úgyszólván kötéllel kellett fogni őket. Szabó József (budapesti) : Huszonöt korona napszám nagyon kevés. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minis­ter : Az, kérem, megfelelt az akkori napszámok­nak (ügy van ! jobbfelöl.) és jó volt arra, hogy keressenek, mert ha valakinek nincs mit ennie, nincs keresete, akkor a kevesebb napszám is segítség, mert ugy van az, hogy a kevesebb mégis több mint a semmi. (Ügy van ! jobbfelöl.) En tehát nagyon kérném azokat a képviselő urakat, akik a munkanélküliekkel érintkezésben vannak, méltóztassanak őket rávenni, hogy a bányákban is vállaljanak munkát; ón meg vagyok győződve arról, hogy ők ott ugyanolyan béreket

Next

/
Thumbnails
Contents