Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-225
436 r A Nemzetgyűlés 22S. ülése 1921. évi július hó ll-en, hétfőn. építéséről szóló törvényjavaslatát, Magyarország agrárállam ; itt a Nemzetgyűlés többsége is agráriusokból áll. Mégis azt kell tapasztalnunk, bogy nem minden ngy megy, ahogy kellene, Ennél a törvényjavaslatnál is — amelyet én nem irigylek, sőt örömmel üdvözlök — ugy állunk, hogy a városiaknak ad felszerelést az állam, felmentett munkásaiknak most talán lesz valamicskéjük, de a harcban rokkanttá váltaknak és a hadiözvegyeknek, árváknak nincs hová lehajtaniok a fejüket. Mert hiába, a házhelyek engedélyezéséről szóló törvényjavaslat alapján sem lehet nekik házhelyet juttatni. A törvény nem ad más módot, mint hogy vásároljunk, ha tudunk. A teleknek azonban horribilis ára van most, úgyhogy épen a legnyomorultabbak nem tudják megszerezni. Én bizom a földmivelésügyi minister urban, hogy csakhamar követni fogja kollégájának, a kereskedelemügyi minister urnák a példáját és erre vonatkozólag törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé. Arra kérem azonban a pénzügymin ister urat, hogy amikor ezt tárgyaljuk, akkor ne fukarkodjék, hanem mondjon le egy kissé a takarékosság elveiről. Ebben az ügyben már két határozati javaslatot is benyújtottak ; az egyiket Nagy Pál igen tisztelt képviselőtársam, a másikat pedig Czettler Jenő képviselő ur. Ha megfontoljuk és a várható következést levonjuk ebből a két javaslatból, akkor nekem Czettler Jenő határozati javaslata mellé kell állanom. Nag}- Pál javaslatának 2000 koronás segélye ugyanis épen semmi a mai világban. Ha 2000 koronát kap az a hadiözvegy vagy teljesen rokkant munkaképtelen, azzal nem sokra megy. Czettler Jenő javaslatának elfogadásával, azt hiszem, lehetne a bajon segiteni. Ezért az ő javaslatát ajánlom elfogadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Ki következik szólásra ? Kontra Aladár jegyző : Pákozdy András ! Pákozdy András : T. Nemzetgyűlés ! A kereskedelemügyi minister ur törvényjavaslatát elfogadom. Elfogadom annál is inkább, mert mind szociális, mind nemzetfenntartó és nemzetnevelő szempontból fontosnak, üdvösnek és hasznosnak tartom. Egy hibát mégis találok a javaslatban. Azt a hibát, amelyre már több képviselőtársam rámutatott és amely abban áii, hogy evvel a javaslattal csupán a városok, különösen a főváros lakásínségén óhajt a kormány segiteni. Ezt azonban nem szabad igy csinálni. Jelen helyzetünk, a mostani szomorú állapotok feltétlenül visszaidézik emlékezetünkbe az elmúlt időket, a régebbi kormányok ténykedéseit, amelyek óriási milliókat szavaztak meg a városok fejlesztésére, de a falut elhanyagolták. A falusi nép nevelésére, kultúrájának istápolására, közegészségügyének rendezésére vajmi kevés súlyt fektettek a régi kormányok. A jelenlegi kormánynak másképen kell intézkednie. Ki kell terjesztenie az építkezést mindazokra a vidékekre, ahol annak szüksége fenforog. Nem kivánom én ezt általánosságban csak ott, ahol annak szüksége fenforog, különösen ahoí állami szolgálatban álló tisztviselők élnek. Elvitázhatatlan, hogy a megszállott területekről beözönlő tisztviselők ne csupán a fővárosban, vagy a főváros környékén, vagy a vagonokban vannak elszállásolva, elhelyezve, hanem számtalan van a vidéken is és akárhány helyen megtörtént, hogy lakás hiányában kénytelen volt két család beköltözni egy lakásba. Megtörtént ez a magam járásában is, ahol két biró lett a járásbírósághoz helyezve s ez idő szerint nincs olyan lakásuk, mely méltóságuknak, tisztségüknek vagy hivataluknak megfelelő volna. Az is megtörtént a járásomban, hogy egy pénzügyőr, akit oda helyeztek a szakaszhoz, csak ugy kapott lakást, hogy az ottani közigazgatási tisztviselő egy háztulajdonost, akinek házában négy lakó van, magát ragadta ki saját szobájából és konyhájából, hogy a pénzügyőrnek helyet adjon. Az ő bútorát egy másfél méter széles és három méter hosszú kis zug lyukba rakatta be, melynek ablaka sincs, a butor többi része pedig az udvaron van, ott ázik, fújja a szél, szárad össze. Figyelembe véve az ilyen körülményeket, nagyon fontos volna, ha a kormány odakinn és építkezéseket folytatna a lakásnélküliek szükségleteinek kielégítésére. A főváros lakásínségét legelső sorban azzal lehetne könnyíteni, — mint ahogy azt Cserti képviselő ur is mondotta — hogy a négy szobán felüli lakásokat egy rövid, egyszakaszos törvénynyel elvesszük birtokosaiktól..« Cserti József : Nem én mondtam ! Pákozdi András : ... azonfelül pedig utasítani kellene azokat a vállalatokat és nagyobb gyárakat, hogy munkásaik részére lakásokat építtessenek. Mert ha annak a gróf Széchenyi Viktornak, vagy akármelyik nagybirtokosoknak kötelessége, hogy cselédsége részére megfelelő lakást építsen, miért ne volna annak a gyárnak, annak a nagyvállalatnak is kötelessége gondoskodni arról, hogy a munkások megfelelő, tisztességes lakásban lakjanak? Ezenkívül ugyancsak egy rövid szakaszos törvénnyel ki kellene mondani azt, hogy mindazok, akiket leszármazásuk, ipari foglalkozásuk vagy más üzleti dolgaik a fővároshoz nem kötnek, pl. azok, akik a dolog elől jöttek fel . . . Szücs Dezső; Ugy van! Sokan vannak ilyenek ! Pákozdi András :... otthagyták birtokukat, bérbe adták, vagy felesbe adták és feljöttek kilincselni vagy azért, hogy urhatnámkodjanak, tartoznak visszamenni a vidékre. Hisz odakünn munkahiány van. Úgyannyira, hogy a gazda, akinek szüksége lenne öt-hat munkásra, heteken át kénytelen várni, mig megkaphatja őket. A munkahiányon odakünn csak ezzel tudunk segiteni, ugyanakkor, amikor idefönn nagy a munkanélküliek száma. Abban a reményben, hogy a t. kormány mindezeket figyelembe veszi és még további összegeket óhajt a kislakások épitése céljából megszavaztatni, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felöl)
