Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-225

À Nemzetgyűlés 225. ülése 192J nem kell dolgozniok, mert az állam majd eltart bennünket. Ez nagyon megbosszulta magát és ma már a munkásosztály is nagyon jól tudja azt, hogy az államtól mindent várni nem leket. Az állam polgárainak, az állam tőkéseinek is meg kell mozdulniuk, mert nemcsak magának az államnak, hanem a nagytőke képviselőinek is érdeke az, hogy ebben az országban felfordulás ne legyen. Mert ők "voltak azok, akik annak idején, amikor a felfordulás szelei fújdogáltak, a szélrózsa minden irányában elszéledtek. Nekünk, akiknek nincsen tőkénk, itt kellett maradnunk és át kellett élnünk azokat a rettenetes viszonyokat. Én tehát nagyon szeretném, ha a magántőke is mindent elkövetne és hogy a munkás- és a kisiparososztály esetleg altruista módon hozzájuthatna pl. parcellázás révén azokhoz a házhelyekhez. Nagyon sok szó esett arról, hogy a kormánynak földbirtokreformja keretében mindenkinek joga van házhelyhez. En tehát a kormányt felkérem, hogy mennél előbb hasson oda, hogy azok a házhelyek ki legyenek parcellázva. Én, aki átéltem a forradalmi előzményeket és a forradalmat, nagyon jól tudom azt, hogy mit jelent az, ha egy munkásembernek csak egy kis viskója van. Hogy hogyan jutottak hozzá ezek a szegény emberek, és mikor az áldást igérő kommunizmus, amikor minden a mienk volt, kitört, senki sem féltette talán ugy, — a nagybirtokos nem volt ugy kétségbeesve nagy vagyonáért — mint a szegény ember a maga kis viskóját, amelyen talán még olyan amortizáció van, amelyet még a gyermekei is fognak fizetni. Én tehát nagyon örülök, mikor a kereskedelemügyi minister ur beszédében bejelentette, hogy erre is gondolt és hogy bizonyos akciót tervez, amellyel ezt a szociális kérdést meg fogja oldani. Én ismételten nagyon kérem őt, hogy lehetőleg gyorsan induljon meg ez a munka. Én tudom azt, hogy máról holnapra nem lehet mindent megcsinálni. Belátom a kormány nehéz helyzetét. A vigasz az, hogy ma legalább a kereskedelemügyi ministeri székben olyan férfiunk ül, akit nem igen kell biztatni, ö tudja nagyon jól, hogy mit kell tennie és talán többet is tenne, mint amennyit tehet. Evvel a törvényjavaslattal is bebizonyította azt, hogy, ha nem is az ő resszortjához tartozik, de sok gondja mellett mégis elővette ezt a törvényjavaslatot, hogy azt a bizonyos elégedetlenséget, amely a lakásügyek terén mutatkozik, megszüntesse. Jól tudjuk, hogy minden egyes tényezőnek mindent el kell követni, hogy az országban a munka meginduljon, mert mindaddig, amig az országban a termelés, a munka meg nem indul, addig nem remélhetünk semmit. Csizmadia Sándor: Majd a télen. (Mozgás.) Oláh Dániel : Csodákat ne várjunk, t. Nemzetgyűlés, hanem szűnjön meg egyszer már köztünk az örökös viszálykodás és ebben a kérdésben, amikor szociális alkotásokról van szó, értsünk egyet, l. évi július hő 11-én, hétfőn. 4-35 mert csak ez lehet az alap, amelyen ezt az országot újjáépíthetjük. Nagyon sajnálom, hegy múltkori beszédemben, amikor báró Szteréryi képviselőtársamnak akkori szerepléséről, amikor ő hatalmon volt, beszéltem, azt, amit mordtam, igen t. képviselőtársam tőlem személyes támadásnak vette. Semmi sem állott tőlem távolabb, mint az, hogy őt személyében a legkevésbé is megbántsam, sőt a legnagyobb tisztelet az, amellyel az ő személye iránt viseltetem ; mint embert, mint politikust, mint közgazdászt mindig nagyrabecsültem. Nagyon örülök, hogy most már tisztázva van az a bizonyos kijelentés, amelyet ő annak idején tett. Azzal is tisztában vagyunk most már, hogy 'a munkásság akkori vezetőinek nagy érdekében állott, hogy nem a valóságnak megfelelően állítsák be az ő beszédjét. Amennyiben Szterényi képviselőtársamat talán megsértettem volna, itt a parlament szine előtt bocsánatot kérek tőle és ismétlem, hogy minden sértési szándék teljesen távol állott tőlem. Én abból a szempontból tettem szóvá az ő szereplését, hogy a mostani kereskedelemügyi minister urat mindegyik törvényjavaslatánál a legélesebb kritikában részesiti. Kerekes Mihály: Nagyon helyesen teszi. Oláh Dániel : Ehhez természetesen joga van. De voltak jobb idők, amikor nem állt üresen az állampénztár, amikor a kereskedelemügyi minis terek többet tehettek volna, mint amennyit a mostani kereskedelemügyi minister ur tehetett. És ha abban a régi időben is ilyen szociális törvényjavaslatokkal jöttek volna a Nemzetgyűlés elé és nem engedték volna elburjánozni az uzsorát, akkor határozottan nagyon sok dolog nem történt volna meg, ami megtörtént. Ezzel napirendre is térek a kérdés felett. Nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat, hogy Ígéretéhez képest a legnagyobb gonddal viseltessék a kisiparosok iránt, mert azok az utóbbi időben a hadfelszerelési munkáktól is elestek a nagyobb vállalatok versenye miatt. Ez természetes is, mert hiszen berendezkedésük nem erre való és azok az újpesti és budapesti lakatosmesterek, akik berendezkedésükben a budapesti építkezésekhez igazodtak, csak nagy üggyel-bajjal tudták ezeket a hadimunkákat végezni. Legyen gondja rájuk a kereskedelemügyi minister urnák, mert maholnap kénytelenek lesznek embereiket szélnek ereszteni. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző : Szabó István sokorópátkai ! Szabó István ( sókor ópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Elfogadom ezt a törvényjavaslatot, sőt örömmel üdvözlöm a kereskedelemügyi minister urat a javaslat benyújtásáért, mert szociális érzékéről tett vele bizonyságot. Szerettem volna azonban, ha a földmivelésügyi minister ur is vele egyidőben benyújtotta volna a falusi és tanyai kislakások