Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-225

'Â Nemzetgyűlés 225. ülése 1921. évi július hő ll-én

y hétfőn. 433 pán azt célozza, bogy némiképen segítséget nyújtsunk ezeknek a szerencsétlen embereknek. Határozati javaslatom, amelynek elfogadását kérem, a következő (olvassa) : 1. »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy a 300 millió épitkezési kötlségből fordítson a Kormány a vidéken, falun, házhelyedhez jutott olyan nincstelen szegény hadirokkant vagy hadiözvegy és hadiárva részére, akiről a községi elöljáróság ezt bizonyítja, házhelyenkint az építésre legalább 2000 korona segélyt, hogy ezek hajlékhoz jussanak annál is inkább, mert ez az összeg a házhelyhez jutás nehézségei miatt nem oly nagy, legfeljebb talán 20—30 millió koronát igényelne, 2. Ha pedig ebből az összegből nem lehetséges, találjon a kormány utat és módot arra, hogy a fent emiitetteknek sürgős építési segélyt nyújtson.« (Helyeslés.) Ez az indítványom és nagyon kérem az igen t. Nemzetgyűlést, szíveskedjék ezt eliogadni. Amint az előbb is mondottam, itt rem kölcsönből való építésről van szó ; olyan csekély ez az öszszeg és tulaj donképen csak adósságnak a lerovása, amit odaadunk ezeknek az embereknek szorgalmuk és munkásságuk jutalmául, mert hiszen 2000 koronából ma nem lehet építeni, de mégis segíteni lehet az illetődön, hogy meg tudják szerezni az ajtóhoz szükséges fát, vagy a szarufát, gerendát, hogy igy legalább hajlékhoz jussanak abban a hazában, amelynek a legdrágábbat, az életüket adták oda. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző: Szijj Bálint. (Nincs itt.) Czegléüy Endre. Czeglédy Endre : T. Nemzetgyűlés l Az építőipar megindítása, lábraállitása, az építőipar munkájának, folytonosságának biztosítása egyik legfontosabb feladata az országnak. Fontos nekünk ez elsősorban azért, mert az építőipar a termelés szolgálatában áll, maga is elsőrendű termelőmunka, másodszor pedig azért, mert jelen helyzetünkben rendkívül nagy szociális feladatot old meg a lakásépítés, t. L a lakásínség enyhítését. Ennek a legfontosabb iparágunknak helyzete a háború óta a legsiralmasabbá vált. Ennek okait nem akarom bővebben fejtegetni, de a sok közül egyet kénytelen vagyok Kiemelni, és ez az, hogy mindazoknál az intézkedéseinél, amelyek ennek az iparágnak fellendítését és megmozditását célozták, a gyakorlati szakembereket nem hallgatták meg és a tárgyalásokba be nem vonták, kénytelen vagyok rámutatni arra az általános anomáliára, hogy minden ilyen intézkedésnél örömmel mellőzték mindig és majdnem céltudatosan a gyakorlati szakemberek tanácsát és munkásságát. Miután ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy az építőiparban némi kis mozgást idézzen elő, a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm. Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, hogy a törvényjavaslatban kontemplált 300 millió korona rendkívül kevés az építőipar fellendüléséhez és kevés ahhoz is, hogy a lakásínségen legalább némi tekintetben enyhítsen. Ennek következtében ezt a 300 NEMZETGYŰLÉSI NAPL0. 1920—1921. -- XI» KÖTET, millió koronát csak akkor nem fogjuk hiába elkölteni, ha annak felhasználásán al egyidejűleg olyan akció indul meg, amely az egész építőipar fellendülését célozza és a magánépitkezést is megindítja, a magántőkét vállalkozásba állítja. Miután emiitettein, hogy ez az iparág majdnem minden iparágat felölel, természetesen akkor, amikor az építőipar pang és az építőiparban szünetel a munka, a munkanélküliség is nagy. így értjük meg azután a jelenlegi munkanélküliséget, ami dokumentálja azt, hogy mert az építőipar ilyen siralmas helyzetben van, a munkanélküliség általános. Az építőipar több mint negyven ipartestületet ölel fel, részt vesz a munkájában szinte minden iparág, úgyhogy amikor az építőipar működik, jóformán általános termelési munka folyik. Szükségesnek tartom, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a törvényjavaslatban kontemplált 300 millió korona elsősorban is helyesen használtassék fel, másodsorban pedig, hogy az az akció, amely az építőipar fellendítését célozza, egyidejűleg meg is indittassék. A 300 millió korona felhasználására vonatkozólag az igen t. kereskedelemügyi minister ur némi tájékoztatást adott, ez azonban csak bizonyos részletre vonatkozik és kiemeli a bérházrendszer előnyeit. En a pénzügyi bizottságban is kifejtettem már, hogy nem vagyok híve a bérkaszárnyák építésének s szerintem sokkal helyesebb a kisházak építése, a telep szerinti pavillonrendszerü építkezés, mert ezen házak eladása révén az állam ismét uj beruházási eszközhöz jutna, amely azután szintén épitkezési célra volna fordítható. Ilyen alapon háromszor vagy négyszer is meg lehetne forgatni azt a 300 milliót, úgyhogy akár másfél milliárdot is az építkezés szolgálatába állithatna az állam. Én tehát ajánlom a kereskedelemügyi minister ur figyelmébe, hogy eltekintve attól a körülbelül 110 milliótól, amelyet már bérházszerü építkezésekre szánt, a többit, különösen a vidéken és Budapest környékén való építkezésnél kisházszerü építkezésre fordítsa. A 300 millió helyes felhasználására vonatkozólag kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy kívánatos, hogy a 300 millió ugy használtassék fel, hogy ezzel az egész építőipari bráns, az egész építőipari munkásság foglalkozást találjon. Eszerint nem állami rezsiben való építkezésről volna szó, hanem vállalati építkezésről, amelynél az egész építőipari munkásság foglalkozást talál, Meg kell itt említenem, hogy a törvényjavaslat keretében különféle különleges építkezésekről is lesz szó. Itt ismételten kérnem kell a kereskedelemügyi minister urat. hogy ezen különféle építkezések tervezését is adja ki a magángyakorlatban lévő építészeknek. A magyar mérnöki kar és építészet, a magyar épitőiparosság külföldön is elismert tényező. Mikor mi a tisztviselőknek mindent megadunk és mindent megtérítünk, ami szükséges, szükség van arra is, hogy az adóalanyokat erősítsük, tehát arra, hogy ezeknél a tervezési alkalmaknál ne az állam tisztviselői végezzék a munkát, hanem a tervező építészek. Kötelesség55