Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-208
36 A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó 14-én, kedden. dom és benyújtóját a Nemzetgyűlés szine előtt örömmel üdvözlöm. (Helyeslés és taps.) Elnök : Ki következik szólásra ? Gerencsér István jegyző : Kószó István ! Kószó István : T. Nemzetgyűlés ! Helyi ismereteim folytán kötelességemnek tartom, hogy felszólaljak akkor, amikor a kolozsvári egyetem elhelyezése tárgyában a t. Nemzetgyűlés ezen törvényjavaslatot tárgyalja. Mindenesetre Szeged városa az, amelyik már egy félszázadon keresztül jogos igényt táplál arra nézve, hogy ott egyetem állittassék fel. (ügy van! jobb felöl.) A legutóbb is, amikor az u. n. harmadik egyetemnek felállítása céljából az intézkedések megtétettek, csupán egy véletlen ütötte el Szeged városát attól, hogy a harmadik egyetem ott állittassék fel. (ügy van ! balfelöl.) Akkor bizonyos személyi vonatkozások voltak azok, amelyeknél fogva a három egyetemből két egyetem lett és igy lett Magyarországnak négy egyeteme. Akkor felállították a debreceni és a pozsonyi egyetemet és Szeged egyetem nélkül maradt, amely városnak pedig, azt mondom elsősorban volt igénye arra, hogy ott az Alföldön, akkori hazánknak úgyszólván a közepén, az Alföld metropolisában állittassék fel egy tudományegyetem, amelyik egyrészt kulturális fejlődés tekintetében, másrészt pedig a magyarosítás tekintetében olyan szolgálatott tehetett volna a múltban is ennek az országnak, hogy talán megváltoztatta volna azt a helyzetet, amelyet részünkre a trianoni béke teremtett, (ügy van ! jobbfelöl.) Szeged városa állandóan u. n. diákváros volt. A város anyagi erejét sokkal meghaladó áldozatokat hozott azért, hogy a kultúrának ott gócpontjai keletkezzenek. Ily körülmények között lett felállitva két gimnáziuma és régi reáliskolája, amelyek a leghíresebb középiskolák ma is, leghiresebb középiskolák voltak a múltban is. Torontál, Bácska, Krassó-Szörény megye, azonkívül Temes megyének egy része szolgáltatta oda a diákkontingenst, amely odajött megtanulni magyarul, amely odajött magyar levegőt szívni, és odajött a magyar hazát igazán megszeretni, mert hiszen Szeged városnak diákjai közül kerültek ki a legnevesebb írók között helyet foglaló egyének. Hogy ne említsek mást, Herczeg Ferenc ott tanult meg Szegeden magyarul, mert a verseci diák, amikor odajött, magyarul egy szót sem tudott. Ma ő a magyar irodalom egyik dísze. (Éljenzés.) Nem akarok egyebet felemlíteni, hiszen ezek köztudomású dolgok. Köztudomású az, hogy a legnevesebb emberek kerültek ki a szegedi középiskolákból és igazán egy befejezetlen állapot az, hogy a tanulni vágyó részére, amikor a középiskolát elvégezte, a felső kiképzés lehetetlenné válik, mert részint azokat a terheket nem bírja elviselni, amelyek a továbbképzéssel járnak olyan módon, hogy más városba menjen el, részint hiányzik a megfelelő vágya is a különben tehetséges egyének egy részének, akik előre már bizonyos lemondással végzik el a középiskolát. Épen azért igen sok darabban maradt ember van Szegeden a tudományok tekintetében, igen sok ember van olyan, aki a nyolc gimnáziumot vagy reált elvégezte, azonban magát tovább nem képezte, pedig erre tehetségénél fogva hivatott lett volna. Ez mind onnan származik, hogy Szegeden nem volt felső iskola. Az Ilristen segedelmével Szeged városa nemsokára egész területében szabad lesz, mert hiszen igy rendelkezik a trianoni béke. Akkor felszabadul Újszeged, ez a villa-város, ahol — amint Temesváry t. képviselőtársam emiitette — olyan építkezések vannak, amelyek téli lakásul is alkalmasak. Azonkívül olyan közintézmények vannak ott, mint a szerb bánáti konviktus, a kenderakadémia, az uj tanitóképzőintézet, a vakok intézete. Ezek mind bele kapcsolódnak az uj egyetembe. Ilyen körülmények között ott egyrészt 50—60 lakás lenne, másrészt az egyetemnek is egy részét ott nagyon szépen el lehetne helyezni. Azt hiszem, hogy ez az állapot, ami most van, mielőbb megszűnik és Szeged városa nem lesz sokáig határváros, hanem metropolisza lesz ismét az Alföldnek. Nekünk elő kell készítenünk, hogy csakugyan metropolisza lehessen a tudománynak, a kultúrának és a gazdasági fejlődésnek, (ügy van !) Már pedig szerintem a kulturális fejlődés és a gazdasági fejlődés olyan kapcsolatban állanak egymással, hogy azokat szétválasztani nem lehet, és ha szét is volnának választva, össze kellene hozni. Jól esett nekem Herrmann Miksa t. képviselőtársamnak felszólalása, aki méltatta Szeged városát és kiemelte, mint olyan gócpontot, amelyet azelőtt elhanyagoltak és amelyből a világháború teremtett gócpontot. Akkor ugyanis, amikor ennek a hazának minden területe úgyszólván megszállás alatt volt, Szeged városa a magyar nemzetnek egy oázisa maradt, ahornan kiindult a magyar nemzeti hadsereg, ahol ápolták akkor is a kultúrát és a magyar nemzeti érzést, ahol megtették a szükséges előkészületeket a keresztény nemzeti erkölcsi alapon álló uj Magyaróra szagnak a felépítéséhez. A magyarok Istenének arra mutató keze is olyannak tünteti fel Szegedet, mint amely várost istápolni és támogatni kell a jövőben. Ha a magyarok Istene megsegít, akkor felszabadul a Dunáig £IZ íl föld, amely Magyarországhoz tartozott azelőtt és akkor Szeged városa a megfelelő előkészítés után mint igazi kulturális és gazdasági gócpont fogja dominálni a helyzetet. Szeged fogja akkor bevilágítani az egész Alföldet, Szeged fogja beleolvasztani a csonka Magyarországb ideiglenesen elszakított területet (Élénk tetszés.) és akkor Szeged olyan hatalmas emporium marad, amelyből ki fog fejlődni az az erő, az a nemzeti érzés, az a