Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-224

A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921 millió métermázsát juttatott, tehát körülbelül 300.000 családnak való élelmiszert, ez a Bánát az uj uralmak alatt, amelyek alá jutott és az alatt a nem szociális, de nemzeti szempontokból javasolt agrárpolitika befolyása alatt, amely ott követtetik, meg vagyok győződve, hogy a világ fogyasztása, a világ élelmezése számára egy métermázsa felesleget sem tud termelni. Ezeket azonban csak azért emlitem, hogy kimutassam azt, hogy teljes megértéssel vagyok és teljes megértéssel kell lennünk az ipari vállalatoknak is nehéz helyzete iránt és azon jelenségek iránt, amelyek a munkanélküliséget általános szempontokból, az európai helyzet általános kialakulása folytán reánk is zúdítják. De ez nem jelenti azt, hogy ezzel a jelenséggel szemben tétlenül lehessen, vagy kelljen megállanunk. Mert rendkivül nagy szociális veszélyt — ezt nem kell fejtegetnem — rejt magában a munkanélküliség terjesztése és a hazára nézve mindenesetre igen nagy baj volna az is, ha képzett munkaerők innen kivándorolnának, ámbár nem hiszem, hogy ezzel célt érnének, mert hiszen nincs a világon az az Eldorádó, ahol a munkanélküliség tekintetében legalább is olyan rossz viszonyok ne volnának, mint amilyenek nálunk vannak. A lapokból is értesültünk arról, hogy az igen t. ministerelnök ur foglalkozott és foglalkozik a kérdéssel és azon a módon kezdeményezte annak kezelését, amely a leghelyesebb. T. i. közös értekezletre hivta össze a munkaadók és a munkások képviselőit és ott iparkodott mindkét fél meghallgatása után megindítani a tanácskozásoknak és a megértéseknek olyan sorát, amely alkalmas lesz a bajoknak legalább is enyhítésére vezetni. Ezen tanácskozások során az u. n. munkaközösség intézménye is megemlittetett, amely intézményt én rendkivül termékenynek tartok. Egy még csak kezdetben, még bimbóban levő intézmény ez, amely azonban Németországban már meglehetősen kifejlődött, és amely szerintem magában tartalmazza, megmutatja azt az utat, amelyen a szociális kérdés megoldása felé haladnunk kell, t. i. nem az osztályharc, hanem az osztályok együttműködésének és megértésének utján, az államnak auspiciumai között. Én csak nagyon helyeselhetem, hogy az igen t. ministerelnök ur azon az értekezleten a munkaadók részéről tanúsított kissé rideg magatartással szemben a kormánynak álláspontját abban az irányban precizirozta, hogy őket elhatározásuknak újból való megfontolására utasította (Helyeslés.) és felszólította őket arra, hogy ennek a termékeny gondolatnak felkarolása felé irányítsák figyelmüket, mert ismétlem, hogy én ennek létesítésében, ennek kivitelében látnám azt a prespektivát, mely a szociális kérdés érdességeinek letompitására és annak békés megoldására a legtöbb kilátást nyújtaná. Azért hozom ezt fel interpelláció alakjában, mert igen kívánatosnak tartom, hogy a l. 'évi juhus hó 8-án, pénteken. 4Í9 kormány a Nemzetgyűlésen is nyilatkozzék ezekről a fontos kérdésekről és a Nemzetgyűlés is tanúsítsa érdeklődését ezen szociális bajok iránt. Első kérdésem tehát a következő (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy az ipar nehéz helyzete és ebből folyólag beállott számos üzemkorlátozás következtében különösen a vas- és fémmunkások soraiban — de talán a famunkások soraiban még inkább — nagyon terjed a munkanélküliség ; tekintettel arra, hogy ez a jelenség ugy az emberiesség, mint a szociális béke szempontjából komoly veszélyeket rejt magában, kérdezem a kormányt : minő lépéseket tett vagy szándékozik tenni e baj elhárítására vagy enyhítésére?« Második kérdésem vonatkozik az u. n. washingtoni egyezményre. Méltóztatnak tudni, hogy valamennyi békeszerződés tartalmaz egy fejezetet, amely a munkáskérdés nemzetközi kialakulására vonatkozik. Én ezt a békeszerződések legjobb részének tartom. Nem mondom, hogy teljesen megérlelt és teljesen kialakult, hanem ez az a része a békeszerződésnek, amelyhez elvileg a magyar békedelegáció is készségegesen hozzájárult és amelynek kivitelétől igazán jót lehet várni. Ez a Bureau international du Travail Genfben alakult, a nemzetek szövetségéhez tartozik ugyan, abba organice be van illesztve, de meglehetősen tágkörü autonómiát élvez. Ez a nemzetközi munkáshivatal áll minden országnak, amely ebbe a szervezetbe beleilleszkedik, munkás-, munkaadó- és kormánymegbízott-képviselőiből. Ezek alakítanak azután egy tanácsot és egy hivatali szervezetet, amely bizonyos időközökben közgyűléseket hív össze, amelyeken a munkásviszonyokkal kapcsolatos kérdések tárgyaltatnak. Első ilyen közgyűlése a nemzetközi munkahivatalnak Washingtonban tartatott 1919-ben és ott egész sorozata a határozatoknak hozatott, illetőleg a javaslatoknak tétetett és a művelt államok kormányainak és törvényhozásainak figyelmébe ajánltatott, amelyek foglalkoznak főleg a maximális munkaidő megállapitásával, a női és gyermekmunka és éjjeli munka korlátozásával, szóval munkásvédelmi intézményekkel, amely intézmények teljesen a társadalmi rend keretén belül mozognak. Ezeknek a javaslatoknak jó részét magáévá tette már az európai államok legtöbbje és a megfelelő törvényhozási intézményeket is kezdeményezték. Én melegen óhajtom, hogy Magyarország ebbe a nemzetközi munkásvédelmi akcióba beleilleszkedjék ; melegen óhajtom, — amint a kormány erre vonatkozólag lépéseket is tett —-, hogy a nemzetek szövetségének tagja legyen Magyarország, mert bármennyi kritikával is lehet méltán illetni ennek az intézménynek mai szervezetét, szükséges, hogy nekünk ott szavunk legyen, mert annak keretében számos olyan kérdés tárgyaltatik, amely minket igen közelről érint. m*