Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-224
À Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi július hó 8-án, péntehen. 417 iiogy à vizsgálatot azonnal indítsák meg. Miért kellett a vizsgálatnak május 1-éig illetve 5-éig húzódnia, amikor ez a jegyzőkönyv felvétetett? En nem látom az igen t. belügyminister urnák válaszában azokat a tételeket, amelyekre legjobban kíváncsi lettem volna, és nem látom azt, hogy az a vizsgálat, amelyet kértem, ezekre nézve lefolytattatott volna. Ennélfogva egyelőre nem vagyok abban a helyzetben, hogy a belügyminister ur válaszát tudomásulvehessem. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldálon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: T. Nemzetgyűlés! A képviselő ur pozitív kérdést intézett hozzám, még pedig (Hallj uh ! Halljuk f) szeretné tudni, hogy azon az egyeztetési jegyzőkönyvön ki van aláírva. Szívesen szolgálok az aláírásokkal. A következők vannak aláírva (olvassa) : »Dr. Bibó alispán, Huszár Gyula főszolgabíró, Mihalits János esperes, püspöki megbízott, Szeberényi László, báró Fiáth Pál, Szemmelwei,ss, Holler Ferenc, Brandecker Ede, Ozimmer Ádám, Tever György, Hoffmann József, Lafkó Márton, Frank György, Kraft János, Kisfaludy György.« (FelMáltásoh a jobboldalon : Kik azok? Milyen emberek?) Nem tudom, ismeri-e közelebbről az aláírókat a képviselő ur, nekem csak részben van szerencsém őket ismerni, Egyébként bátor vagyok csak annyit megjegyezni, hogy végtelenül sajnálom, hogy a képviselő ur kevesebb bizalommal van hozzám, mint amilyen bizalommal a hatósági közegeimmel szemben én vagyok. Természetesen, mivel ott meg nem fordultam, az illetőket, akikről azt jelentette a közigazgatási hatóság ebben az ügyben, hogy évek óta izgattak, személyesen nem ismerem; semmi okom sincs azonban kételkedni abban, hogy az, amit a hatósági közegek jelentenek, tényleg megfelel a valóságnak. (Helyeslés.) Elnök ". Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. f Letenyei Pál: T. Nemzetgyűlés! En nem is szándékoztam a belügyminister ur jóakaratát és szavahihetőségét / kétségbe vonni. Ez tőlem teljesen távol áll. Én csak arra voltam kíváncsi, hogy a jegyzőkönyv felvételénél kik voltak jelen. A vármegyei alispán urnák sem vonom kétségbe a szavahihetőségét, azonban akkor, amikor ezt december 10-én kellett volna csinálnia, miért kellett májusig húzódni a dolognak? Kétségbe vonom azonban a jegyző szavahihetőségét. Jeleztem már interpellációmban és elmondottam, hogy a községi jegyző milyen kijelentéseket tetti Azt mondta a kijelentésében, hogy azt a három embert felakasztatja, négyet agyonszurat, de azért mégis az lesz, amit a plébános ur akart. Ezt el is mondtam az interpellációmban és az az ötvenöt ember is bizonyítja ezt, aki alá van irva. A községi jegyzőnek szavahihetőségét mindenesetre kétségbevonom. (Zaj jobb* NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — XI. KÖTET. felöl.) Kétségbevonom annak a községi bírónak szavahihetőségét is, mert látom azt is, hogy mit csinál s annak az egy pár embernek a szavahihetőségét is kétségbevonom, akik ezt a jegyzőkönyvet tulajdonképen aláirtak, mert tudom, hogy az a jegyző milyen aknamunkát csinált ott és hogy azokat az embereket arra kérte, hogy ezt fogadják el és hitelesítsék azt a jegyzőkönyvet. T. Nemzetgyűlés ! En most arra kérem a t. belügyminister urat, teljesen eltekintve mindentől, hogy — egyik félnek sem kell a pártjára állani — tessék azokat az embereket kihallgatni; nem egyoldalulag kell elintézni a kérdést, hanem mindkét félnek a jogos panaszát meg kell hallgatni és ha akkor ez a nézet uralkodik, ha a határozat ilyen formában történik, akkor szívesen belenyugszom, de addig nem vagyok abban a helyzetben. (Zaj.) Elnök: Következik a határozathozatal. Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a belügyminister urnák Letenyei Pál képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Igent is, nemet is hallottam, tehát kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség megállapítható, ennélfogva kimondom a határozatot, hogy a Nemzetgyűlés a belügyminister ur válaszát tudomásul Tette. Következik gróf Apponyi Albert nemzet» gyűlési képviselő ur sürgős interpellációja. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. Nemzetgyűlés! Szociálpolitikai kérdéseket óhajtok a t. Nemzetgyűlés elé hozni, amely az utolsó napokban úgyis szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozott az én igen nagy örömömre. Es ennél az alkalommal nem mulaszthatom el, hogy ki ne fejezzem azt, hogy a népjóléti minister ur utolsó fejtegetéseivel, amelyek a kormány szociálpolitikai intencióinak tág mezejét bevilágították, teljes egyetértésben érzem magamat és ezt az ő felszólalását melegen üdvözlöm. Az igen t. minister ur rávilágított a szociálpolitikának majdnem minden mezejére, de épen mivel ő ilyen széles programmot adott, ívet vont az ő akkori, szintén egy speciális tárgyra vonatkozó fejtegetései fölé, legyen szabad — ámbár nem tartozik az interpellációm tárgyához, de — csak figyelmeztetni őt egy mozzanatra, amelyet az ő fejtegetéseiben s az ő felsorolásában nem érintett és amelyet szintén a hazai regeneráció egyik leglényegesebb mozzanatának, szintén egyik leglényegesebb szociálpolitikai feladatunknak tartokj és ez : a diáknyomor kérdése, (ügy van ! Vgy van!) A jövendő magyar intelligencia, az a tényező, amelytől a kulturfölényünknek fenntartása függ, szintén exisztenciájában van megtámadva, fenyegetve van. Ha hallok beszélni, még pedig nemcsak mendemonda alapján, hanem teljesen hiteles információ alapján, internátusokban elhelyezett^ 53
