Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-224

A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi július hó 8-án, pénteken. 405 ugy hogy ma rossz valuta mellett vagyunk kénytelenek megvásárolni a saját épitőfánkat, épitőanyagunkat. Az a lakásínség, amelyet Budapesten a szemünk elé tár a Lakáshivatal, — amint az igen t. előttem s"zóló képviselőtársam is utalt erre — nemcsak Budapesten, hanem a vidéki városokban, sőt a falvakban is otthonos. De ettől eltekintve, elég csak a vagonlakókra rá­mutatni, hiszen a törvényjavaslat indokolásában a kereskedelemügyi minister ur is utalt erre, ez a nemzetközi szégyen, a trianoni békének, sőt minden emberi jognak arculverése (Igás! Ugy van !) szükségessé teszi, hogy a vagonlakó nyomo­rúságán segítsünk. Figyelembe kell vennünk még azt a körülményt is, hogy a szociális kér­dés a közlekedőedényeknek törvényét követi és amit mi az ipari munkásság számára bizto­sítunk, azt biztositanunk kell a földmives mun­kásság számára is. (Ugy van! Ugy van!) Épen ezért nem elégséges, hogy mi ház­helyet adjunk, hanem segíteni kell őket oda, hogy a házat fel is tudják építeni, (Elénk helyeslés.) mert amint az a föld felszerelés nél­kül nem gazdaság, ugy az a házhely sem ház, ha arra építeni nem lehet. Karafiáth Jenő : Nesze semmi, fogd meg jól ! Czettler Jenő : Látjuk, hogy a gazdasági krízis miatt a földbirtokreform súlypontja a házhelyekre tolódott át, nem mindörökre, mert amint módjában lesz annak a kisembernek fel­szerelést vásárolni, ő is önálló gazdaság tulaj­donosává nőheti ki magát, de ma a nyomorúság tolja le őt a tíz hold helyett a 300 vagy 600 öles telekre. De legalább ezt biztosítani kell neki, mert hogy Anglia munkásnépe a bolsevizmus­nak ellenáll, annak egyik magyarázata az, hogy az angol kormány és az angol fogyasztási szövet­kezetek évtizedek óta hozzásegítik a földmives­munkást és az ipari munkást egyaránt, hogy magántulajdont, kis kertet, kis házat, otthont szerezhessen. (Ugy van!) A társadalmi rend biztosításának ez a sok­kal gyakorlatibb módszere és a földmives mun­kásoknál lakás nemcsak az aggkori bizto­sítást jelenti, mint a tisztviselőnél és az ipari munkásnál, hanem a felemelkedés útját, mert hiszen az a lakás, az a kis kert, az ő kis vál­lalkozásának kiindulópontja Ha valaki fél szobát és negyed konyhát bérel, amint láttam azt 1905—1906-ban Püspökladány vidékén, az nem tud állatokat tartani, nem tud sertést, baromfit nevelni, amiből a szegény ember fel tudja magát küzdeni bérlővé és majdnem kis­gazdává. (Ugy van! Ugy VOM!) Gerencsér István : Ezért fontos a házhely ! Czettler Jenő: Jól tudom, hogy a mai szo­morú pénzügyi viszonyok között azt a nagy ideált, amelyet magunk elé tűztünk és amelyre ígéretet tettünk — mert a keresztény kurzus nemcsak megtorlást jelent, hanem keresztény szeretetet, az alsó társadalmi osztályok feleme­lését, (Élénk helyeslés és taps.) konstruktiv munkát jelent — teljes egészében a mai pénz­ügyi helyzetben megvalósítani nem lehet, de óva intem a Pató Pálokat, hogy azért, mert ez a 300 millió korona a nagy szükségletkez képest semmi, ne dobják ki a koldust " azon indokból, hogy meg ne szakadjon a szivük, hanem adja­nak, amit lehet, mert aki gyorsan ad, kétszer ad. (Ugy van! Ugy van!) A pénzügyminister ur nagyon bölcsen utalt arra, hogy az államkassza az állampolgárok zsebe, igy tehát mértéket kell tartanunk az adás­ban. De az bizonyos, hogy ha adunk valamit és az a szegényebb néposztály jóindulatot lát, egészen máskép képzeli a dolgot, mintha folyton csak azt mondjuk, nem adhatunk semmit, mert nem adhatunk eleget, tehát menjetek, nem törődünk veletek. Az a kiindulópont, amit a javaslat jelent, természetesen maga után vonja a további feltételeket, a további alkotó munkát. Bocsánatot kérek, hogy csak nagyon változatosan jelölöm meg azokat a szempontokat, (Halljuk ! Halljuk !) amelyek kell, hogy kövessék az itt beterjesztett javaslatot a végrehajtásnál. Az első a decentralizáció kérdése. Nem is gondolnók, hogy milyen fontos ez, pedig életbe­vágó dolog. Merem mondani, hogyha botor fővel nem tömöritettük volna ide az ipari munkássá­got, ha Budapesten, ahol a gyáripari termelés­nek jóformán semmi előfeltétele nincs, nem halmoztuk volna a gyárakat és velük az elégedetlen­ség robbanó anyagát, (Ugy van ! Ugy van !) nem következett volna ránk 1919 március 21-től augusztus elsejéig terjedő, szégyenteljes korszak. (Ugy van! Ugy van!) Beszélnek itt dunai kikötőkről, dunai for­galomról, merész álomképekkel igazolják Buda­pest mesterséges fejlesztését. Vájjon Szerbia azért vivott-e erős háborúkat, hogy tengerpart­hoz jusson, mert elégségesnek tartotta a dunai forgalmat? Szó sincs róla. Romania, Bulgária tengerpart birtokában sokkal könnyebben tud a nagyvilággal érintkezni, mintha Vaskapu-ille­tékeket kellene fizetnie. Mi mit viszünk oda? Ipari termékeket nagyon kis mennyiségben. CsonkaMagyarország fővárosát illúziókra nem lehet felépíteni, csak arra a termelésre, amelyet mint pozitívumot magunk tudunk ezen fővárosi fejlődés alapjául lerakni. (Ugy van!) Nem azt mondom, hogy a budapesti lakás­ínségen nem kell segíteni, de azt merem állítani, hogy Budapesten az ipari munkásnak sokkal, de sokkal nehezebb családi házhoz, tulajdon­hoz jutni, mint vidéken. Szociális szempontból is indokolt tehát, hogy lecsapoljuk az elégedet­lenséget és biztosítjuk ezeknek a kis embereknek tulajdonhoz juttatását. Szijj Bálint: Tehát vissza a faluhoz! Czettler Jenő: Igaza van Szijj képviselő urnák, vissza a faluhoz. A fővárosi lakásüggyel természetesen törődnünk keli. A középosztály

Next

/
Thumbnails
Contents