Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-224

À Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi prims hó 8-án, pénteken. 403 öt-tizen laknak egy szobában, sokan még az állatjukat is kénytelenek bevinni oda a szobába, mert nem tudnak olyan lakást kapni, amely mellett istálló is van. (Egy hang jobbfelöl : Csak helyet adnának, majd csinálnának !) Én, mint kultúrember Budapest fontosságát elismerem, Budapestet, mint a magyar nemzet fővárosát szeretem, ügyeivel mindig a legnagyobb előszeretettel foglalkoztam úgyis mint ujságiró, azonban a fajvédelmi politikát nem Budapesten kell kezdeni, hanem a falun. Ott van a jövő generáció. És ha mi a falusi lakásínségen nem segítünk, ne beszéljünk agrár-demokráciáról, hanem valljuk be őszintén, hogy tisztán és elfogultan városi politikát űzünk a városi lakosság érdekében. En igazságos akarok lenni és tudom, hogy Budapest kültelkeinek tömeglakásai a bűnnek és a tuberkulózisnak rettenetes fészkei, azonban a falusi lakásínség •— ott a tuberkulózis nem pusztít annyira, mert mégis többet vannak az emberek szabad levegőn — (Élénk ellenmondások.) viszont a gyermekhalandóság arányait teszi elijesztőkké, amint a statisztikákból láttam. Falun a gyermekhalandóság majdnem kétszer akkora, mint pl. Budapest székesfővárosban. Ha itt a fővárosban valamely gyermek beteg, rengeteg népjóléti intézmény áll rendelkezésre és az az anya el tud menni gyermekével a kórházba, a klinikára, ahol azt a gyermeket ápolják. Ha a fővárosban valaki nagy nyomorban van és nincs megfelelő lakása, legalább ruhát bir kapni valamely jótékony missziótól, de a falusi nyomor rettenetesebb, mert ott nem viheti az anya a klinikára a gyermekét és ha ott valakinek nincs megfelelő lakása, megfagy, mert ruhához nem tud jutni. Sajnos, a missziók figyelme nem terelődött még rá a falu nyomorára, (ügy van!) A falusi lakásínség megszüntetése azért is bir óriási fontossággal, mert ezt a falusi lakásínséget megszüntetni nagyon könnyű, mig a székesfővárosi lakásínség megszüntetése rettenetes nehéz és évek munkájába fog kerülni. A falusi embernek nincs szüksége másra, csak egy kis faanyagra, (TJgy van! ügy vanl a jobboldalon.) és ebből a faanyagból ő megépíti házát, mert a faluvégen a cigány megcsinálja a vályogot, s ha megvan a tetőfedő anyag, a zsupp, a cserép, a nád, vagy a pala, megvan a keresztgerenda, akkor azt a falusi embert kőművesi, építkezési szabályozási tervek sem akadályozzák, hanem azon a kis házhelyen felépítheti a házát. A házhelyrendelet majdnem illuzóriussá vált, mert sok helyen papiroson maradt, ahol pedig véletlenül végrehajtották, mint pl. Biharvármegyében, ahol a főispán erélyes fellépése folytán végrehajtották, ott hiába adtak házhelyet, mert a szegény zsellérember nem tud hozzájutni az építési anyaghoz, a faanyaghoz, ha pedig hozzájut, akkor olyan messzire kell érte mennie és olyan drágán kapja meg, hogy teljesen képtelen házat épiteni, Épen azért nagyon üdvösnek tartanám, ha a kormány egy kis generózitással a falusi zsellérnépet, általában a falusi lakosságot olcsó építkezési anyaggal ellátná, annál is inkább, mert

? sajnos, az építési anyag, kivált a vidéken, lelketlen üzérek kezén van, akik képesek háromszor olyan árat elkérni azért a szál deszkáért, mint a fővárosban a legnagyobb építési iparüzem. (Mozgás a jobboldalon és a középen.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Olyan pénzügyi katasztrófa után, amelybe mi jutottunk, kétféle mód lehet arra, hogy a gazdasági életet fellendítsék vagy némileg felszínen tartsák. Az egyik az inflációs módszer, amidőn a bankjegyeket az ipari termelés céljára valósággal gyártják és minden ipari, gazdasági célra milliárdnyi összegeket fordítanak, az állam óriási beruházásokat, megrendeléseket eszközöl, mert alapjában véve egy ország gazdasági helyzetét nem az tükrözi vissza, hogy hány milliárdnyi pénz van, hanem hogy abban mennyi az érték, mennyi a munkaerő és mekkora a teljesítmény. Mi nem ezt a pénzügyi politikát folytatjuk, amely, elismerem, meglehetősen va banque játék, melynek nagyon súlyos következményei lehetnek, s amely különösen a középosztály teljes tönkrejuttatására vezet Hegedüs pénzügyminister ur programmja az, hogy ő a bankóprést megállította, a bankóprés megállításával kapcsolatban a gazdasági munka megindítását is Ígérte és a gazdasági munka megindítása érdekében valóban nagyon sok áldozatot is hozott. Amit azonban eddig láttunk, az még mindig nem elegendő. Épen itt van az építőipar mint elrettentő példa, amelynek fellendítése érdekében nem történt semmi. Ha a gazdasági termelés megáll, akkor mi hiába fizetjük be a vagyonváltságot és a rettenetes adókat, hogy az idei deficitet leküzdjük, mert a jövő évi deficit kétszer akkora lesz. Épen ezért arra kérem a pénzügyminister urat, hogy az épitőmunka megindítása érdekében adjon vagyonváltság- és adókedvezményt mindazoknak, akik épitenek és ne riadjon vissza attól sem, hogy az építőanyag beszerzését vidéken az állam vállalja magára és olcsó pénzen, esetleg veszteséggel juttasa azoknak a szegény zsellérembereknek, akik megkapták a házhelyet, de mindeddig nem tudtak épiteni. Szijj Bálint : Isten ments ! Inkább egy kis pénzt adjon nekik! Orbók Attila : Ebben igaza van, t. képviselőtársam, ilyen fajtájú állami beavatkozásokról nem lehetünk a legjobb véleménnyel, mert igen sok esetben az állam segített ugyan, de ugy, hogy nem volt benne köszönet. Én azonban ugy képzelem, azoknak a zsellér embereknek, akik felépitik a házukat, lehetne a házhelymegváltási összegből egy bizonyos összeget elengedni és ez a prémium azután buzdítaná azt a zsellérembert, hogy minél gyorsabban beépítse azt a házhelyet, 51*