Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-224
102 A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi július hó 8-án, pénteken. Nemzetgyűlés, hogy a mai körülmények között, amikor a háztulajdonosoknak fizetniök kell közelebbről a vagyonválságot, szinte kizárt dolog, hogy bármely háztulajdonos rászánná magát arra, hogy tatarozási munkálatokra nagyobb összeget kiadjon. Hiszen a legtöbb háztulajdonos gyűjti a vagyonváltságra a pénzt és nagyon kevesen vannak, akiknek ezenfelül, a kötött lakbérrendszer után, még akad véletlenül pénzük. Azt indítványoznám tehát és arra kérem az igen t. kereskedelmi kormányt, próbáljon megegyezésre jutni a pénzügyminister úrral a tekintetben, hogy amely háztulajdonos a folyó évben házát egy bizonyos összegen felüli költséggel tatarozza, az a háztulajdonos a vagyonváltság befizetésére későbbi terminust kapjon. Budapesten szerényen számítva 18.000 ház van, ha tehát egy házat átlag csak 25.000 koronáért tataroztatnának a háztulajdonosok, akkor is 450 millió koronát adnának az épitőiparnak és az épitőmunkásságnak kezébe. Azért ajánlanám főként a tatarozási munkálatok megindítását a kormány figyelmébe, mert, mint mondottam, az építkezések megindulására az idei esztendőben aligha van remény és az építőipar annyira pang, hogy épen az építőipari munkások és az építőiparral kapcsolatos munkástömegek azok, amelyek a legelégedetlenebbek. Mert nézzünk csak körül, t. Nemzetgyűlés, az országban. Látjuk, hogy gyáraink, hála Istennek, már kezdenek dolgozni ; a rettenetes szénhiány is kezd némileg, valutánk javulása folytán is megszűnni és látjuk, hogy majdnem egyedül az építőiparral kapcsolatos munkástömegek azok, amelyek egyáltalán nem birnak kenyérhez jutni. Azonkívül minden ilyen különös pénzügyi engedmény nélkül is nyújthatunk olyan kedvezményeket, amelyek az építőmunkának, az építőipar megindításának nagy lendületet adnának. Indítványom kapcsán már említettem, hogy az építési szabályrendelet elavult. Amióta azt a beszédemet elmondtam a Nemzetgyűlésben, azóta örömmel tapasztaltam, hogy pl. Budapest székesfőváros közmunkatanácsa teljesen eltekint a régi építési szabályrendelettől és nem kivan egyebet, mint hogy a biztonságnak és a higiénikus szempontoknak megfeleljen a benyújtott építési tervrajz. Valami azonban kikerülte a közmunkák tanácsának s talán a kormánynak is a figyelmét és ez az, hogy Budapest építési szabályozási terve még mindig nincs kész. És ha valaki ma telekkönyvi tulajdonába vesz egy házat, vagy, mondjuk, valakinek telke van s arra házat épít és ezt vezetik be a telekkönyvbe, mai nap is azzal a záradékkal vezetik ezt be, hogy amennyiben Budapest székesfőváros építési szabályozási tervének akadálya lenne az a ház, akkor az ingatlan tulajdonosa köteles azt a házat lebontatni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: A városszabályozási tervnek akadálya! Orbók Attila.* Igen, a városszabályozási terv kapcsán történik ez. Ez is olyan dolog, amely egyenesen elriasztja az építkezni akaró nagytőkét attól, hogy építkezzék, mert méltóztassék elképzelni, hogy ma egy három- vagy négyemeletes ház építése a legminimálisabb számítás szerint 17—16 millió koronába kerül! Vájjon felépiti-e valaki azt a házat azzal a tudattal, hogy a telekkönyvben van egy záradék, hogy amennyiben az ő háza Budapest városszabályozási tervébe ütköznék, ő a székesfőváros kívánságára köteles azt lebontatni? Ezek azok az anomáliák, amelyek miatt az építkezés nem indul meg. Nem az a baj, hogy az állam nem ad pénzt, az államnak ez nem is feladata, hanem az államnak egyengetni kell az építkezési ipar előtt az utat és el kell gördíteni az előtte álló súlyos akadályokat, amelyek nagyrészt nem is anyagi akadályok, hanem elavult régi intézkedések. És igazán »kostet nichts« ezeket az akadályokat elhárítani és nagyon könnyű feladat volna legalább felszabadítani a lelkeket, a tőkét a súlyos terhek és fenyegető veszedelmek alól, amelyek a mai rendelkezések mellett a magántőkét teljesen elriasztják az építkezésektől. T. Nemzetgyűlés ! Amint emiitettem, annak idején indítványt jegyeztem be, amelyet meg is indokoltam. Ebben az indítványomban körülbelül 25 pontban felsoroltam mindazokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket nagyon hamar meg kellett volna tenni, hogy már a tavasszal az építkezések meginduljanak. Azt hiszem, hogy ebben a Nemzetgyűlésben, ahol a személyeskedéseknek annyi időt szentelünk, talán szentelni kellene egy kis időt ennek az indítványnak és az általam benyújtott indítvány egyes pontjainak is. Hiszen én nem a magam ideáit hoztam ide, ezzel nem is mernék előállani, mert nem tolom fel magamat szakembernek oly kérdésekben, amelyekben nem vagyok szakember, hanem idehoztam a szakkörök ideáját és a szakkörök kívánságait, s azt hiszem, hogyha én nem, ezek a szakkörök és ez a nagy ügy megérdemlik, hogy a t. Nemzetgyűlés végre tűzze ki tárgyalásra ezt az indítványt és foglalkozzék vele. Tisztelt Nemzetgyűlés! Általában a lakásügyet és az építési ügyet ugy szokták beállítani és, sajnos, egyes hivatalos körök is ugy kezelik, mintha ez Budapestnek magánügye volna ; mintha csak Budapestnek kellene az építkezés megindítása . . , Bródy Ernő: Tévedés! Orbók Attila : . . . mintha ezen a téren csak Budapest helyzete volna olyan kétségbeejtő, hogy csak itt kell segíteni. Szijj Bálint: Falun is van lakásmizéria! Orbók Attila : Az építési ügy nem Budapest ügye, hanem az ország ügye és a falusi lakosság is rettenetesen szenved a lakásínség miatt. Annyira szenved, hogy én magam tapasztaltam kerületemben, hogy szegény zseliéremberek a legrettenetesebb lakbéruzsora terhe alatt nyögve.
