Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

390 . A Nemzetgyűlés 223. ülése 1921 az a feladat marad, hogy röviden válaszoljak a felmerültekre. Mindenekelőtt Sréter igen t. képviselő ur felszólalásával akarok foglalkozni és itt a Nemzetgyűlés előtt le akarom szegezni, hogy én is vagyok olyan honvédtiszt, mint Sréter igen t. barátom, mert hiszen én is őshonvéd vagyok, a Ludovika Akadémiából kerültem ki, tehát azt hiszem, meg van győződve róla, hogy épugy érzek e tekintetben, mint ő. Mindazonáltal óva intenék mindenkit, hogy a közös hadseregre vonatkozólag valami elitélő, vagy más fogalmai legyenek, mint a honvédséget illetőleg. Hiszen méltóztatnak igen bölcsen tudni, hogy a múltban, mikor még a közös hadsereg fennállott, a magyar állam drága pénzen, nagy áldozatok árán mindent elkövetett, hogy a magyar ifjakat a közös hadseregben iskolák révén stb. helyezzük el. Azt hiszem tehát, hogy igazságtalanok volnánk akkor, ha azt mondanók, hogy a közös hadseregben nem ugyanazok a magyar ifjak szolgáltak, mint a honvédségnél. Hiszen akárhányszor ugyanarról a vidékről valók, ugyanazoknak a szülőknek gyermekei közül egyik a közös hadseregnél, másik a honvédségnél szolgált. En ezek között a magyar fiuk között különbséget tenni nem tudok. Ami az igen t. képviselő urnák a hadseregfelügyelőségre tett megjegyzését illeti, legyen szabad egész röviden reflektálnom atekintetben, hogy a hadseregfelügyelőség, valamint a vezérkar fogalma tulajdonképen nem létezik, a fogalom már a múlté, mert ugy a hadseregfelügyelőség, mint a vezérkar a honvédelmi ministerium egyegy csoportját képezi. Ezt tehát külön kiszakítani az egész állományból nem lehet és az egész megítélést a honvédelmi ministerium szempontjából kell megtenünk, nem pedig kiragadni egy-egy osztályt vagy csoportot. Talán méltóztatnak tudni, hogy a vezérkart illetőleg a békeszerződés ugy is rendelkezést tartalmaz, amely tulajdonképen a vezérkart nem engedi meg. Én azt hiszem, hogy ilyen rendelkezés alapján ezt a kérdést tovább fejtegetnem egyáltalában felesleges. Ami pedig az igen t. képviselő urnák a határozati javaslatát illeti, méltóztassék tudomásul venni, hogy nekem semmi kifogásom sincs az ellen, hogy ezek a kérdések, amelyeket a képviselő ur felvetett, tényleg az igen t. Nemzetgyűlés tudomására hozassanak. Én azonban közelfekvő okokból aggályosnak tartom, hogy ez itt á plénum előtt történjék és azért igen kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy méltóztassék ugy határozni, hogy az akkori honvédelmi minister szeptember 30-án, — ha más lesz, mint én ugyebár . . . Orbók Attila; Kizárt dolog! Belitska Sándor honvédelmi minister : . . köteleztessék arra, hogy a véderő-bizottságnak erről részletesen referáljon. Azt hiszem, hogy évi július hó 7-én, csütörtökön. ehhez Sréter t. képviselő ur is hozzájárul, mert hiszen olyan tárgy ez, amelyet tulajdonképen nem volna szabad itt pertraktálni. Én tehát ugy kérem a határozati javaslat elfogadását, hogy a honvédelmi minister köteleztessék, hogy a véderő-bizottságnak mindezekről a kérdésekről jelentést tegyen. Sréter képviselő ur azon felül felhozta a vörös hadseregben szolgáltakat, és itt nézetem szerint igen bölcsen és helyesen azt mondta, hogy sokan kenyérkeresetből, éhségből szolgáltak a vörös hadseregnél, nem meggyőződésből, és igy ezeknek a szelekció révén való kiválogatása természetesen igazságtalan volna. Az igen t. képviselő ur bizottság elé akarja utalni a szelekciót, ami természetesen teljesen egyezik az én nézetemmel. Erről Szilágyi képviselő javaslatával együtt fogok nyilatkozni. Áttérve már most Szilágyi képviselő ur előadására és mindjárt eleve leszögezem, hogy ő csak elvi szempontból nem járul hozzá a törvényjavaslathoz és igen helyesen pointirozta azt, hogy a törvényjavaslat tulajdonképen a kényszerhelyzet alapján terjesztetett a Ház elé. Éz a tényállás, és ez az, ami a t. Nemzetgyűlést is nézetem szerint kötelezi arra, hogy ezt a kényszerhelyzetből fakadó törvényjavaslatot megszavazza. Az igen t, képviselő ur aggályát fejezte ki, hogy a szelekció nem lesz teljesen igazságos. Én erre nem tudok mást válaszolni, mint hogy ez a szelekció természetesen csak emberi igazság lesz, mert méltóztatnak tudni, hogy még a birói igazság sem abszolút igazság. Az egyik bíróság a másik döntését tulajdonképen dezavuálja, mert az emberi igazság véges. Én természetesen helyt adok annak a felfogásnak, hogy ez is véges munka lesz, de arra nézve, hogy a szelekciót a legnagyobb lelkiismeretességgel, becsületességgel fogjuk végrehajtani, azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés énbennem elég garanciát lát. (Helyeslés.) Természetes, hogy a szelekció, amint a t. képviselő ur is mondotta, a harctéri szolgálat és a kitüntetések alapján kell hogy történjék. És természetesnek tartom, hogy a legénységi arany vitézségi érem természetes jogot ad a nemzeti hadseregben való megmaradásra. Ami a bizottságokban esetleg mutatkozó differenciákat illeti, t. i. hogy a bizottságok egyik esetben igy, másikban ugy fognak dönteni, ez, azt hiszem, tévedésen alapul, mert hiszen a bizottságok csak előterjesztik az anyagot, a döntést magamnak tartom fenn. Szilágyi Lajos t. képviselő ur azt az eszmét is megpendítette, hogy a, gazdagok menjenek el a nemzeti hadseregből. Én azt hiszem, hogy a harctéri szolgálat révén azoknak, akiknek arany vitézségi érmük, vagy vaskoronájuk van, akár gazdag, akár szegény, olyan jogai vannak a nemzeti hadseregben való megmaradásra, hogy