Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

388 A Nemzetgyűlés 223. ülése 1921. sággal bele nem nyúl az alárendelt parancsnokságok jogkörébe. T. Nemzetgyűlés ! En ott kezdeném, hogy ha már nekünk a tisztek ezreit kell elbocsátanunk a tényleges szolgálatból, először is azokat a vagyonos tiszteket, akik dúsgazdagok, vagy ha nem dúsgazdagok, de egyébként a megélhetésük biztosítva van a polgári életben, fel kell szólítani arra, hogy önként lépjenek a nem tényleges viszonyba ; hiszen ezzel nem vetünk gátat abbeli törekvésüknek, hogy a honvédelemnek eszközei legyenek, mert hiszen ha ugy hozza a sors, hogy újból fegyverbe keli szólítani a haderőt, egészen bizonyos, hogy ők is jelentkezni fognak és ki fogják venni a honvédelemből a mindenkire háruló kötelességet és részt. Ámde amikor arról van szó, hogy az állam pénzügyei oly nehezek, mint ahogy azt Hegedüs pénzügyminister ur már ismételten emiitette, akkor nekünk igenis arra kell törekednünk, hogy a tisztikar kötelékében olyanokat tartsunk meg, akik arra valóban rá is vannak szorulva. Azoktól az egyénektől pedig, akik földbirtokuk vagy egyéb vagyonuk folytán a polgári életben is megtudnak élni, elvárhatják a bajtársaik, hogy önként visszalépjenek, kilépjenek a hadsereg kötelékéből, (ügy van! jobbfelöl.) és adják át helyüket a szegény bajtársaiknak. Zeőke Antal: A többi hivatalokban is. Szilágyi Lajos: A kiválogatásnál rögtön ez után a szempont után a frontszolgálatot venném alapul. Elsősorban és főképen azt kutatnám, hogy ki, hol volt a fronton, mennyi ideig volt a fronton, csapatnál volt-e, vagy a vezérkarnál és miként viselkedett ott. Kutatnám a ? frontszolgálat időtartamát, de a magatartást is, tehát a kitüntetéseket. Én privátim usy értesültem, — nem tudom, jók-e az értesüléseim — hogy a honvédelmi minister ur elrendelte, hogy mindazok a tisztek, akik a tiszti vitézségi éremmel vagy a Mária Terézia-rend lovagkeresztjével vannak díszítve, a haderő kötelékében feltétlenül meghagyandók. Amikor teljesen hozzájárulok ehhez az állásponthoz,... KÓSZÓ István : Hát a vaskoronások ? Szilágyi Lajos :... azt kívánom hozzáfűzni, hogy a minister ur vegye be ebbe a csoportba azokat a tiszteket is, akik legénységi állományban a legénységi arany vitézségi érmet szerezték meg, mert a legénységi arany vitézségi éremnek megszerzését legalább is olyan nehéznek és legalább is olyan nagy érdemnek kell tekintenünk, mint a tiszti vitézségi éremét. A csapatszolgálatot illetőleg erős aggályaim vannak,, hogy azok nem fognak kellőleg honoráltatni. Általában a vezérkar az utóbbi két esztendőben nagyon előnyomul. Azáltal, hogy a Károlyi-kormány kimondotta, hogy mindenki, akinek 35 szolgálati esztendeje van, nyugállományba helyeztessék, sajátságos helyzet keletkezett. Ezredesi rangfokozatban alig maradt más, mint vezérkari tiszt, mert a csapattisztnek, mire ezredes lett, okvetlenül évi július hó 7-én, esütörtöhÖn. volt már 35 szolgálati esztendeje, tehát, amikor jött a rendelet, a csapatszolgálatból előrement ezredeseket nyugdíjazták, míg a vezérkari szolgálatból előlépett ezredeseket meghagyták, ugy, hogy a Károlyi-kormány idején hosszú ideig az a ferde helyzet volt, hogy az egyes kerületi parancsnokságok élén mindenütt egy-egy vezérkari ezredes állott, akinek vezérkari főnöke megint csak mindenütt egy-egy másik vezérkari ezredes volt, annyi voit a vezérkari ezredes. T. Nemzetgyűlés ! A kényszernyugdíjazások önkénytelenül azt okozták, hogy a vezérkar maradt meg a rangsor elején, mig a csapattiszt a sok szolgálati éve miatt kényszernyugdíjba küldetett. Ebből kifolyólag gondoskodni kell a kiválogatásnál arról, hogy ez valamilyen módon ellensúlyoztassék. Sikerült megállapítanom, hogy jelenleg Magyarországon annyi vezérkari tiszt van, hogy minden 233 közkatonára egy vezérkari tiszt jut. El lehet képzelni : 233 közkatonára egy vezérkari tiszt! Kovács Emil: Mind magyarok? Szilágyi Lajos: Igen. En tehát a vezérkar létszámának csökkentését követelem és a csapattiszteknek előtérbe tolását várom. A kiválogatásnál mindenesetre elhatározó fontosságú kell hogy legyen minden tisztnek a megbízhatósága, amikor azonban azt mondom, hogy válogassuk ki, hogy ki a megbízható, félve jelentem ezt ki, mert félek, hogy olyan bizottságok vagy olyan közegek fogják kiválogatni a tiszteket a megbízhatóság tekintetében, amelyek egyrészt nem fognak egyöntetüleg eljárni, egyik katonai körlet területén enyhébben, másik katonai körlet területén szigorúbban fogják mérlegelni a megbízhatóságot, másrészt pedig elnézéssel lesznek ott, ahol nem kellene, viszont sújtani fognak ott, ahol nem kellene. Ez nagyon kényes kérdés, de mindenesetre követelnünk kell, hogy a megbízhatóság is mérlegelés alá vonassék. Itt említem meg, t. Nemzetgyűlés, a politizálást. Már Sréter volt honvédelmi minister ur itt a Ház nyílt ülésén kijelentette, hogy lehúzza az uniformist arról a tisztről, aki politizál. Ennek a kijelentésnek dacára ismételten előfordultak ilyen esetek, (Felkiáltások jobb felől : Mindig!) holott a politizálás a hadseregnek a rákfenéje. Ebből kifolyólag a mostani kiválogatásnál igenis méltóztassék odahatni, hogy azok a tiszt urak, akik az elmúlt esztendőkben a politikába belekeveredtek, lépjenek ki s lépjenek fel képviselőnek, (Ugy van! jobb felöl.) jöjjenek a politikai pártokba vagy működjenek a politikai sajtóban, a hadseregből azonban minden tiszt, aki politikai ambíciókat táplál, lépjen ki. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) A hadsereg kötelékén belül a politizálást nem fogjuk tűrni és itt a Nemzetgyűlés padjain igenis minden egyes esetben rá fogunk mutatni arra, ha katonatiszteket politizáláson érünk, mert — mint mondám — ez a hadsereg belső értékére káros hatással van. Akiválogatásnál és a leszerelésnél természete-