Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

A Nemzetgyűlés 22$, ütése 1921. ein július hó 7-én, csütörtökön. 38? kormányzati ténykedéssel szembsn, amidőn a kormány a végrehajtásra vonatkozó javaslattal áll elő, igenis felemelem tiltakozó szavamat itt a Nemzetgyűlés szine előtt. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) T. Nemzetgyűlés ! A békeszerződés mindnyájunk, véleménye szerint egyenlő Magyarország halálával. Ha ez igaz, akkor ezt a halált mi nem siettethetjük öngyilkossággal. (Ugy van ! JJgy van !) Már pedig ennek a törvényjavaslatnak elfogadása is tulajdonképen sietteti a trianoni békeszerződés végrehajtását, szóval siettetése a halálnak, egyenlő az öngyilkossággal. Ugron Gábor : Az irredenta egyesületek feloszlatásával is kár volt ugy sietni ! Szilágyi Lajos : Ami a békeszerződés katonai, hadihajózási és léghajózási részét illeti, azt katonai szakember gondos mérlegelés után meg nem szavazhatja. Az a hadsereg, amelyet a békeszerződés nekünk engedélyez, hadműveletekre nem lesz képes, az valóban nem lehet más, mint egy rendőrsereg (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Mi a hadsereget nem azért szerveztük, nem azért képeztük ki és nem azért szereltük fel, hogy most feloszlassuk, hogy a hadianyagot majd a békeszerződés értelmében másoknak átadjuk. Nekünk nincsenek kidobni való milliárdjaink, koldusország vagyunk, már pedig az elmúlt esztendők alatt horribilis összeget áldoztunk az ország haderejéért. A magyar haderőre nemcsak Magyarországnak van szüksége, de egész Európának szüksége van rá, ellenkező esetben mi nem teljesíthetjük azt a feladatot, amelyre egyébként szivesén vállalkozunk, hogy mi legyünk keleten Európának védőbástyája. A nemzeti hadsereg leszerelésével a bolsevizmus visszatértének lehetőségét is fokozzuk, (JJgy van ! Ugy van ! a haloldalon.) s már ebből a szempontból is tiltakozni kell ellene. Ugron Gábor *. Ez kell a kis ententenak ! Szilágyi LajOS : Azon az állásponton kell lenni amelyen a főméit óságu kormányzó ur, hogy Magyarország a nemzeti hadsereggel áll vagy bukik. Ebből kifolylólag én helytelenítettem annak idején a békeszerződés aláirását, helytelenítettem a békeszerződés ratifikálását. Most is változatlanul ezen az állásponton vagyok. Nem hiába mondta a kormány azt, hogy ha ratifikálunk, fölszabadulunk a körülzárolás alól, megindul a forgalom, visszajönnek a hadifogságból hadifoglyaink. Nem hittem, és tényleg ugy volt. Nem szabadultunk fel a körülzárolástól, nem indult meg a forgalom és most is, amint legutóbb Huszár Károly t képviselőtársam interpellációjából megtudtuk, még közel 80.000 emberünk van hadifogságban. Henzer István : Azért haza is jöttek ! Ezért megállapíthatjuk, hogy, igenis az entente maradt az, ami volt, maradt a mi ellenségünk, (ügy van ! Ugy van ! a középen és a baloldalon.) maradt bosszúálló, rövidlátó ellenség, amely ellenünk ma is hadat visel. (Ugy van ! Ugy van ! a középen és a baloldalon.) Mert mi más a békeszerződés, mint hadjárat ellenünk ? A békeszerződés egy végitélet és ha azt végrehajtjuk; ez pusztulása a csonka ország maradványainak isEzt végrehajtani egyenlő azzal, hogy mindent megbénítsunk, megbénítsuk a társadalmi, a kulturális és a gazdasági életet. A békeszerződés végrehajtása annyi, mint forradalmositani, kommunistákat tenyészteni (Ugy van ! Ugy van ! a középen.) ott, ahol ez még nincs, de ahol a talaj, mint nálunk, erre még mindig igenis megvan. Ezt a célt szolgálja nézetem szerint az egész békeszerződés, annak minden része, s ez a leszerelés is. Az entente bölcsen tudta, hogy a magyar nemzetnek mennyi katonatisztje van; bölcsen tudta, hogy a magyar nemzetnek mennyi altisztje van és mégis csak 1750 katonatisztnek és 2333 altisztnek megtartását engedélyezi számunkra. Hogy hova teszi Magyarország többi tisztjét vagy altisztjét, ezzel az entente nem törődik. Ha nem tudja ellátni őket, gondolta az entente, annál jobb, mert az államhatalom akkor kiteszi őket az utcára, megvonja tőlük a megélhetés lehetőségét és így az elégedetlen elemek számát szaporitja, (Ugy van! Ugy van!) vagyis az államhatalom forradalmosit olyan téren, ahol az ez ideig nem volt lehetséges. Ezt a teherpróbát ép ugy, mint a többit, természetszerűleg nekünk ki kell állnunk. Azt hiszem, hogy a kormány eljárása, hogy t. i. ezzel a javaslattal még a békeszerződés érvénybelépte előtt máris idejön, azt célozza, hogy ezt a teherpróbát valamilyen módon kibirjuk. Mondom, elvi szempontból tiltakozom a törvényjavaslat ellen, mivel azonban ugy hiszem, hogy a Nemzetgyűlés más álláspontra fog helyezkedni, — egész bizonyosra veszem, hogy a kényszerhelyzet folytán fog más álláspontra helyezkedni és a kényszerhelyzet folytán meg fogja ezt a törvényjavaslatot szavazni — ebből kifolyólag, ennek az elvi álláspontomnak dacára is, néhány megjegyzést óhajtok tenni a törvényjavaslathoz. A honvédelmi minister ur itt egy rendkívül nehéz problémának megoldását kisérli meg. Megpróbálja a tisztikar leszerelését ugy végrehajtani, hogy az entente intézkedéseinek eleget tegyünk. . Ne feledjük el azonban azt, hogy mivel tartozunk azoknak a hős katonatiszteknek, akik 52 hosszú hónapon keresztül ennek a hazának védelmében oly hősiesen tűntek ki. A probléma nehéz és én azt hiszem, hogy itt abszolút igazságosan eljárni nem fog sikerülni az igen t. honvédelmi minister urnák, de viszont meg vagyok győződve arról, hogy mégis mindent el fog követni. En a tisztikar személyeinek megválogatását illetőleg ugyanazokat az aggodalmakat táplálom, melyeket az előttem szóló képviselőtársam hangoztatott. Én is ugyanúgy látom a helyzetet, mint Sréter István képviselőtársam; én is*háttérbe szorítva látom a honvédséget és a csapatot (Ugy van! jobbfelől.) és én is félek attól, hogy most, amikor kiválogatják a megmaradó tisztikart, ugy a honvédség, mint a csapattisztikar háttérben marad, | ha csak a honvédelmi minister ur drákói szigorú49*