Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

386 A Nemzetgyűlés 223. ülése 1921, alkotott gáttal, a magyar honvéd mindenütt ott volt. (Ugy van!) Én tehát nem hiszem, hogy akadna egy tagja a Nemzetgyűlésnek, aki megtűrné, hogy ez a honvédség az újonnan kreálandó hadseregben legalább ne olyan számban legyen képviselve, mint a volt cs. éskir. hadsereg tisztikara. ( Ugy van !) t KÓSZÓ István : Ez a legkevesebb ! Sréter István : Ez az egyik megjegyzésem. Hozzá is tehetném azt, — hogy konkrétebben beszéljek — hogy távol áll tőlem mindenféle támadás, nem is turném, hogy valaki engem a támadás vádjával illessen, de ki kell jelentenem, hogy a jelen viszonyok között a honvédség és a közös hadseregbeli tisztikar közötti arányszám ; 1:1. Ez szól a nagy tömegre. Ha azonban kiszakitok egy olyan parancsnokságot, amely szorosan véve az egész hadsereg intézményében a legfontosabb, nevezetesen a hadseregfőfelügyelőséget, amely irányitja a hadsereg szellemét és kiképzését, amely a legfelsőbb fórum bscsületügyekben és minden egyébben, s ha ott azt látom, hogy annak a hadseregfőfelügyelőségnek tisztikarában a honvédtisztikar csak két taggal van képviselve : (Mozgás.) akkor azt kell mondanom, és arra kell kérnem az igen tisztelt honvédelmi minister urat, méltóztassék odahatni, hogy a honvédség ennél a kiváló fontos parancsnokságnál hasonló mértékben érvényesüljön, mint másutt. (Általános helyeslés.) A másik pont, amelyre reflektálni kívánok, a 4. pont. Ez szól a Károlyi- és a Kun Béla-uralom alatt teljesített szolgálatokról. Én erre nézve csak egy rövid megjegyzést kivánok tenni. Nem vagyok hajlandó elismerni azt, hogy mindenki, aki a vörös hadseregben szolgált, hazaáruló volt. Nagyon jól tudom, hogy sokan vannak, kik sohasem voltak azok; nagyon jól tudom azt, hogy a vörös hadseregben — ha ugyan azt annak lehet nevezni — szolgáltak sokan, akik, mondjuk, a kötéllel a nyakukon igen hazafias szolgálatot végeztek. (Ugy van ! Ügy van !) Viszont szolgáltak olyanok is később a nemzeti hadseregben, akiket csak szótöbbséggel minősítettek. Azt kérdezem tehát most, igazság volna-e az, ha a szótöbbséggel minősítettekkel vagy pedig azokkal szemben, akik egyszerűen igazoltattak, azok, akik nyakukon a kötéllel szolgálták a nemzeti gondolatot még abban a vörös hadseregben is, valamiképen háttérbe szoríttatnának? Én tehát nagyon kérem az igen tisztelt honvédelmi minister urat arra, hogy amidőn a szelekció megtörténik a tisztikar keretén belül, méltóztassék az igazolásra igen nagy súlyt helyezni és ne méltóztassék megengedni azt, hogy egyszerű denunciálások következtében ilyen férfiak a hadsereg kötelékéből elbocsáttassanak. Még csak egy pontra kivánok visszatérni, ez a 7-ik pont. Lehet, hogy talán hazabeszélek, hiszen 33 évig ettem a csapattisztek nagyon keserű kenyerét. Szilágyi Lajos : Első a csapat ! Sréter István : Egészen nyíltan megmondom azonban, hogy ugy látom, hogy a csapattisztek évi július hó 7-én, csütörtökön. bizonyos fokig háttérbe szorultak. Ezt a csapattisztikart mi az uj hadseregben semmiképan sem nélkülözhetjük. Ezt legutóbbi felszólalásomban, ugy gondolom, eléggé kifejtettem, s most csak egypár szót akarnék ehhez hozzáfűzni. Azt szokták mondani, hogy a magasabb katonai kiképzés mindenütt döntő. Én ezt nem irom alá. Én is foglalkoztam a kiképzéssel, hiszen az egész katonai szolgálat nem egyéb, mint a nép előkészítése bizonyos komoly esetekre, de azt láttam mindig hosszú csapatszolgálatom alatt, hogy nem az volt a nehéz, hogy mit kell tanítani és hogy mire kell oktatni az embereket. Ezt normális eszű, kis katonai tudással biró egyének a zöld asztalnál is el tudják dönteni. Nem a »mit« a fontos. A »mit«, az elméleti dolog és teóriákból nem fogunk megélni sohasem, hanem a lényeg az, hogy ezt a »mit« miképen kell átvinni a gyakorlati életbe és miképan kell tanítani. Tehát az a lényeg, hogy miképen tanítsuk az embereket. Ehhez pedig a teoretikus emberek sohasem értenek, ehhez csak olyan emberek értenek, kik a gyakorlati életben nőttek fel. Már pedig azt kérdezem, az a csapattiszt nem sokkal több haditapasztalatot szerzett-e, mint pl. egy másik, aki meglehetősen hátul tartózkodott? Az utóbbi tapasztalatokat szerzett a vezetésben, az a csapattiszt pedig ott az ólomeső közepette, amikor robbant a gránát, akkor szerezte meg azt a haditapasztalatot. Ha az ilyen embereket kiirtjuk a hadseregből és megengedjük azt, hogy a tisztán teoretikus emberek domináljanak, akkor az a hadsereg hitem szerint soha, de soha nem lesz jó. (Ügy van! Ugy van! a középen és a baloldalon.) A többi pontra itt nem kivánok kitérni és mély tisztelettel kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a határozati javaslatot elfogadni, mert ennek a célja és oka semmi más, mint az, hogyha a Nemzetgyűlés valaki számára költségeket megszavaz, akkor jussa van tudni, hogy kik számára szavazta meg azt, és kik azok, akik a hadseregben tovább is megmaradnak. (Élénk helyeslés.) Kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés a jobb» oldalon.) Elnök .* Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző': Szilágyi Lajosi Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Őszintén sajnálom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. Nem fogadhatom el elsősorban elvi szempontból. Elvi szempontból azért nem, mert a törvényjavaslat a trianoni békeszerződés végrehajtására az elsŐ lépés, már pedig én azon az álláspanton vagyok és ismételten ki is fejtettem itt a Nemzetgyűlés szine előtt, hogy én a trianoni békeszerződést erkölcsileg, jogilag és gazdaságilag lehetetlennek tartom . . . Czettler Jenő : Helyes ! Szilágyi LajOS : ... és annak végrehajtását is lehetetlennek tartom. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Ebből kifolyólag, minden egyes olyan