Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

A Nemzetgyűlés 223. ülése 1921. évi július hó 7-én, csütörtökön. 385 gondoskodik a törvény arról, hogy végkielégítést kapjanak. Az állam fentieknél hosszabb ideig nem vállalhatott kötelezettséget arra, hogy az érdekelteknek illetékeit folyósítsa, mert ezzel esetleg a munkakerülést is támogatná, de ezt az állam anyagi helyzete nem engedi meg. De viszont rövidebb időt sem lehetett e tekintetben megállapítani, mert nálunk az elhelyezkedési viszonyok olyan rosszak, olyan lehetetlenek, hogy nagyon kétséges, hogy még ezen 1—3 év alatt is képesek lesznek-e ezek elhelyezkedni. Hiszen tekintetbe kell vennünk azt, hogy tízezrekre megy azoknak a tisztviselőknek a száma, akik az ország egyes részeinek megszállása következtében lakhelyükről menekültek és napról-napra szaporodik azoknak a magyar tisztviselőknek a száma, akik Csehországból, Romániából és Szerbiából kiutasittatnak. T. Nemzetgyűlés ! Szinte rosszul esik nekem az, hogy én jutottam abba a helyzetbe, hogy ezt a kén y szer javaslatot a Nemzetgyűlésen nekem kell előadnom. Nehéz ennek a javaslatnak népszerűséget csinálni a Nemzetgyűlésen, (Egy hang a közében : Nem is lehet !) mert hiszen azoknak az életpályáját kell a Nemzetgyűlésnek kettétörnie, akik vagyonunkat és családi fészkünknek biztonságát és országunk területi integritását megvédték. Amidőn arra kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy engedve a kényszerkörülményeknek, ezt a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben szavazza meg, hiszem, hogy ezek az egyének, akikre ez a javaslat vonatkozik, uj pályájukon boldogulást fognak találni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző : Sréter István ! Sréter István : T. Nemzetgyűlés ! Ezzel a javaslattal igen röviden kívánok foglalkozni, mert nagyon jól tudom, hogy •— ez a hitem és a meggyőződésem — azt meg kell szavazni, még pedig a legrövidebb időn belül. Nem szeretem a szótszaporitani és mindjárt rátérek annak a határozati javaslatnak felolvasására, melyet összeállítottam. Ez a határozati javaslat igy hangzik (olvassa) : »Utasítsa a Nemzetgyűlés a honvédelmi minister urat, hogy a trianoni békeszerződés következtében elbocsátandó, rangosztályba sorolt és rangosztályba nemsorolt havidíjasok és hivatásos altisztek kivételes átmeneti ellátásáról szóló törvényjavaslat végrehajtása után legkésőbb 1921. évi szeptember hó 30-áig részletes kimutatást terjesszen a Nemzetgyűlés elé, amelyből kivehető legyen, hogy a trianoni békeszerződés által engedélyezett hivatásos tiszti és altiszti karban : 1. Hány a volt magyar kir. honvéd és hány a volt cs. és kir. hadseregben szolgált, és hogy hol szolgáltak ezek ? 2. Hány a csapattiszt és hány a volt vezérkari testületbeli, illetve a volt vezérkarhoz beosztott tiszt ? NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1S2I. — XI, KÖTET. 3. Hány olyan tiszt szolgál, aki 1918 november 1-je után szerezte meg a magyar honosságot ?« (Helyeslés.) 4. Hány olyan tiszt vagy altiszt osztatott be —- a tisztek századostól felfelé — akik : a) ugy a Károlyi-, mint a Kun Béla-uralmat szolgálták ; b) akik a Károlyi- és a Kun Béla-uralom alatti szolgálataikért legfeljebb csak szótöbbséggel vagy becsületügyi vizsgálattal vagy haditörvényszéki eljárással igazoltattak, s hol szolgálnak ezek ? 5. Vannak-e olyanok : a) akik egy félévnél kevesebb hadiszolgálattal birnak, s szolgáltak-e ezek az első vonalban ?« (Helyeslés.) »b) akik, jóllehet, rendfokozatuk folytán az első vonalban szolgálhattak volna, ott mégsem szolgáltak ? c) akik a nagy háború alatt csak a magasabb parancsnokságoknál, tehát a hadosztályparancsnokságtól felfelé voltak beosztva ? S hol szolgálnak az 5. a)—c) pontok alatt említettek ? 6. Hányan vannak a dandár-, ezred-, zászlóalj-, hadosztályparancsnokok és bizalmi állásokat betöltők között, akik csendes állásokban elhelyezve, a . világháború nagyobb csatáiban és a mozgó háborúban ezredet, félezredet, zászlóaljat, ütegosztályt, gyalog- vagy lovasszázadot sohasem vezettek és hol vannak ezek beosztva ? 7. Vannak-e olyanok, kik a magyar nyelvet legfeljebb csak a szolgálat igényeinek megfelelően vagy csak szükségszerűen beszélik ?« Szilágyi LajOS : Vannak ! (Felkiáltások : So* kan !) Benkő Gábor : A hadseregfőparancsnokságnál van a legtöbb ! Sréter István (olvassa) : »Hány az izraelita és a kikeresztelkedett izraelita ezek között ?« (Egy hang jobbfelôl : Az mindegy !) Nem akarok valamennyi kérdőpontra kitérni, hanem csak igen röviden kívánok egyes pontokra reflektálni. Veszem mindjárt az első pontot. Azt kérdem, hogy hány a volt honvédtiszt és a voltes, és kir. hadseregbeli tiszt ? Távol áll tőlem az, hogy kategóriákat kívánnék magyar és magyar között felállítani. Távol áll tőlem az is, mintha én éket szeretnék verni a magyar tisztikarba. Ezt rólam senki sem teheti fel. De a magyar kir. honvédséget a nemzet valóban óriási áldozatok árán évtizedeken át tartotta fenn. Ebbe az intézménybe belehelte a nemzet az egész lelkét. (Ugy van !) Ebbe beleirta, mondjuk, ennek a tisztikarnak a lelkébe belesütötte, azt mondhatnám, egy ezeresztendős nemzet a vérrel és könnyel irott történelmét. (Ugy van!) Ezért a honvédségért a nemzet áldozott évtizedeken keresztül mindent és minden ellenkezés és rossz akarat dacára egy hatalmas,nagyszerü és feleséges intézménnyé fejlesztette azt. (Ugy van!) Szilágyi Lajos : Fényesen kiáltotta a tüzpróbát ! Sréter István : És ha most végigtekintek a nagy világháborún, akkor azt látom, hogy ez a magyar kir. honvédség ott, ahol a dualisztikus monarchiát támadó ellenséges áramlatot fel kellett tartóztatni, a hű polgárok eleven testéből 49