Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-223
r  Nemzetgyűlés 223. ülése 1921. tegnap volt szerencsém jelezni, ki kell kapcsolni. Ha azt az óhajt, amelyet Szilágyi Lajos képviselő ur előterjesztettj a t. Nemzetgyűlés mint a maga óhaját méltóztatik nyilvánitani, én azt mindenesetre örömmel tudomásul veszem. Méltóztassék még megengedni, hogy most, amikor az utolsó paragrafust is letárgyaltuk, nyugdíjas bajtársaim nevében a t. Nemzetgyűlésnek őszinte r meleg köszönetemet és hálámat fejezzem ki. (Élénh éljenzés és taps.) Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. A tanácskozást tehát berekesztem. Következik a határozathozatal. Szilágyi Lajos képviselő ur beterjesztett egy uj 85. §-t. Erre felteszem a kérdést: méltóztatik-e az uj 85. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Nemzetgyűlés az uj 85. §-t nem fogadta el. Ugyancsak Szilágyi képviselő ur az el nem fogadott szakasz után bejelentett egy első határozati javaslatot. Méltóztatik ezen határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Szilágyi képviselő ur első határozati javaslata tehát elfogadtatott. Következik a szavazás a 85. §. felett. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e a 85. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A 85. § tehát elfogadtatott. A 85. §-ra vonatkozik Szilágyi Lajos képviselő urnák második határozati javaslata. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e ezt a második határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ez a határozati javaslat tehát elfogadtatott. így a nemzeti hadsereghez tartozó hivatásos havidíjasoknak és hivatásos (önként továbbszolgáló) altiszteknek, valamint az emiitett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról szóló törvényjavaslat a véderő- és pénzügyi együttes bizottság szövegezése szerint ugy általánosságban, mint részlet eiben elfogadtatván, az harmadszori olvasás céljából a legközelebbi, ülés napirendjére fog kitüzetni. (Helyeslés. Élénh felkiáltások: Éljen a minister! Éljenzés és taps.) A házszabályok 215. §-a értelmében báró Szterényi József személyes megtámadás címén szót kér. A szó őt megilleti. B. Szterényi József: Igen t. Nemzetgyűlés! A Nemzetgyűlés július hó 4-ikén tartott ülésében a munkásbiztositási biróságról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával Oláh Dániel képviselő ur beszédénél sajnálatomra nem lehetvén jelen, nem volt alkalmam nyomban helyreigazítani egy kitételét, amelyben én személyes megtámadást látok. A t. képviselő ur ugyanis foglalkozva a szociális kérdéssel és a törvényjavaslat kapcsán mondott rövid beszédemmel, ezeket mondta (olvassa) : »Szterényi József báró képviselőtársunk nagyon szépen, nagyon objektiven tárgyalt itt e kérdésről és a javaslatról. De neki módjában lett volna annak idején nagyon sokat megakadályozni. Hogy ezt miért nem tette meg } azt ő evi július hó 7-én, esüiörtökon. 38a tudja, inert az tőle függ. Az a bizonyos keresztülgázolom azonban még nagyon fáj a munkásságnak.« Erre Usetty képviselőtársam közbeszólt (olvassa) : »Ilyet nem lett volna szabad mondani!« Akkor, amikor én a munkássággal való megértés mellett foglalok itt nyilvánosan, a Nemzetgyűlésen ismételten állást, akkor, amikor politikai és gazdasági okokból követelek olyan politikát és olyan gazdasági politikát is, amely a kiegyenlítés szellemében működjék, igen súlyos támadásnak kell minősitenem magam ellen, ha megtörtént volna, azt az állítást, hogy én valaha is más álláspontot foglaltam volna el ezekben a kérdésekben, mint amit itt a minapi beszédemben ismételten hangoztattam. Nem először találkozom munkásrészről avval a váddal, mintha én az akkori képviselőházban azt a bizonyos »legázolom« kifejezést a munkásságra alkalmaztam volna. Ezért a kijelentésemért, amelyet akkor ministeri állásomban kötelességemből folyólag tettem — helyt állva azért, amivel tartoztam' állásomnak és az országnak — megszenvedtem bőven. A munkásság közt tényleg igy terjesztették ezt és nem volt munkás, aki ne vetette volna szememre azt a kegyetlenséget, hogy én jogos küzdelmében, jogos harcában, felelős ministeri állásban a munkásságot le akartam gázolni. Most Oláh Dániel képviselő ur — minő ihlettől meghatottan, nem tudom megállapítani — feleleveníti ezt a rágalmat. Megengedem, hogy a t. képviselő ur a legjobb hiszemben járt el, mert ő sem tudta bizonyosan azt, ő is csak hallomásból vette és terjeszti tehát, hogy a munkásságnak még ma is fáj az a bizonyos »legázolom«. Kötelességemnek tartom tisztázni végre már ezt a kérdést itt a Nemzetgyűlés szine előtt és vagyok bátor felolvasni 1918 június 20-ikán az akkori képviselőházban tartott beszédemnek ezt a részét. Méltóztassanak visszaemlékezni az akkori eseményekre. Ezt a beszédet abból az ügyből kifolyólag mondottam el, amelyet Oláh Dániel képviselő ur itt szóvá tett, hogy t. i, az államvasuti gépgyárban előfordult az a szomorú eset, hogy a csendőrök fegyvert használtak és ennek két vagy három szerencsétlen munkás áldozatul is esett. Magával az esettel nem kívánok foglalkozni. Röviden jelzem, hogy nekem, mint kereskedelemügyi ministem ek, semmi néven nevezendő közöm az egész gépgyári esethez nem volt, mert a gépgyár akkor a pénzügyminister alá tartozott. Mégis az akkori egész parlamenti harc — és itt kezdődtek a forradalmi jelenségek az országban (Igaz ! Ugy van !) — az én személyem ellen irányult a Károlyi-párt részéről. Károlyi Mihály, Batthyány Tivadar, Balla Aladár és a többi képviselő urak akkor énellenem koncentrálták a támadást és az egész gépgyári esetet az én terhemre kívánták volni írni. Akkor tört ki az eleintén gazdasági sztrájkból az egész országra kiterjedő pol-
