Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

Ö82' Â Nemzetgyűlés 223. ülése 1921. mány ma még helyén van, holnap már nincs, jön egy másik kormány, amely magára nézve nem tartja kötelezőnek a most elhangzott nyilatkozatokat, és akkor ott vagyunk, hogy elhangzott egy kormánynyilatkozat, a nyugdíjasok, az özvegyek és árvák érdekében azonban aztnem lehet érvényesíteni, mert csak egyszerű, kormánynyilatkozat volt. Én tehát javaslom, hogy a szövegben mondjuk ki azt, hogy valahányszor a tényleges katonatisztek fizetését akármilyen úton-módon, akár törvényhozási utón, akár kormányrendelet utján felemeljük, ez automatikusan hasson ki a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátására, úgyhogy minden katonai ellátási illetmény újból állapittassék meg, akkor alapul véve a felemelt fizetési tételeket. Minthogy azonban nem vagyok biztos abban, hogy a t. kormány hozzájárul-e ehhez a módosításhoz ós nem vagyok biztos abban, hogy a t. Nemzetgyűlés többsége elfogadja-e az uj 85. § beiktatását, arra az esetre, ha nem fogadná el a t. Nemzetgyűlés módosító indítványomat, egy határozati javaslatot terjesztek be, amelynek szövegét vagyok bátor felolvasni (olvassa) : »Mivel a most elfogadott ellátási illetmények legnagyobb része a tényleges állományú katonák illetményéhez alkalmazkodik, mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy a tényleges katonák illetményei, valamint a nyugdíjas katonák, katonai özvegyek és árvák illetményei között olyan kapcsolatot kivan fentartani, mely szerint a ténylegesek illetményeinek felemelésével egyidejűleg a nyugdíjasok, özvegyek és árvák ellátási illetményei is feltétlenül felemeltessenek.« A 85. §-koz, mint utolsó paragrafushoz és utolsó felszólalási alkalomhoz még egy határozati javaslatot teszek. Szóvátettem már az általános vitánál azt, hogy nincsen értelme annak, hogy mi a nyugdíjas és egyéb katonai ellátási illetményeket adókötelezettség alá vonjuk. Ez ellen a pénzügyminister urnák voltak aggályai és ugy szavaztuk meg az egész tárgyalás folyamán a katonai ellátási törvényt, hogy tisztán csak a sebesülési pótdíjra mondtuk ki azt, hogy adómentes, mig a többi most megszavazott katonai ellátási illetmények a Nemzetgyűlés határozata folytán igenis adókötelezettség alá esnek. En azonban, ahogy tájékozódtam képviselőtársaim felfogásáról, meggyőződtem arról, hogy igenis a t. Nemzetgyűlésnek többsége azon óhaj mellett van, hogy ugy a polgári nyugdíjasok, mint a katonai nyugdíjasok ellátási illetményei előbb-utóbb igenis adómenteseknek nyilváníttassanak, mert hiszen nincsen értelme annak, hogy az állam eg_yik kezével kiadjon, a másikkal visszavegyen összegeket, nem is említve azt, hogy a most megszavazott nagy adótételek a nyugdíjösszegeket lényegesen csökkentik, és így azt az üdvös hatást, amelyet a katonai ellátási törvény megszavazásától várunk, lényegesen csökkenti az, hogy adókötelezettség terheli a , '&Ü% július hó 7-én, csüiörtökön. katonai ellátási illetményeket. Ebből kifolyólag mint óhajt kívánom csak megállapittatni, mint a Nemzetgyűlés óhaját, hogy adómentesnek tekintessék minden ilyen ellátási illetmény és evégből a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa) : »Mondja ki a Nemzetgyűlés, hogy a mai napon megszavazott összes ellátási illetményeket adómenteseknek kívánja tekinteni; ebből kifolyólag utasítja a Nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy idevonatkozó javaslatait sürgősen terjessze elő.« (Helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senkisem kíván szólni, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Belitska Sándor honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés! Szilágyi Lajos képviselő urnák arra a javaslatára, hogy egy uj paragrafus vétessék fel, mely szerint az illetékemelés esetében a nyugdíj automatice emelkedjék, méltóztassék megengedni, hogy röviden felvilágosítással szolgáljak abban a tekintetben, hogy ez tényleg a régi 1918-as javaslatban benne volt. De méltóztassék tekintetbe venni, hogy ma más a helyzet, mint volt 1918-ban. Akkor dualisztikus életet éltünk, Ausztriával kapcsolatban voltunk és méltóztatnak tudni, hogy akkor a hadsereg állam volt az államban, valami különálló dolog, ahol a hadügyminister az illetményeket bizonyos fokig önállóan állapította meg. Ez mostan, amikor önálló állami életet, élünk, ki van zárva, és természetes, hogy minden illetményi kérdés törvényileg lesz szabályozva. Tehát nem tartom szükségesnek, hogy ez a kérdés ma a nyugdíjtörvénybe beillesztessék. Orbók Attila : Sőt veszélyes volna ! Hátha leszállítják a fizetéseket. Belitska Sándor honvédelmi minister: Természetes, hogy ha az illetmények rendezéséről törvény nyujtatik be, akkor ez a kérdés szóba jöhet. Méltóztassék egyelőre tudomásul venni azt, hogy én ezt a kérdést nem hanyagoltam el és a pénzügyminister úrral erre vonatkozólag egy jegyzőkönyvi megállapodásom van, amely igy szól (olvassa) : »Elejtetett a törvényjavaslatnak az a határozmánya, amelynek célja az lett volna, hogy a régi nyugdíjasok nyugdíja a tényleges katonai személyek fizetésrendezése esetén automatice emelkedjék. Erre nézve az a megállapodás jött létre, hogy az ilyen határozvány annakidején az illetékrendezésről szóló törvényjavaslatba vétessék fel.« En azt hiszem, hogy a törvénytechnikai szempontból ez a helyesebb mód és méltóztassék egyelőre ezt tudomásul véve Szilágyi Lajos igen t. képviselő ur határozati javaslatát elfogadni. Ami a nyugdíjadót illeti, volt szerencsém, az általános vita során nyilatkozni, hogy t. i. a pénzügyminister ur szeptember 20-án, (Felkiáltások: Épen akkor?) igen, pont 20-án fog a szociális adótörvényjavaslatával a Ház elé lépni. Én azt hiszem, hogy addig ezt a kérdést^ amint