Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hő14-én, kedden. 31 sát, hogy egy-egy évfolyamra ötszáznál több hallgató semmi körülmények között ne vétethessék fel. Ez a túltengés kétségtelenül abban leli magyarázatát, hogy egyetemek dolgában nagyon szegények voltunk. Pedig, t. Nemzetgyűlés, a magyar fajnak nagyra képes szellemi hivatottságát hatalmas, magas nivóra csak ugy emelhetjük, ha a felső oktatást tökéletesen kifejlesztjük és külföldi minták szerint intenzivvé, hathatóssá tesszük. Ez azonban csak ugy lehetséges, ha mi ezen túltengő állapotot megszüntetjük. Ha e tekintetben összehasonlitást végzünk a háborút megelőző években a külföldi állapotokkal, ismét azt látjuk, hogy a mérleg ránk nézve nagyon sajnálatos, nagyon szomorú. Azt látjuk, hogy 1910-en Ausztriában kilenc egyetem működött 28 millió lakosság mellett, tehát két és félmillió lakosra esett egy egyetem ; Olaszországban 17 egyetem működött 31 millió lakos mellett, tehát egy és háromnegyedmillió lakosra esett egy egyetem ; Németországban 24 egyetem működött 63 millió lakosság mellett, tehát két és félmillió lakosra esett egy egyetem; Svájcban hét eg3

r

etem működött 3 millió lakos mellett, tehát 450.000 emberre esett egy egyetem. Sőt még Romániában is két egyetem működött, ahol a lakosság száma 6 millió volt, és igy 3 millió lakosra esett egy egyetem. Addig nálunk 1914-ig két egyetem, 1914 óta három, 1916 óta pedig három teljes és egy csonka egyetem működött, szemben 18 millió lakossal, vagyis 6 millió lakosra esett egy teljes egyetem s igy egyszóval Kelet-Oroszországgal állottunk egyetem dolgában egy szinvonalon. Ebből önként adódik és következik, hogy minekünk ezen menekült egyetem elhelyezésével, az elhelyezési kérdés megoldásával foglalkoznunk kell. Ennek a foglalkozásnak kötelessége mellett más fontos nagy érvek is szólnak. Elsősorban az, hogy ezen egyetemek tanitási folytatólagosságának, kontinuitásának megszüntetéséről egy pillanatig sem szabad beszélni, mert hiszen ez jogfeladás volna, másrészt pedig annyit jelentene, hogy a kormány lemond a területi integritásról és annak a reményéről, hogy ezek az egyetemek valaha még Kolozsvárt és Pozsony városába visszatérhessenek. De más fontos érvek is vannak itt, amelyek szintén kötelességünké teszik, hogy ennek a két egyetemnek egészséges tanitási viszonyok közé való helyezésével foglalkozzunk, ez pedig az, hogy kulturális érdekből ennek a két egyetemnek európai hirü, kiemelkedő nevű tudósait nem kárhoztathatjuk tétlenségre, mert hiszen mi ilyen tudósokban annyira gazdagok sem vagyunk, hogy ezeket külföldre engedhessük. Mindezekből következik, t. Nemzetgyűlés, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásának már épen itt volt az utolsó perce. S amikor még figyelembe vesszük azt, hogy ezen törvényjavaslatban kontemplált elhelyeződési megoldás is az uj csonka Magyarország határvonalának közelébe eső kulturális gócpontokat veszi fel, akkor be kell látnunk azt, hogy ez a kérdés ugy lesz megoldva, amely minden körülmények között a régi és jövendő nagy Magyarország kulturális feladatait biztositani fogja. Am imár most ezeknek az egyetemeknek elhelyeződését illeti, csupán néhány gyakorlati dologról akarok még szólni. Az első az, hogy az egyetem elhelyezése természetesen csak kész és arra alkalmas épületekben történhetik. Kétségtelen, hogy különösen a gyakorlati karoknak, igy az orvosi karnak elhelyezése fog a kérdés megoldásánál, a gyakorlati kivitelnél legnagyobb nehézségeket okozni. Hiszem azonban, hogy ezeknek a városoknak áldozatkészsége meg fogja találni ezeknek is kiviteli módját, és másrészről hiszem azt, hogy a kormánynak és különösen a kultuszminister urnák ebben a kérdésben megnyilvánítandó jóindulata szintén arra fog irányulni, hogy e kérdés megoldása minden tekintetben a gyakorlati céloknak megfelelően biztosittassék. Erre nézve bátorkodnám a kultuszminister ur figyelmét felhívni arra, hogy ezekben a vidéki kulturális gócpontokban máris vannak olyan egészségügyi intézmények, amelyek az állam tulajdonát képezik, amelyek a különböző ministeriumok hatáskörébe tartoznak, igy ezek közül többnek irányítása és vezetése épen a kultuszkormány kezében van. Ezért azt a kérést fejezem ki a kultuszminister ur előtt, szíveskedjék mintegy elvül felállítani, hogy ezeknek az egészségügyi intézményeknek, elsősorban a bábaképzőknek bekapcsolása a kolozsvári és a pozsonyi egyetemek elhelyezésének helyes kivitelénél s a tanítás céljaira figyelembe veendő ; másrészt szíveskedjék odahatni, hogy amennyiben ezek az intézetek vezetők nélkül állanának és ezáltal maguk is mintegy alkalmat nyújtanak arra, hogy a menekült egyetemek kérdésének megoldásánál felhasználásra készen állnak, ugy a minister ur a célnak és a közérdeknek megfelelőleg ezeket a fontos momentumokat figyelembe veszi és ezen egyetemek és klinikáiknak elhelyezésénél az igénybevétel elvét érvényesiti. Meg vagyok arról győződve, t. Nemzetgyűlés, hogy ezen két egyetemnek szegedi és pécsi elhelyezése az egyetemek történetében egészen uj világot fog teremteni. Elő fog állani az egyetemek között egy nemes verseny, amely majd ennek az országnak javára egy uj, kiváló szukreszcencia termeléséhez fog vezetni, másrészről pedig el fog tűnni ezáltal az az állapot, amelyet eddig kevés számú egyetemeink működése mellett tapasztaltunk, t. i. el fog tűnni végre a tudományos és a kulturális érvényesülés terén az a nepotizmus és az a herbertizmus, (Ugy van ! jobb felöl.) amely épen nálunk Magyarországon oly erősen kifejlődött. (Ugy van!) Midőn a törvényjavaslatot elfogadom, egyúttal köszönetemet fejezem ki ugy a pénzügy-