Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

A Nemzetgyűlés 223. ülése 1921. évi július hó 7-én, csütörtökön, 381 eltöltött 3—3 év után, a VIII. rangosztálytól felfelé pedig 2—2 év után kell az e törvény életbelépésének napján rangosztályuk szerint érvényben lévő havidíj fokozatokba besorolni és ellátási illetékeiket a netalán élvezett korpótdíj (ötödéves pótlék) figyelembevételével megállapitani. Az 1908. évi október 1-je után az e törvény életbelépésének napjáig nyugállományba helyezett rangosztályba sorolt havidíjasok abba a havidíj fokozatba sorolandók, amelyben a nyugállományba helyezés alkalmával tényleg voltak. 2. Az 1918. évi november 1-je előtt nyugállományba helyezett rangosztályba nem sorolt havidíjasoknál és tiszthelyetteseknél egységesen évi 2880 korona havidíj és a netalán élvezett szolgálati korpótdíj, törzsaltiszteknél évi 2600 korona, őrmestereknél és hasonranguaknál évi 2400 korona, szakaszvezetőknél és hasonranguaknál évi 2200 korona és tizedeseknél és hasonranguaknál évi 2000 korona havizsold alapul vétele mellett kell az ellátási illetékeket újból megállapítani. 3. Az 1918. évi október l-előtt elhalt katonai személyek özvegyeinek, árváinak és hozzátartozóinak az e törvény szerint kijáró ellátási illetékeit az elhalt férj valóságos rendfokozatának és az abban töltött szolgálati idejének megfelelően az 1. pont szerint megállapítandó havidíj (korpótdíj, ötödéves pótlék) illetőleg a rangosztályba nem sorolt havidíjasok és tiszthelyettesek, valamint altisztek hátramaradottainak ellátási illetékeit a 2. pontban meghatározott egységes tételek alapul vétele mellett kell újból megállapítani. 4. Az 1918. évi november 1-én, vagy később nyugállományba helyezett hivatásos havidíjasok és altisztek, valamint az 1918. évi október 1-je után elhalt személyek özvegyeinek, árváinak és hozzátartozóinak ellátási illetékeit âz e törvény életbelépésének napján érvényben levő beszámítható tónylegességi illetmények alapulvétele mellett e törvény rendelkezései szerint kell újból megállapítani«. A 84. §-nak első öt bekezdése helyett tehát javaslom a most felolvasott szöveget. A változatlanul maradó négy utolsó bekezdést pedig kérem sorszámmal ellátni akként, hogy ebbe az uj szövegbe beiktatható legyen, még pedig azt a bekezdést, amely igy kezdődik: »a jelen törvény életbelépésének napján«, kérem 5. sorszámmal ellátni, a következő bekezdést 6. sorszámmal, azután a következőt 7. sorszámmal, végül az eredeti szöveg utolsó bekezdését kérem 8. sorszámmal ellátni. Ugy hiszem, hogy ezzel a módosítással, amelyet beható megbeszélés alapján állapítottunk meg, kiküszöböljük azokat a hátrányokat, amelyeket kiküszöbölni a törvényjavaslattal egyik legfőbb célunk volt. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. A minister ur kivan szólni. Belitska Sándor honvédelmi minister : Igen t. Nemzetgyűlés ! Kérem, méltóztassanak a javasolt módosítást elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. A tanácskozást berekesztem. Következik a határozathozatal. A kérdést akként fogom feltenni, hogy az eredeti szöveget szembeállítom azzal a módosítással, amelyet Szilágyi Lajos képviselő ur beterjesztett. Ha az eredeti szöveg változatlanul fogadtatik el, elesik Szilágyi Lajos képviselő ur módosítása ; ha nem fogadtatik el változatlanul, a szakaszt Szilágyi Lajos képviselő ur módosításával fogom elfogadottnak kijelenteni. Méltóztatnak a kérdés ekkénti feltevéséhez hozzájárulni? (Igen!) Felteszem a kérdést. Méltóztatnak a 84. §-t eredeti szövegezésében elfogadni, szemben a Szilágyi Lajos képviselő ur által tett módosítással, igen vagy nem? (Nem!) Nem. A 84. § ítehát Szilágyi Lajos képviselő ur módosításával fogadtatott el. Következik a 85. §. Gerencsér István jegyző (olvassa a 85. §-t.) : Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Egy nj 85. §-t javasolok. Még pedig abból az okból, mert a törvényjavaslatot hiányosnak tartom. Méltóztassanak a következő szöveget elfogadni, (olvassa): »Ha a katonai személyek ténylegességi illetményeit ezen törvénybe életbelépte után felemelik, akkor ezen felemelés arányában mindazon ellátási illetmények is emelkednek, melyeknek kiszámítási alapját a ténylegességi illetmények képezik.« Ennek a módosításomnak megtételére az bátorít, hogy a régi, 1918. évi törvényjavaslatban mi megszavaztuk ugyanezt a szöveget, talán néhány szó különbséggel, ugy hogy az 1918. évi törvényjavaslatban biztosítva voltak a nyugdíjasok, az özvegyek és árvák afelől, hogyha később az idők folyamán tényleges katonatiszteknek illetékeit, fizetését bármikor emelik, ez a fizetésemelés automatice kihat a nyugdíjas katonák nyugdíjaira, továbbá az özvegyeknek és árváknak katonai ellátási illetményeire is. A régi országgyűlés szükségesnek látta, hogy ezt törvénybe iktassa. Elfogadtuk egyhangúlag. Nagy megütközéssel látták most az érdekképviseletek és mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy a mostani törvényjavaslatban nincsen meg a tisztikarnak ez a biztosítása, ez a megnyugtatása. Kérdezősködtünk utána és azt a felvilágosítást kaptuk már a bizottsági tárgyalásnál, hogy a kormány nem tartotta szükségesnek azt, hogy törvénybe iktattassák ez a megnyugtatás. En változatlanul azon az állásponton vagyok, amin voltam 1918-ban, hogy mondjuk ki igenis a törvényben, mert hiszen a kormány nyilatkozhatik nekem, hálás köszönettel tudomásul is veszem az idevonatkozó jóakaratot, de a kor-