Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-219
A Nemzetgyűlés 219. ülése 1921 képviselőtársam azt az óhaját nyilvánította, hogy ha napirendre kerül, az is az érdekeltséggel egyértelmüleg tárgyaltassék, vagy készittessék elő; értem alatta a szakszervezetek rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot. Óva inteném ettől a t. kormányt. En tovább megyek, mint Szabó t. képviselőtársam; én nem az érdekeltség meghallgatását kivánom ennél a javaslatnál, hanem ennek a javaslatnak nem létezését. T. Nemzetgyűlés ! Nem lehet különleges elbánásban részesiteni a társadalmi szervezetek egy részét és ismét különleges elbánásban rószesiteni a másik részét. Amikor szakszervezeti törvényt akarunk alkotni, akkor tessék törvényesen megszabályozni a másik táborhoz tartozó szervezeteket is. Törvényhozási szempontból csakis az lehet helyes, hogy a munkaadó és munkás egyenlő elbánásban részesüljön. Mihelyt mi arra a térre megyünk, hogy csak szakszervezeti törvényt akarunk, de a másik oldalon munkaadó szervezeteket nem ugyanazon az elvi alapon szabályozzuk, akkor kivételes törvényekhez jutunk, (ügy van! balfelöl.) melyekre lesz szerencsém még a felszólalásomban visszatérni. Bródy Ernő : Egyesülési, gyülekezési jogot ! B. Szterényi József: Sokkal fontosabb, t. Nemzetgyűlés, hogyha szabályozható ma már az egyesülési és gyülekezési jog egyenlő elvi alapon, minden kivételes karakter nélkül: ám szabályozzuk azt. Nagyon örvendetes lesz, ha állapotaink már annyira konszolidáltak — kívánatos volna, hogy annyira konszolidáltak legyenek — hogy ezt a kérdést is feltétlenül rendezni lehessen. Amig azonban egyenlő mértékkel nem mérhetünk, addig ne nyúljunk a másikhoz sem, mert elkeseredést szül. Kendezzük odáig — sokkal sürgősebb — a munkáskamarák kérdését. Legyen meg a munkásoknak ugyanaz a törvényes képviseletük, amely megvan már évtizedek óta iparnak, kereskedelemnek, megvan a Nemzetgyűlés által megalkotott mezőgazdasági kamarák alapján a mezőgazdaságnak, megvan régi törvények alapján az intellektuális osztályokhoz tartozó hivatásoknak. Egyesegyedül a munkásoknak nincs törvényes szervezetük, törvényes képviseletük. Alkossuk meg a munkáskamarákról szóló törvényt és meg lesz az a fórum, £LZ cL levezetőcsatorna, amelyen a munkások a maguk érdekeit törvényes alapon képviselhetvén, nem lesz szükség oly szervezeti intézkedésekre és oly szervezetek fentartására, amely ellen annyi észrevétel tétetik. Frühwirth Mátyás: A szakszervezetek csak gazdasági szervezetek legyenek, nem pedig politikai szervezetek. Ott van a baj. B. Szterényi József: T. képviselőtársam, ki fogok térni erre a kérdésre is. Sine ira et studio kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Álljunk meg itt, t. képviselőtársam, a politikát válasszuk el a gazdaságtól. évi julms hó 2-án, szombaton. 28? Usetty Ferenc: ügy van, azt el is kell választani. (Helyeslés half elöl.) Frühwirth Mátyás: Erre kell a szakszervezeti törvény. B. Szterényi József : Amikor munkáskérdésről beszélek, annak kizárólag gazdasági részét tárgyalom most; a kérdés politikai része nem itt dől el. De nem szabad megtagadni a munkásosztálytól azt a jogot az általános, egyenlő, titkos választójog korszakában, amely joggal mi, polgári társadalom rendelkezünk. (Zaj.) Prohászka Ottokár: ,Ki akarja? Frühwirth Mátyás: Én sem akarom! Elnök : Kérem Frühwirth képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokot. B. Szterényi József : Kérem, a képviselő ur közbeszólására vonatkozik ez, hogy egyenlő jogok alapján kell állanunk és egyenlő jogok alapján állván, egyenlően kell a kötelességeket is teljesiteni. Itt van, — és ez a munkáskamarák mellett sokkal fontosabb, mint a szakszervezetek időelőtti törvényes rendezni akarása — az ipari és kereskedelmi bíróságok kérdése, a kötelező békéltetés. A nagy gazdasági harc, amely az egész világon tőke és munka közt folyik, nem mai keletű, századok óta egyenlően folyik; ezt megszüntetni, bárminő törvényt akarunk is hozni, nem lehet. Csak levezetni kell azt .a csatornát, hogyha összeütközés van tőke és munka között, legyen meg az az állami fórum az érdekeltség részvételével, az érdekeltség paritásos bevonásával, amely megkísérli a békéltető eljárást : elenyésztetni a differenciákat, vagy legalább a súrlódási felületeket a minimumra redukálni. Es itt van, t. Nemzetgyűlés, a törvényhozásnak egy évtizedes restanciája, — engem is terhel mulasztás benne, sajnos, valahányszor hozzájutottam, két ízben az alkotáshoz, mindannyiszor válságok törtek ki, amelyek megakadályoztak a megvalósításban — a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak óriási társadalmi rétege jogviszonyának a rendezése. Ez egy teljes jogtalanságban lévő óriási társadalmi osztály, amelynek sorsa a legbizonytalanabb. Ez a rendezés elő van készítve, miként az előbb említett két tárgykörbe tartozó javaslatot is, készen hagytam hátra, készen arra, hogy a törvényhozás elé terjesztessék. Es — hogy egy emberséges kötelességet teljesítsünk ugyanezen társadalmi osztály iránt — ugyanolyan előkészítésben volt a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak nyujgdíjkérdése : ismét egy szociális kérdés, amely széles társadalmi rétegeket érint, amely nem kapcsolható össse az aggkori és rokkantbiztositás kérdésével, amely a messze jövő megoldása. Csak ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy ezt a kérdést egyhamar, miután nagy állami hozzájárulás igényeltetik vele, meg tudjuk oldani, mig a másik csak érdekeltségi megoldást igényel. Bródy Ernő: Es nem kerül semmibe.
