Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-218
A Nemzetgyűlés 218. ülése 1921. évi július hó l~én, pénteken. 279 Már most engedjék meg, hogy ebből az alkalomból a minister urnák javaslatát én is örömmel elfogadjam. Ez a javaslat egy kitűnő javaslat, és csak nagyon apró megjegyzéseim vannak ellene. Rassay Károly : Ritkán láttunk ilyet ! Bródy Ernő : Ezt meg kell mondani őszintén. Bocsánatot kérek, én mindig igyekszem objektiv lenni és mindig a szakszempontokat nézem, különösen ennél az ügynél. Mert egy beteg vagy baleseti sérült miattam lebet hottentotta és botokud, én nem nézem sem a vallását, sem a származását, sem a fajtáját, sem nemzetiségét, ez engem nem érdekel. A felnőttekkel és az egészségesekkel verekedjünk; de mikor valaki beteg lesz, vagy amikor valakinek a karját eltépi a gép és sérült lesz, betegágy szent, amelyhez nekünk, a társadalom orvosainak, törvényhozóknak, csak ihletett lélekkel és szívvel szabad közelednünk. Amikor ezekről a kérdésekről van szó, kártalanítási kérdésekről, segélyezési kérdésekről, és amikor a minister ur tényleg ahhoz a módszerhez fordul, hogy miután a joggyakorlat itt széjjelágazott a különböző hatásköröknél fogva, azokat egyesíti, akkor nézetem szerint nagyon helyes dolgot cselekszik. Mert méltóztassék megengedni — az előadó úrral szemben legyen szabad erre rámutatnom — maga az 1907-es törvény eredetileg két osztályát állította fel az állami munkásbiztositó hivatalnak: a biztosítási osztályt és a birói osztályt. Ez a biztosítási és ez a birói osztály különváltan intézkedett s amennyire erős a kritikám a biztosítási osztállyal szemben, épen olyan elismeréssel kell viseltetnem a birói osztály iránt, amely mindig feladata magaslatán állott, amely nagyon szép joggyakorlatot honosított meg s amely a szociális szempontokat is mindenkor szem előtt tartotta és érvényesítette. Ez a birói osztály tehát a régi időben is teljes mértékben ellátta a maga hivatását, s ha most külön szervezetet kap, ha kivétetik az állami munkásbiztositási hivatalból, amely megszűnik, ezt a magam részéről nemcsak nem hibáztatom, hanem helyeslem, mert a törvényjavaslat egész szerkezete jó, alapelve helyes és ahogy a javaslat az egész kérdést beállítja, abban én semmi kivetnivalót nem találok. Nagyon örülök, hogy alkalmat találtam e javaslat tárgyalásánál arra, hogy e kérdésekről itt szólhassak, mert ennek a kérdésnek adminisztrációs része csak egyik része, a hivatalok kérdése. Sokkal fontosabb és elsőbbrangu kérdések vannak itt, aminők pl. a balesetnek, a betegségnek, a járulékoknak és a segélyezéseknek kérdése. (Igaz ! TJgy van !) Ez a lényege, amely a munkástársadalmat is érdekli, ez megy az ő bőrére, az ő egészségére, s nekünk a javaslat ebből a szempontból is előnyös és tetszetős. De az egész munkásbiztositásnak is ez a lényege. Az adminisztráció tulajdonképen csak intézi a dolgokat. A lényeg az, hogy mit kap az a munkás, ha beteg lesz, ha baleset éri . .. Usetty Ferenc: Ugy van! Ez a lényeg! Bródy Ernő : . . . hogyan tudja magát és családját fentartani. Épen azért a munkásbiztositással kapcsolatban meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy más területekre is kiterjeszthesse a munkásbiztositási pénztár a maga tevékenységét. Az egész munkásbiztositásban a nagyon helyes német elv, hogy preveniáljanak, hogy megelőzzék a betegségeket, a baleseteket, vagyis ott érvényesül a balesetelhárítás tana. Nem elég utólagosan eljárni, mikor már bekövetkezett a baj, hanem preventive kell bizonyos intézkedésekről gondoskodni s ezen a téren a német munkásbiztositás a maga üdülőivel, szanatóriumaival, a maga különböző munkásbiztositási intézményeivel tényleg óriási eredményeket is ért már el. Az a munkás épen olyan ember, mint akárki más, (Igaz! Ügy van!) . . . Usetty Ferenc: Semmi különbség nincs! Bródy Ernő : ... a munkásnak is joga van a tisztességes élethez, a tisztességes keresethez, joga van a tisztességes lakáshoz . . . (Felkiáltások a jobboldalon •" Ha hazafias !) és joga van épugy, mint minden más polgárnak ahhoz, hogy gyermekeit tisztességben felnevelhesse. (Igaz! Ugy van ! Felkiáltások jobbfelol : Csak ne legyen nemzetközi !) Budaváry László : Ezt hirdetik a keresztényszocialisták. Bródy Ernő: Ezt hirdetik a keresztényszocialisták és ezt ^irdeti mindenki, akiben szociális érzék van. Én tehát e tekintetben nem ismerek el különbséget, sőt ellenkezőleg, az, aki reggeltől estig a műhelyben dolgozik, aki ott kínlódik, verejtékezik, munkás az én szivemhez és lelkemhez van nőve és érzem, hogy nekem, mint törvényhozónak és mint polgárnak kötelességem segiteni rajta,... (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Tasnádi Kovács József : Mindnyájan igy gondolkozunk! (Igaz! Ugy van!) Bródy Ernő : ... különösen akkor, mikor lerogy a munkában, mikor betegség, vagy baleset éri. (Igaz ! Ugy van !) Igenis ez a munkásbiztositási kérdésnek a lényege, ez annak legfontosabb része, s hogy ez igy felszínre vetődött, abban érdemük van azoknak a pártoknak is, amelyek x ezt a kérdést mindig napirenden tartották. Erdemük van annyiban, hogy kényszeritették a társadalmat, kény szeritették a kapitalistákat, akik önszántukból nem tették volna meg azt, hogy a munkásnak emberi életet és emberi sorsot próbáljanak biztosítani. B. Szterényi József: Ezt nem lehet ilyen mereven állítani! Rassay Károly : Érzékük nem volt hozzá ! Usetty Ferenc: Régi dolog, hogy sohasem volt ehhez érzékük! Mindennek ez az oka! (Elnök csenget.)