Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

222 A Nemzetgyűlés 216. ülése 1921. évi június hó 25-én, szombaton. Boné Kálmán főszolgabirót és Diószeghy belügyi államtitkár urat bűnpártolás végrehajtása és eltussolás miatt.« Ez igy megy tovább. Ezek nem közönséges vádaskodások és rágalmazások, mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy ezek a nemzeti tanácshoz lettek intézve. Avval végzi többek közt egy helyen, hogy »déliât az iparosból lett jegyző — t. i. ő — szívósabbnak bizonyult a hájfejű Boné főszolgabirónál és nagy Somogy vármegye kicsiny alispánjánál, Kacskovics Lajosnál«. Ilyen stílusban megy ez tovább. Azt hiszem, ebből konstatálható, hogy nevezett jegyző felsőbb hatóságával szemben tiszteletlenül járt el. Már most a dolog egyébként a következőképen áll. Május 4-én érkezett a jelentés, amely szerint a vármegye alispánja nevezett körjegyzőt ezer korona fegyelmi pénzbirsággal sújtotta. Ez felebbezés alatt áll. Én őszintén megvallva — anélkül, hogy ismerném egész precízen a dolgot — csodálom, hogy ilyen enyhe büntetést szabtak rá, mert hiszen annál erősebi) vétséget alig követhet el egy alkalmazott, mint hogy felebbvalóit ilyen módon rágalmazza és gyanúsítja. Hogy a dolog mostan túlságosan enyhén vagy lassan kezeltetnék, ez az aktákból nem tűnik ki, mert ismételt sürgetésre most elég gyors tempóban halad ez a fegyelmi ügy. Május 4-én, majd ismét 9-én kijelenti a főispán, hogy (olvassa) »a rendeletre . . . szám alatt kelt jelentésemet megtettem«, majd pedig (olvassa) »jelentem, hogy az ügy még nem jogerős és igy az iratokat vissza nem mutathatom«. Miután az alispán által kiszabott elsőfokú pénzbirság ellen ilyen fellebbezést nyújtottak be — vagy a fél vagy esetleg valaki más — ez a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya elé fog kerülni vagy került máris, a közelmúlt napokban döntés végett. Evvel voltam bátor bemutatni az ügyet, és azt hiszem, sikerült meggyőznöm t. barátomat arról, hogy az ügy most már elhúzva semmi körülmények közt nem lesz. Tisztelettel kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök; Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegedüs György: T. Nemzetgyűlés! Tudomásul veszem a belügyminister ur válaszának azt a részét, hogy tovább ez az ügy nem húzódik el, azonban kénytelen vagyok a belügyminister ur egy-két mondatára reflektálni. Rövid interpellációmban magam mondtam el azt, hogy a körjegyző súlyos kifejezéseket használt a főszolgabiró és alispán ellen, azonban kénytelen vagyok konstatálni azt is, hogy a bűnpártolás, eltussolás vádja miatt sem a főszolgabiró, sem az alispán a körjegyző ellen feljelentést mind a mai napig nem tettek, elégtételt tőle sem a biróság előtt, sem másutt nem kértek, aminek valószinüleg — nem állitom — OJZJ tíz oka, hogy azok az állitások, amelyeket á körjegyző a főszolgabiróval és alispánnal szemben tett — már egyik sem főszolgabiró és alispán — valódiak, mert ha valakit ilyen súlyos rágalmakkal illetnek, azt hiszem kötelessége akár a biróság előtt, akár másutt azért magának elégtételt szerezni. Még a közigazgatás előtt sem igyekezett magának a főbiró és az alispán elégtételt szerezni. Meginditották ugyan a fegyelmi eljárást, belekapcsolták ebbe, de maguk a sértett egyének ezért elégtételt nem kértek. Tehát azt hiszem, ezek a sértések nem irhatok a körjegyző terhére, mert ezekből csak az látszik ki, hogy a körjegyző valószinüleg igazat mondott, mikor ezen állitásokat tette. Egyébként tudomásul veszem a mélyen t. belügyminister ur válaszát. Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, tudomásul veszi-e a belügyminister urnák Hegedüs György képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következik ? Forgács Miklós jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Interpellációmmal a nyugdijas katonatisztek nyomasztó helyzetére óhajtom a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhivni. Aki a vagyonmentő vásárról valamit hallott vagy azt látta, ott találkozhatott azokkal a nyugdíjas katonatisztekkel, (ügy van ! Ugy van !) akiknek érdekében most annak dacára, hogy a Nemzetgyűlés ennyire tüntetőleg kevéssé érdeklődik a kérdés iránt, ezzel a kérdéssel foglalkoznom kell. T. Nemzetgyűlés ! A drágaságot a nyugdíjas katonatisztek tömege érzi talán legjobban, (Igaz ! Uay van ! bal felöl.) azok szenvednek leginkább, ük azt a bizonyos olcsósági hullámot, amelyet Hegedüs pénzügyminister ur jóformán napról-napra említ, sehol sem látják, szerintük ilyen nincs is. Ok sok tekintetben mostohább anyagi helyzetben vannak, mint hónapokkal ezelőtt, mert őket sújtja a lakbéremelés, sújtja a villanyvilágítás költségeinek emelése, a gázvilágítás vagy főzés díjának emelése, az adó emelése, amely a nyugdíjas tisztekre természetszerűen tisztán kiterjed. A nyugdíjas katonatiszteket nehéz elhelyezni a polgári pályákon. Azt tapasztaljuk, hogy csak a fiatalabb nyugdíjas tisztek tudnak elhelyezkedni, mi g az öregebbek számára nagyon nehéz itt-ott valami megfelelő keresetet találni. Azonfelül azt tapasztaljuk, hogy olyanok, akik hivatva volnának azoknak a katonatiszteknek a hóna alá nyúlni, akik a hadseregből kilépni kénytelenek, vonakodnak e hazafias kötelességüknek eleget tenni. Itt én is utalok arra, amit egy izben a pénzügyminister ur is emiitett futólag, hogy t. i. egész Magyarországon mindössze hat nagybirtokos akadt, aki vállalkozott arra, hogy a tényleges állományból nyugállo-