Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

A Nemzetgyűlés 216. ülése 1921. évi június hó 25-én, szombaton. 223 mányba lépő tiszteket felfogadja. Ez a magyar nagybirtokosoknak nagy szégyene, és én elvárom, hogy ezen a helyzeten a legrövidebb időn belül változtatni fognak. A nyugdíjas tisztek helyzete azért is kinosan nehéz, mert négyféle nyugdíjcsoport van köztük. Egészen más nyugdíjat élveznek azok, akik 1899 előtt mentek nyugdíjba, ismét más a nyugdíjuk azoknak, akik 1908-ban, más azoké, akik 1918 október 31-ike előtt, végül ismét más azoknak a nyugdíja, akik azóta helyeztettek nyugállományba. Tehát négyféle nyugdíj van ugyanannyi szolgálati évvel rendelkező, ugyanolyan rendfokozattal biró katonatisztek számára megállapitva. Ezek a különbségek pénzösszegekben horribilis nagy összegeket tesznek ki. Például az 1899 előtt nyugdíjazott ezredesnek havonta csak 1475 korona nyugdíja van, mig a legutóbbi napokban nyugdíjazott ezredesnek 2460 korona a nyugdíja. Ez a különbség ráadásul még azért is jogtalan, mert akit 1899 előtt helyeztek nyugdíjba, az ma természetszerűleg sokkal öregebb ember,, mint akit tegnap helyeztek nyudíjba. Általában az 1899 előtt nyugdíjazott katonatisztek majdnem mind 80 év körül járnak életkorukat tekintve, ugy, hogy az a ferde helyzet áll elő, hogy a 80 éves, vagy ennél öregebb nyugdíjas katonatisztek sokkal kevesebb nyugdíjat kapnak, mint a 45—50 éves életkor mellett nyugdíjba helyezett katonatisztek. Ez igaztalan dolog, amin segíteni kell, mert az idősebb korban inkább rászorul az ember a nyugdíjra, mint olyan életkorban, amikor még polgári mellékkereset, után is nézhet az illető. Weiss Konrád : Élvezik a nyugdíj nyomoruságát ! Szilágyi Lajos: Hátrányos a nyugdíjas katonatisztek helyzete és elkeseríti őket körülmény is, hogy a nyugdíj nem arányos a tényleges katonatisztek fizetésével. A régi rendszer szerint, ha egy katonatiszt nyugdíjba ment, a fizetés tekintetében jóformán csekély összeget vesztett el. Elvesztette körülbelül addigi fizetésének — beleértve a pótdíjakat is — 15 %-át, ugy, hogy egy ezredes pl. ha nyugdíjba ment, az anyagi vesztesége körülbelül annyi volt, hogy az alezredesi fizetéssel egyenlő nyugdíjat kapott havonta. Ez mindössze 15 %-ot jelent. Ma azonban rendkívül ferde a helyzet. Ha ma nyugállományba helyeznek egy ezredest, az az ezredes zuhan, az anyagiakban határozottan zuhan, mert nem 15%-át veszti el addig élvezett jövedelmének, hanem 60%-át, ugy, hogy ha egy ezredes ma nyugállományba megy, visszazuhan körülbelül a főhadnagyi, illetve, századosi fizetéssel dotált katonatisztek sorába. Ez mérhetetlen elkeseredést okoz. De elkeseríti a nyugdíjas katonatiszteket az is, hogy mellőzve érzik magukat sok tekintetben. A polgári közalkalmazottak, akik szeretik magukat minduntalan, ha anyagi kérdésről van szó, a katonatisztekkel összehasonlítani, igen sok olyan kedvezményt kapnak, amit a nyugdíjas katonatisztek nem kapnak meg, vagy pedig csak igen későn, hoszszas közbenjárásra, a mindenkori honvédelmi minister ur erélyes fellépésére. Azonfelül a katonatiszteket elkeseríti az is, hogy törvénytelenül nyugdíjazzák őket. Ebben a Nemzetgyűlésben én már ismételten, de rajtam kívül Tasnádi Kovács József t. képviselőtársam is interpellált ebben az ügyben. Minden katonatisztet, akit 1918 október 31. óta nyugdíjaztak, törvénytelenül helyeztek nyugdíjba és ez a súlyos törvénysértés az azóta uralmon volt összes kormányokat egyformán terheli. A nyugdíjas katonatisztek ebben a nyomasztó anyagi helyzetben elkeseredve tengődnek napról-napra, ahogy egyik emlékiratukban mondják (olvassa) : »A haza védelmében megrokkant vitézek hazafias műveket terjesztenek, biztosítási üzletekkel foglalkoznak, gabonát rekvirálnak, stb.« Tasnádi Kovács József: És ezek mind kiváló tehetségű fiatalemberek! Szilágyi Lajos : Elismerik, hogy mindezek tisztességes foglalkozások, elismerik, hogy ezért is örülniök kell, azonban mégis mindezek ideiglenes jellegű foglalkozások, amik nem nyugtathatják meg őket a jövőjüket illetőleg. A nyugdíjas katonatisztek minden reménye az igen tisztelt honvédelmi minister urban van. Az ő jóságos kezének áldását a nyugdíjas katonatisztek már rövid ministersége alatt is több izben élvezték. (Élénk éljenzés.) Minden reményük a ministerükben, de a minister úron kivül a Nemzetgyűlésben van. A minister ur megtette kötelességét, amikor június 20-án a megígért időpontra benyújtotta a katonai ellátási törvényjavaslatot, amelynek megszavazása esetén kiküszöböljük mindazokat a keserűségeket okozó állapotokat, amiket itt emiitettem. Ámde mit látunk, t. Nemzetgyűlés ? Azt látjuk, hogy sem a Nemzetgyűlésben lévő pártok, különösen a kormánypártok nem foglalkoznak a katonai ellátási törvényjavaslattal, mert sehol sem hallottam még egy szót sem arról, hogy pártértekezletet hivtak volna össze a katonai ellátási törvény tárgyalására, sem azt nem látom, hogy a sajtó ezt a katonai ellátási törvényjavaslatot felkarolta volna. Súlyos szemrehányásokkal illetem a magyar sajtót, amiért a minister urnák törvényjavaslatait nem ismerteti, azokkal nem foglalkozik, a nyugdíjas katonatisztek ügyét nem karolja fel kellőképen, ellenben hasábokat szentel az őt közelebbről érdeklő sajtónovella ismertetésére, vagy más egyéb kérdésekre, amelyek épen napirenden vannak. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, a sajtónovella oly kérdés, amellyel sem a nemzetgyűlési pártoknak, sem pedig a sajtónak nem kellene oly behatóan foglalkozni. Szerintem ez a törvényjavaslat, amit a minister ur előterjesztett, annyira gonosz, annyira ostoba, annyira átlátszó és annyira leleplezi a háttérben dolgozó akna-