Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-207

A Nemzetgyűlés 207. ülése 1921. évi június hő ll-én, szombaton. 15 Iroda, a kormány félhivatalos hírszolgálati és sajtóinformációs központja természetesen tekintélyének emelése érdekében kell hogy súlyt helyezzen a maga értesüléseinek hitelességére, de én a Távirati Irodában csodálatos gyűjteményét láttam a IV. Károly király személye ellen irányuló minden néven nevezendő tüszurásoknak. A külföldi hamis híresztelések alapján, melyeket elhiszem, hogy a Távirati Iroda jóhiszemüleg közöl, csodálatos nagy buzgalommal közli, hogy most innen utasitják ki a királyt, most onnan hajtják ki, most ez a rossz vélemény van róla, most amaz a rossz vélemény van róla. Ezek közöltetnek, ellenben a való igazságok megírását nem engedik. Amikor IV. Károly király őfelsége Szombathelyt elhagyta, lett légyen az én igen tisztelt szabadkirályválasztó t. képviselőtársaim véleménye erről a kérdésről bármi, azt tiszteletben tartom, de méltóztassanak nekem megengedni, hogy minden szavahihetőségemmel állítsam, hogy az országnak nem vált becsületére a bucsuzásnak az a melegsége, az a spontánsága, mellyel pl. Vas vármegye a király személyétől búcsúzott. Az ujságirók egész raja lepte el Szombathelyt és én magam fültanuja voltam annak, amikor majd egyórai telefonbeszélgetést kitevő és teljesen objektiv, a tényeknek megfelelő riportot akartak egy nagy fővárosi lapnak lediktálni és a cenzúra egyszerűen törölte, mert nem engedett mást közölni, csak azt, amit a Távirati Iroda leadni jónak látott, azt pedig, mondhatom, az igazságnak abszolúte nem felelt meg. Ugyanakkor, amikor előttünk eltitkolták és ezáltal a külföldi államoknak, különösen a kis entente-nak formálisan igazolást adtak ahhoz, hogy fellépésük helyes volt, mert ime, a magyar nép mennyire elzárkózott és milyen barátságtalanul kezelte királyát, ugyanakkor látjuk a külföldi sajtóban, az angol-amerikai lapokban, fényképfelvételek közlését, melyek ugyancsak alaposan megcáfolják azt, amit a félhivatalos közlés nyomán az egész magyar sajtóra ráoktrojáltak. Sándor Pál : Szabad hazudni ? Lingauer Albin : Hazudni hallgatva is lehet. Felhívom t. képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a cenzúra egészen helytelen csapásokon jár akkor, amikor a tekintélyek megvédésének értelmezésében lényeges különbséget tesz pl. a katonai tekintély és a polgári tekintély között. Akik újságírással foglalkoznak, tudják, hogy pl. egy bűncselekménynél, vagy egy kihágásnál, csak egy közönséges kocsmai verekedésnél is, ha abban katona vesz részt, nem szabad megírni, hogy X. Y. káplár volt a verekedő, vagy Tóth János őrmester, vagy Horváth Vince tiszthelyettes, mert a hadsereg tekintélyét sérti és a cenzúra védelme alatt áll. Vázsonyi Vilmos: Ez móka ! Lingauer Albin ; Méltóztassanak azonban megengedni, hogy rámutassak arra, hogy NyugatMagyarország kormánybiztosáról, a rutén politikai akció vezetőjéről, a keresztény nemzeti párt vezéréről s más fontos politikai pozíciókban levő emberekről szabad irni, mert ez nem olyan fontos a közérdek szempontjából, mint ha Horváth Vince tiszthelyettesről irnak. Gaál Endre: Nagyatádit, Rubineket is folyton rágják Î . Lingauer Albin : Helytelen ! Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy amikor egy tiszthelyettes részeg állapotban a kocsmárost pofon ütötte, hogy meghalt, a sajtónak szabad volt megírni az egész dolgot, csak a »tiszthelyettes« szót húzta ki a cenzúra, mert ezáltal árthat a hadsereg tekintélyének. Láttam egy megcenzurázott cikket, mely a Vérmezőn egy katonai szemléről szólt. A cenzúra bölcsesége mindent kihúzott, ami a katonákra vonatkozott, ugy hogy a végén a közleményben csak az volt megemlítve, hogy ott volt a kormányzó őfőméltósága, Nádassy, nem tudom milyen paripán és X. Y., urak, de katona véletlenül nem volt jelen. (Derültség.) Hát, engedelmet kérek, ilyen bornirtan, ilyen ostobául kezelni a cenzúrát, azt hiszem, a világ egyetlen államában sem lehet. Kérdem most. Szabad-e akkor, amikor Tóth János káplárt és Horváth Vince őrmestert igy megvédelmezik a Nemzetgyűlésen, komoly politikai munkát végző emberekről heteken és hónapokon keresztül mint notórius puccsistákról, mint a törvények lábbal tipróiról, mint az ország rendjének felforgatóiról irni, amikor pedig ezek semmi néven nevezendő konkrét cselekedeteket nem követtek el ? A Nemzet gyűlést nem szabad támadni, de egyéneiben le lehet húzni a sárga földig. Köszönöm én azt a nemzetgyűlési tekintélyt, melyről odakünn a publikum azt látja, hogy egyénenként csupa meggyanúsított, krumlilopássa], forradalmi pénzek felvételével, lótolvajlással, ilyesmikkel megvádolt emberek gyűjteménye áll. (Felkiáltások jobbfelöl : Ebben igaza van!) Szilágyi LajOS : Nemcsak ebben. Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! A pacifizmusról is tilos irni, ugy-e. Ellenben én láttam remrégen egy függetlenségi párti gyűlést, ahol egyik képviselőtársunk egy igen szép pacifista beszédet mondott, és a pacifizmusnak kelt a védelmére ; ezt az egész bankettet taosztjaival egyetemben akadálytalanul keresztüleresztette a cenzúra. Miért ? Mert közben véletlenül Pallavicinit, Sigrayt és még egypár legitimista urat ott sárba rántott. (Mozgás.) Engedjék meg már most, hogy arról beszéljek, hogy hányféle hát ez a cenzúra. (Halljuk/ Halljuk ! a baloldalon.) A cenzúrának gyönyörű alfajai vannak ; az egyik a prohibitiv, a másik az imperativ, (Derültség.) a harmadik az agyonhallgató cenzúra. Vázsonyi Vilmos : A negyedik a legitim és az ötödik az illegitim cenzúra ! (Derültség.) Lingauer Albin : A prohibitiv cenzúrának a következő rettenetes nagy Scyllái és Charybdisei vannak : az első a cenzor, (Halljuk a szélsőbaloldalon.) aki hogy az intellektus miiven fokán áll, . ..