Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

212 A Nemzetgyűlés 21ü. ülése 1921. vagy nem. Felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy ez nem uj dolcg. A szakirodalomban e fölött tényleg sokat vitatkoztak és a külföldi törvényhozásokban a francia törvény, a német birodalmi törvények ezt meg is valósitották az egész vonalon, sőt a legújabb német birodalmi törvényjavaslat kötelezően, mint szabályt irja elő, hegy az ügyész az, aki a nyomozást vezeti. Ez tehát nem teljes lehetetlenség, nem olyan dolog, amit sérelmesnek lehetne beállitani az egyéni szabadság szempontjából, és amelyet ugy lehetne beállitani, mint amely a büntetőperrendtartás elvei szempontjából tekintve, teljesen lehetetlen volna. Különben Rupert t. képviselőtársam, aki az 5, §-nál kifogásolta ezt a rendelkezést, amikor a 8. §-t tárgyalta, olyan érvelést hozott fel, amellyel az 5. §-t teljesen alátámasztotta, teljesen megindokolta, mert azt hangoztatta, milyen nagy garanciális jelentősége van annak, ha az ügyész veszi kezébe az ügyet és nem a rendőrség viszi a nyomozást. Ezáltal tehát ősellentétbe kerül önmagával és én igazat adok neki ebben az indokolásában, amelyet a 8. §-nál felhozott és azt mondom, hogy bizony annak nagy jelentősége van, ha az ügyésznek a nyomozás irányításába mentül nagyobb a befolyása és semmi veszélyt nem látok abban, ha bizonyos cselekményeket a nyomozásnál maga az ügyész foganatosít. Tasnádi Kovács József: Hát ha még maga a vizsgálóbíró veszi kezébe ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Természetes, de ez hosszadalmasabb, épen ezért ezekre az egyszerű cselekményekre mellőzhetőnek tartjuk a vizsgálatot. Jeleztük, hogy ez kényszerhelyzet és csak azért csináljuk, hogy elérjük azt a nagy célt, hogy a bíróságokat és az ügyészségeket tehermentesítsük. A 6. §. is méltóztattak kritizálni, mintegy ügyészi amnesztiának nevezték ezt. Tudom, hogy ezt nem jogilag méltóztattak érteni, mert a jogász urak nagyon jól tudják, hogy itt semmféle amnesztia nincs. Hiszen, a sértettnek, mint pótmagánvádlónak joga van átvenni a vádat, tehát amnesztiáról egyáltalában nincs szó. De azt mondani, amint egyik képviselőtársam mondotta, hogy a 6. §-ban lefektetett opportunitási elvnek ilyen ideiglenes alkalmazása nem tudom miféle szégyene volna a magyar törvényhozásnak, ez csak azt mutatja, hogy az illető képviselőtársam egyáltalában nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy mi az opportunités és mi a legalitás és hogy a jogi szakirodalomnak milyen nagy vitája van e tekintetben és milyen súlyos jogtudósok vannak épen az opportunitás elve mellett. Hiszen a 6. § semmi mást nem mond, mint az opportunitást óhajtja nálunk ideiglenesen bizonyos bűncselekményekre vonatkozólag a legalitás helyébe állilitani. Tekintettel pedig arra, hogy ennek nagy jelentősége van gyakorlati szempontból, minthogy a 6. §. ugy körülírja azokat az eseteket, amikor ezt alkalmazni lehet és minthogy én most ünnepélyesen kijelentem, hogy ki akarom zárni . évi június hó 25-én, szombaton. ebben a tekintetben, hogy az ügyészek és a főügyész, aki ebben eljárni hivatott lesz, bármiféle befolyásnak ki legyen téve és azért el fogom tiltani azt, hogy bármiféle közbenjárást, protekciót ilyen ügyekben elfogadjanak, . . . Tasnádi Kovács József: Nagyon helyes! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: ... a magam részérő] kijelentem, hegy ilyen ügyekben semmiféle irányítást semmiféle utasítást adni nem fogok, ami lehetetlen is, ha meg méltóztatnak gondolni,, . . Hornyánszky Zoltán : Nem lesz a minister ur mindig ott. Lssz egy másik ur, aki máskép fogja fel a dolgot. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: . . . hogy az ezerszámra előforduló ügyekben milyen érdeke ez az igazságügyi kormányzatnak, hogy egy lopási, egy csalási ügyben befolyást gyakoroljon. En ezt ugy óhajtom gyakoroltatni, hogy az ügyész és a főügyész hivatalból minden közbenjárástól és befolyástól menten alkalmazza ezt a szakaszt. De épen azért, mert ez igy van, egyik képviselőtársamnak azt a gondolatát, hogy itt talán irányadó lehetne a sértettnek kívánsága, nem tudom honorálni. Ez egyik eredeti tervezetben benne is volt, de én azért hagytam ki, nehogy a sértettek ezáltal kvázi olyan gyenge zsarolási lépéseket tehessenek a terheltekkel szemben, hogy ha ezt vagy ezt teszed, vagy ennyit fizetsz, kérni fogom az ügyészt és az elejti a vádat. Azért ezt töröltem. A sértettnek nincs semmi szava, ezt az ügyész vagy főügyészt hivatalból teszi. Természetesen, ha azt látja az ügyész, hogy a sértett vagyoni kára teljesen megtérült, ez olyan momentum, amely szintén közrehat arra, hogy ezt a szakaszt alkalmazza. A 8. §-nál Tasnádi Kovács t. képviselőtársamnak voltak aggályai. Ezeket az aggályokat az előadó ur, azt hiszem, körülbelül már eliminálta. Nekem itt ebben a tekintetben még csak az a megjegyzésem, hogy nem tudom felfogni, miféle sérelem éri azt a tettenkapott tolvajt vagy azt a tettenkapott utcai verekedőt, akit rögtön odavisznek az ügyészhez és akinek ügyét maximum három nap alatt le is tárgyalják. Mert ha az ügyész nem látja egészen világosan a tettenkapás esetét, természetesen nem fogja odavinni a bíró elé, hanem akkor rendes eljárás szerint lehet letárgyalni az ügyet. Ha pedig — mondjuk — mégis odaviszi az az ügyész, akkor a biró elkezd tárgyalni és ha azt látja, hogy itt a tettenkapás nincs világosan bebebizonyitva, egyszüen elrendeli a nyomozás lefolytatását vagy vizsgálatot rendel el, vagy pedig felmenti az illetőt, szóval az illető terhelt érdekében csak előnyt látok ebben a 8. §-ban, mert ránézve itt semmiféle sérelem nem történik. Ha valakit hamis tanuk feljelentenek, arranézve is sokkal előnyösebb, ha két-három nap alatt tisztázzák az ügyét és felmentik, mintha esetleg hónapokon át meghurcolják. Csak egy praktikus esetet hozok fel. Minduntalan előfor-