Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-207

14 A Nemzetgyűlés 207. ülése 1921. évi június hó ll-én, szombaton. jövedelme van, akinek a tizenegyezer svájci frank körülbelül annyit jelent, mintha nekem öt krajcárt adnának, hogy menjek vele Svájcba agitálni és tudom, hogy Sigray képviselőtársam reklám nélkül milyen óriási anyagi áldozatot hozott a saját zsebéből a nemzeti hadsereg talpraállitására és ellenforradalmi célokra, nem is beszélve arról az óriási összegű jótékonsági kiadásról, aminek megemlítését ő és felesége egyenesen megtiltja, csak rá akarok mutatni arra, hogy a sajtócenzura jónak látta keresztülereszteni azt a gyanút, hogy az az ember, akit Nyugat-Magyarország megmentésével bizott meg a kormány, hogyan volt valamikor állítólag megvehető 11.000 svájci frankért. Szilágyi Lajos : Azért van ez, mert legitimista. Vázsonyi Vilmos: ügy látszik rosszabb a kommunitánál a legitimista. Lingauer Albin: Látom Windisch-Graetz herceget a sajtóban, mint krumplitolvajt, látom Pallavicini György őrgrófot, aki nem számolt el a bankgassei milliókkal, látom Szmrecsányi Györgyöt ugyanezzel váddal terhelten akkor, amikor a sajtócenzura irányitói egészen pontosan vannak informálva arról, hogy a bandgassei milliók ügye a bizottság által kivizsgáltatott, a ministerelnök azt bejelentette, a Ház megnyugvással tudomásul vette. Kérdem tehát, mi szükség volt arra, hogy ezt most hirtelen megint előrántsuk ? Azok az urak, akik előrántják, egészen pontosan tudják azt is, hogy a bankgassei milliók ügye nem hozható nyilvánosságra, mert abban olyan kiadási tételek szerepelnek, részben külföldi sajtó, részben akkori politikai funkcionáriusok számára, azok jóindulatának megszerzésére, amelyeknek nyilvánosságra hozása bennünket a legkellemetlenebb külpolitikai konfliktusba keverhetne. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, legyen szives nekem megmondani, mi szükség van annak megengedésére, hogy a nyugat-magyarországi németség több vezetőjét, Huber és Thomas képviselőtársunkat mint magyarellenes pángermán agitátorokat állítsák a köztudomás elé akkor, amikor ezeknek az embereknek szavára nekünk Nyugat-Magyarországon óriási nagy szükségünk van és amikor az ezekbe az emberekbe vetett hit a legnagyobb erő a tehetetlen nyugatmagyarországi kormánypolitikával szemben abból a célból, hogy NyugatMagyarországot eredményesen megtarthassuk. Thomas képviselő úrral pl. megtörtént nemrégiben, hogy ő, az állítólag osztrák zsoldban álló pángermán agitátor, átment Ausztriába egyházi funkciót végezni és onnan az osztrák vörös szociáldemokraták kiutasították azzal, hogy egy órán belül hagyja el Ausztria területét, mert különben az életéért nem vállalnak felelősséget. Ugyanekkor azonban a társadalmi egyesületeknek kiküldött, ultrasovén, négyszáz korona napidíjjal dolgozó agitátorait kedélyesen meghagyták, mert azokat nem látták veszélyeseknek az osztrák törekvésekre, de a reverendát viselő, becsületesen, halkan magyar érdekekért dolgozó Thomas Ferencet, a »párgermán agitátort« egy óra lefolyása alatt kiutasították Ausztriából. Már most kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék az itt felsorolt tényeket egy kissé összeállítani és végignézni, hogy miért kerültek pont ezek az urak abba a helyzetbe, hogy végigkorbácsolhatott rajtuk a sajtó szenzáció vadászata. Azért, mert ezek az urak véletlenül egytől-egyik legitimisták. Szilágyi Lajos: A cenzúra meg Albrechtpárti ! Sréter István (közbeszól). Lingauer Albin : Csodáltam is, hogy amikor a képviselő ur még aktiv minister volt, a cenzúra ilyent megengedett közzétenni. Nekem az ő kijelentésének érdemére nézve semmi bírálati jogom nincs, de hogy a cenzúra megengedte, hogy egy aktiv ministerről ilyent írhassanak, azt csodálom, Sréter István : Én is cscdálom ! Lingauer Albin *. Épen azért, őszintén mondom, azt hittem, hogy a képviselő ur szintén legitimista ; őszinte meglepetésemre derült ki, hogy tévedtem. Sréter István : Nem is vagyok az ! (Derültség.) Lingauer Albin : Legyen szabad rámutatnom arra, hogy itt ebben az országban már nincs komoly hivatalnoki és törvényhozási faktor, mely tagadásba vonná, hegy az országnak IV. Károly király ma is megkoronázott törvényes királya. De ezt a királyt támadni, pellengérre állítani, gyanúsítani, meghurcolni, népszerűtlenné tenni szabad, ellenben az ország határain belül tartózkodó két trónkövetelőt vagy csendes trónaspiránst megvédi a cenzúra. Miért ? Mert a cenzúrának ezen ura egyikével nagyon szoros összeköttetése van. Szilágyi Lajos : Ki az az egyike ? Gaál Endre : A szabadkirályválasztásról egy könyvet adtunk ki s egy betűt sem engedtek belőle megjelenni ! Lingauer Albin : Hegy a szabadkirályválasztás és a legitimizmus kérdéséről szabad-e irni vagy nem, azt tudjuk nagyon jól, hogy a kormány becsületesen vallott programmja szerint ugy határozott, hogy ezt a kérdést kikapcsolja és nyilvánosan vitattatni, tárgyaltatni nem engedi. Meg is tartja velünk szemben. Gaál Endre : Velünk szemben is megtartja I Lingauer Albin : De itt van a Szózat június 4-én megjelent számának vezércikke, melynek címe a királykérdés. Szilágyi Lajos : Keblovszky ! Lingauer Albin : Ha a Szózat ezt akadálytalanul közölheti, akkor engedelmet kérek, kérdeznem kell, beletartozik-e a sajtóforgalom keretébe a Szózat, igen-e vagy nem % Somogyi István : Nem. (Derültség.) Lingauer Albin : Mert, ha beletartozik, akkor a kormány programmnyilatkozatában kifejezett tilalomnak reá is vonatkoznia kell. Gaál Endre : Kiadtunk egy könyvet és nem engedték meg a lapoknak, hogy egy szót is Írjanak belőle ! Lingauer Albin : Méltóztassanak megengedni, hegy pl. felemlítsem azt, hogy a Magyar Távirati