Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

200 A Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. évi június hó 24-én, pénteken. dotta volna közbeszólását, azonnal rendreutasítottam volna. (Helyeslés.) Rassay Károly : Nem arra mondtam ! Elnök : Eassay képviselő ur azonban a lábalól való eltótelre mondotta. Rassay Károly: Ugy van! Gyanúsító rendszert követnek. (Zaj.) Elnök : A gyorsírói jegyzeteket is meg fogom nézni és meg fogom állapítani a tényállást. Balla Aladár: A hatást elérte! Rassay Károly : Ebből élnek ! (Felkiáltások : Félreértés !) Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Amennyiben ez igy van, mert azt a szót, hogy láb alól eltették, én nem hallottam . . . Tomori Jenő : Méltóztassék, itt a szöveg. Elnök : Tomori képviselő ur nagyon halkan beszélt, az tény. Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Ha más összefüggésben volt mondva, akkor tárgytalan. Rassay Károly: Olcsó dicsőséghez nem lehet jutni! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Ami magát az interpellációt illeti, most csak azt tudom mondani, hogy ez az interpelláció mindent tartalmazott tulaj donképen, csak azt nem, amit én vártam, t. i. nem tartalmazta a Szatmár vármegye közigazgatásának rendetlenségére, a főispánnak — mondjuk — tehetetlenségére, vagy arra vonatkozó adatokat, hogy a főispán a közí igazgatást nem, ellenőrzi. Hallottam itt olyan dolgokat, amelyek miatt inkább azt vártam volna, hogy az interpelláció a penzügyminister úrhoz, vagy honvédelmi minister úrhoz intéztetik, mert hiszen itt dohánycsempészésről van szó. Rassay Károly: Amikor a főszolgabíró csinálja ! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Hogy a főszolgabíró csinálta-e, azt egy egyszerű interpellációból megállapítani nem tudom. Legyenek meggyőződve a képviselő urak, hogy egy főszolgabíró, aki dohánycsempészésben résztvesz, egy pillanatig nem fog hivatalában maradni, amig én itt leszek ebben a székben. Azonban ez az első eset, hogy erről hallok valamit. [Nagyon csodálkozom, hogy a képviselő ur, aki bizonyára régebben tudta ezeket a dolgokat, ezeket csak egy interpelláció formájában hozta a Ház tudomására. Ha ilyen esetek előfordulnak, méltóztassék az illetékes hatósághoz, a belügyministerhez fordulni, és meg lehetnek győződve róla, hogy az ilyen eseteket soha nem fogja egy minister sem tűrni. Ami már most a konkrét kérdéseket illeti, hogy hajlandó-e a minister vagy a belügyminister Szatmár vármegyére egy kormánybiztost kiküldeni, erre azonnal válaszolhatok és a leghatározottabban kijelenthetem, hogy nem. Nem tudom, hogyan képzeli a t. nemzetgyűlési képviselő ur azt, hogy egy hivatalban lévő főispán nyakára kiküldjek egy kormánybiztost. Rassay Károly : A helyébe, nem a nyakára ! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Ha a főispán az ő ténykedéseivel elégedetlenségre ad okot, majd eljárok, de amig nem tudok meggyőződni arról, hogy a főispán erélytelensége oka annak, hogy Szatmár megyében a közigazgatásban hibák vannak, amit nem akarok tagadni, hiszen nincsen Magyarországon olyan megye, ahol egyik másik ilyen eset elő nem fordul, hogy egyes tisztviselők megfeledkeznek magukról, vagy nem járnak el olyan hűen hivatásukhoz, mint kötelességük volna, ezt nem tagadom, de mondom, amig nem tudok meggyőződni arról, hogy a főispán nem törődik a vármegyével, vagy palástolja az ilyen dolgokat, addig semmiféle okom nincs, hogy nyakára egy kormánybiztost küldjek, ami lehetetlen dolog és arra még soha precedens nem volt. (Ellenmondás a ssélsobaloldalon. Felkiáltások! Kaffka idejében volt!) Ami azt a részét illeti az interpellációnak, amely a tisztviselőkkel foglalkozik, hogy t. i. máshol laknak, mint ahol a hivataluk van, ezt meg fogom vizsgálni. Ezt lehetetlennek nem tartom, épugy, amint bizonyos mértékig természetesnek tartom azt, hogy a megválasztott főbirák nem mindenkor azon a helyen teljesítenek szolgálatot, amely helyen ők megválasztattak. Ezt épen az elmúlt idők tették szükségessé. Tomori Jenő: Ezek központi megyei tisztviselők, nem szolgabirák! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Ha jól értettem, a t. képviselő ur azt mondotta, hogy a főszolgabirák össze-vissza át vannak helyezve és nem ott teljesitenek szolgálatot, ahol megválasztattak. Ezt nem tartom lehetetlennek. A nehéz idők, a megszállás ideje, különösen a kommunizmus ideje igen sok helyen igen jó és derék főszolgabirákat olyan helyzetbe hozott, hogy azon a helyen nagyon nehezen tudnának szolgálatot teljesíteni. Es e részben a főispánnak nincs is joga megválasztott főszolgabirákat áthelyezni, hanem mint kormánybiztos esetleg lehetséges, hogy szükségesnek tartotta a főispán, hogy egyes esetekben a főszolgabirákat áthelyezze, jobban mondva behelyettesítse őket, vagy kicserélje olyan helyre, ahol azt a szolgálat érdeke szükségesnek mutatta. Általában én nem tudom elhinni azt, hogy egy főszolgabíró egy gyógyszerészt azért, mert nem szolgáltatott ki gyógyszereket, megvasalva bevitetett volna. Tomori Jenő : Nem megvasalva, de bevitette. Gr. Ráday Gedeon belügyminister : Egyébként ezt az esetet is meg fogom vizsgálni, de ezt egyelőre elhinni nem tudom. Tomori Jenő: Pedig ugy van! Gr. Ráday Gedeon belügyminister: Ennek a dolognak — anélkül, hogy ismerném, nyugodtan kijelenthetem — a háta mögött egészen más van. Tomori Jenő: Semmi!