Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

-À Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. Tasnádi Kovács József: Nem is azt mondja a törvény, bogy rendőr, királyi ügyész vagy csendőr foghatja el az illetőt, .hanem akárki. Ez azonban nem veszedelem, lia az illetőt a bűncselekményen rajtaérik és megfogják. Méltóztassék azonban meghallgatni a 2. pontot. Ott van a rendkivüli nagy veszély, hogy a 8. § nem veszi külön az első és a második pontot, hanem az egész 142. §-t emliti. A 142. § 2. pontja azt mondja (olvassa) : ». . . ha valaki mint szenitanu vagy szemtanú által figyelmeztetve a tettest vagy részest azonnal a bűncselekmény után elfogta vagy űzőbe vette.« Ez is tettenkapás. Először is nem kell hatóságilag felesküdött személy a tettenkapáshoz, hanem bárki elfoghatja a tettest, ez benne is van a törvényben, és ezen az alapon bárkit is meg lehet fogni. Az igazságügyminister urat ugy ismerem, mint teljesen gavallér úriembert. Ha ő megy az utcán s én leugrom a villamosról, fogok magamnak másik két embert és elkezdünk rá kiabálni, hogy: »ez az ur ellopta ezt meg ezt ! « — mondjuk, olyan helyen, ahol nem ismernék — akkor őt is elfoghatnák. Ezt csak azért hoztam fel, hogy megmutassam, hogy ily módon teljesen intakt, korrekt úriembert is el lehet fogni. Most megfogják az illetőt, odaviszik az ügyész elébe, ennek a tettenkapási szakasznak az alapján, s az ügyész három nap alatt főtárgyalásra viszi. Megint ott vagyunk, hogy az illetőt tönkretették. Pákozdi András: Ezt idáig is meg lehetett csinálni. (Zaj.) Tasnádi Kovács József: Igen, de törvénytelenül, de ha mi az ilyesmi ellen tiltakozunk, akkor épen az igazságügyminister ur jött a segítségünkre. De ha majd ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor az igazságügyminister ur nem lesz abban a helyzetben, hogy segitsen a dolgon. Ha a főtárgyalást a biró elrendelte azért, mert azt az ^ügyészt bolonddá tette két hamis tanú. És méltóztassanak itt Friedrich István esetére gondolni. Hogy került Friedrich István a vádlottak padjára? Azért hozom ezt elő, mert ez nagyon megvilágitja ezt az esetet. Akadtak itt pénzen vett gazemberek, Hüttner, Paksy és társai, akik annyira képesek voltak az ő hamis bizonyítékaikat összeállítani, a Bálóné-féle emlékkönyvet, amikor Friedrich abban a kocsmában sem volt . . . (Egy hang half elől : Ez hivatalos titok!) Nekem nincs hivatalos titkom, én mindent nyiltan mondok, nem tettem semmire esküt, én sem szabadkőmives, sem hivatalnok nem vagyok, én nyiltan szoktam beszélni, mint magyar ember. Tankovits János : ki tanította ki azokat a tanukat ? Tasnádi Kovács József : Én csak a klienseim által velem közölt dolgokat nem mondom el másnak, miíit esetleg a bíróságnak. Most hamis tanukat szereztek. Miután ilyeneket nehezebben kaptak, évi juniuü hó 24- én, pénteken. 175 megszerezték tanuknak Sztupka őrnagy ur kegyelméből a Margit-körúti fogházban külön elzárt vádlottakat kaszinói tanácskozás alapján. Most ezeknek a hamis tanuknak, a vádlottaknak hamis vádjait nagyon hirtelen összekombinálva, ugy látta az igazságügyminister ur, — még pedig a mostani — hogy itt három nap múlva Friedrich István már alapos, nyomatékos gyanú alatt állhat, mikor három nappal előbb Váry főügyész — vagy nem tudom ki csinálta ezt a vádiratot — egyenesen kimondta, hogy Friedrich semmiféle dolgot el nem követett, az egész Tisza-féle dologhoz semmi köze. Most ott van a két vádirat egymással szemben. Az egyikben az ügyész maga nyilatkozik meg a maga akaratából és egyenesen kimondja benne, hogy Friedrich István ártatlan. A másik vádiratból ordit felénk az ügyészt sújtó utasítás, mert az nem a Friedrich elleni vádirat benyomását teszi a jogászemberre, hanem az ügyésznek önmaga iránti védiratát, hogy ő vádolja Friedrichet. Kérem az igazságügyminister urat, és kérem, legyen szives igen tisztelt kollegájának is, ha méltóztatik vele találkozni, átadni azt az üzenetet, hogyha már Friedrich ellen ilyen gyorsított eljárás szerint méltóztatott eljárni, — a most lassúnak tartott bűnvádi eljárás alapján ez elég gyorsan ment —• miért nem méltóztatnak Ígéreteik dacára eljárni már azokkal a hamis tanuszerzőkkel, a Paksy- és- Heltai-féle alakokkal. Elnök : Kérem képviselő ur, egy jelenleg folyamatban levő bűnper egyes szereplőit ebbe a vitába belehozni semmikép nem engedhető meg. (Zaj half elől.) Én nem kívánom korlátozni a képviselő ur szólásszabadságát, de engedelmet kérek, hamis tanuszerzőnek mondani valakit addig, amig az bebizonyítva nincsen, nem szabad. Különben is ez egyáltalában nem függ össze ezzel a tárggyal, Tasnádi Kovács József: Én tisztelettel honorálom az elnök ur magánvéleményét és elnöki funkcióját . . . Elnök : Kérem, itt nekem nincs magánvéleményem, ez elnöki vélemény. Tasnádi Kovács József : Ahhoz nem szólok hozzá, tisztelettel tudomásul veszem. Megállapítom azonban azt, hogy sem Paksy, sem Heltai nem szerepelnek a Tisza-bűnügyben, tehát én nem egy most folyó bűnügyről beszélek, amelyről beszélni — nagyon jól tudom, —• lehet, mert hisz az újságok is közölték, tehát ez nem titok, még kevésbé hivatalos titok, előttem abszolúte nem titok, én azonban épen a 8. §, indokolásául mondom ezt. Most már meg is magyarázom, hogyan van ez összefüggésben a 8. §-al, amit pedig el akartam hagyni. Méltóztassék most már figyelembe venni, hogy a 8. § az ügyészre biz mindent, akit utasít az igazságügyminister. Ennek indokolására hoztam fel, hogy Friedrich ellen utasította az