Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

176 vi Nemzetgyűlés 215. ülése 1921 igazságügyminister ur az ügyészt, ezért adott be vádiratot, Paksy és Heltai ellen pedig nem utasította máig sem az igazságügyminister ur az ügyészt, tehát ez alszik. A 8. § tehát a polgárokat, a becsületes, az ártatlan polgárokat kétségtelenül kiszolgáltatja az ügyész önkényének, még pedig nem is ez a baj, hanem az, hogy kiszolgáltatja a politikai kormány önkényének. Ezekben elmondottam azckat, amiket itt elmondani kívántam Én természetesen nem törődhetem azzal, hegy tetszik-e valakinek, hogy mit mondok el, nekem kötelességem, mint gyakorlati jogásznak és mint képviselőnek is elmondani, hogy olyan törvényt ne hozzunk, amely a polgárok szabadságát, még pecîig nem azt a bizonyos sokat emlegetett jogrendet, vagy az internáltakat, hanem becsületes, komolyan dolgozó, keresztény, magyar polgárok szabadságát veszélyezteti vagy veszélyeztetheti Ismétlem, — nehogy félreértessem — a keresztény nemzeti párt soha személyek ellen nem harcolt. Nehogy tehát az igazságügyminister ur azt higyje, hegy az ő személye ellen van kifogásunk ebben a tekintetben, megismétlem, hogy a keresztény nemzeti párt a kormánnyal szemben is épen azért nem fejezte ki bizalmát vagy bizalmatlanságát, mert fentartja magának a jogot, hegy minden egyes törvényjavaslatot a maga i érdeme szerint bíráljon el, aszerint, hogy azt elfogadja-e, nem fogadja-e el, vagy pedig módosítást kivan azon. De az igazságügyminister ur személyét tiszteljük és becsüljük ugy, amint ő azt meg is érdemli. Ha azonban az igazságügyminister ur olyan lépést tesz, vagy olyan lépésre nyújt módot esetleg az utódjának, vagy nem tudom kiknek, amely veszélyes a polgárokra, a keresztény magyar polgárokra nézve, ez ellen igenis minden egyes esetben felemeljük szavunkat, anélkül, hogy nekünk kormánybuktatási tendenciánk lenne, annál kevésbé, mert mi ma még a kormánybuktatást is ártalmasnak tartjuk. Azt kívánom, hogy ez a törvényjavaslat ugy módosittassék az 1. és 8. §-ban, hogy határozottan ki legyen mondva, hogy a két szakasz eseteiben ezek a szakaszok csakis az ezen törvény életbeléptekor már folyamatban lévő bűnügyekben alkalmazhatók, mert így kizárjuk azt, hogy később rá jehessen ezt vagy azt fogni bárkire és esetleg kortescélból, politikai tendenciával — amint ezt kifejtettem — becsületes, ártatlan polgárokra és ezáltal azok meghurcoltassanak A 8. §-nál pedig az a fcivánságom, hogy ne az ügyész tétessék meg mindenhatónak, hanem ugyanezen gyorsított eljárás mellett maga a vizsgálóbíró hatalmaztassék fel az eljárásra, mert hiszen ahol ügyész van, mindenütt van vizsgálóbíró, sőt, ahol nincs is ügyész, mint járásbíróságoknál, még ott is van vizsgálóbíró, aki az eljárást intézheti. A javaslatot, mondom, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom» ElnÖk : Szólásra következik ? . cvi június hó 24-én, péntekért. Birtha József jegyző: Rassay Károly. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Azokat a jogi aggályokat, amelyeket az előttem szólott t. képviselőtársam a javaslattal szemben kifejtett, a magam részéről is teljesen aláírom. Legyen szabad azonban a javaslattal és a javaslat megszületésének körülményeivel röviden foglalkoznom. Mindenekelőtt örömmel üdvözlöm, hogy az igen t. igazságügyminister ur feladta azt az elvét, amelyet a párbaj javaslattal kapcsolatosan hangoztatott, hogy nem lehet incidentaliter egy szerves törvényalkotásból egy-egy kérdést kiragadni és azt kodifikálni. Nagyon örülök neki, hogy az igazságügyminister ur ezt az elvet feladja, mert a legsúlyosabb helyen, a bűnvádi perrendtartásnál törte át, melynek szerkezete igazán kellene, hogy egységes legyen, és hajlandó volt egy novelláris törvénnyel előállni. Minthogy én ebben a törvényjavaslatban semmi üdvöset és jót nem látok, legyen szabad legalább ezt az egy előnyét leszögeznem és remélem, hogy az igen t. igazságügyminister ur következetes lesz és a legközelebb tárgyalandó párbaj javaslatnál is említett szigorú jogi álláspontját hasonlóképen fel fogja adni. Teljes mértékben aláírom azt az aggályt is, amelyet előttem szóló t. képviselőtársam a javaslat sürgősségével kapcsolatban itt elmondott. Lehetetlen ilyen fontos, súlyos törvényjavaslatokat akként tárgyalni, hegy a bizottsági jelentést ma reggel kapják meg a képviselők és ugyanakkor kell itt a törvényjavaslatot gyors iramban letárgyalni. Ez nem fog sem a Nemzetgyűlés tekintélyének, sem pedig magának a törvényjavaslatnak és az azáltal érintett érdekeknek javára szolgálni. Nagyon nehezményezem, amint azt az igazságügyi bizottságban is bátor voltam felemlíteni több képviselőtársammal együtt, azt, hogy az igen t. igazságügyminister ur, amikor egy ilyen nagyhorderejű javaslatot hoz a Ház elé, nem hallgatta meg előbb a szakköröket. (Mozgás.) Erre a t igazságügyminister ur szives inteni, ugy mint az igazságügyi bizottságban is mondotta, hogy meghallgatta. De én nem ugy gondolom a meghallgatást, hogy az igen t. igazságügyminister ur egy pár kedves, kellemes úriembert meghallgat egy házi ankéten, hanem ugy gondolom, hogy a törvényjavaslatot tessék kellő időben a nyilvánosság elé bocsátani, a jogi szakirodalom méltatása és kritikája elé engedni, hogy itt egy egészséges közvélemény kialakulhasson a szabályozandó kérdéseket illetőleg. Különösen a mai viszonyok közt kell ezt kívánnom, amikor a Nemzetgyűlés összetétele is olyan, hogy ilyen szakkérdésekben kívülről kell támogatást hoznia. Helyesebbnek azt tartottam volna, ugy, mint az már más javaslatoknál is felvetődött, hogy ilyen fontos javaslatoknál az illető szakbizottság külső szakerők bevonásával tárgyalná le az egyes javaslatokat. Meg vagyok győ-