Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-207
10 A Nemzetgyűlés 207. ülése 1921 ezt a 3-án kelt felhívást 4-én este öt órakor kézbesítették, szombaton este, 5-ike pedig vasárnapra esett, ugy hogy a felhívott iparosoknak úgyszólván csak a hétfő délelőtti idő 11 óráig állott rendelkezésére. Azt hiszem, ehhez fölösleges bővebb kommentárt fűzni. Ezek a terminusok maguk hiyják ki a fegyelmi vizsgálatot az ellen az ur ellen, aki igy vissza akar élni a közérdek rovására. Amikor ma ugyszólván nincs fontosabb érdeke a nemzetnek, mint az, hogy a közélet tisztaságát, a hivatalok tekintélyét az egész vonalon helyreállítsuk, akkor az ilyen dolgok nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy ezeknek a hivataloknak nincs tekintélyük. Talán sok tekintetben meg tudnám ezt érteni és talán más hangon is beszélnék ez interpelláció keretében, ha ez nem volna országos jelenség. Ez azonban nem szórványosan mutatkozik, hanem ugyszólván országos jelenség, hogy az egyes munkálatok vállalatbaadásánál olyan feltételeket kötnek ki, amelyek a munka elvállalását lehetetlenné teszik. Ellenben az a vállalkozó, aki benfentes az illetékes hivataloknál, ugyszólván könnyűszerrel jut a munka birtokába. Hogy milyen ravasz dolgok történnek egy-egy ilyen vállalat kiadásánál, hivatkozom arra, hogy néhány héttel ezelőtt a fővárosnál 10 iparost hivtak fel ajánlattételre egy iskola javitási munkálataira. A klasszikus a vállalti feltételek között az, hogy az iskola belső homlokzatának csak felső öt méterét kivánja javitani, mig az alsó öt métert egyáltalában figyelmen kivül hagyja, sőt megmondja a vállalati feltételekben, hogy költségkímélés szempontjából erről egyáltalán szó sem lehet. Pedig még a laikus is, aki nem ért ezekhez kérdésekhez, tisztában van azzal, hogy ilyen munkálat keresztülvitelénél a legnagyobb költség az állványozás. Amikor az állványozással készen van az építő-vállalkozó, ami a legnagyobb költséget igényli, az, aki tudja, hogy az alsó öt méter javítását sem fogják elhagyni, hanem azt is meg fogják csináltatni, körülbelül 30%-kal olcsóbb ajánlatot tehet, mint az, aki csak azzal számol, hogy felül az eresztől kezdve, lefelé öt méternyi széles sávval fog a a homlokzat kijavíttatni. Ez természetes is, mert amikor valaki az állványozást már elvégezte, tiszta és világos, hogy az állványozás költsége annál kevesebb lesz és annál inkább redukálódik, minél nagyobb terület javítására oszlik meg. Altalános az, hogy ilyen rejtett feltételeket tartalmaznak egyes ajánlati felhívások, Nem régen itt az államvasutaknál is, amikor bizonyos munkákra pályázatot hirdettek, a pályázati feltételekben az foglaltatott, hogy az államvasutak adják a munka teljesítésére szükséges összes anyagokat, azonban ezek az anyagok szanaszét feküsznek és a pályázati feltételek szerint ezeket a vállalkozó köteles berakni, hogy a munka helyszínére szállítsák. Már pedig az pontosan körvonalazandó volna, hol fekszenek ezek az anyagok, mert a kalkulációnál nem mindegy az, hogy ha az anyagnak egyik része itt fekszik, a másik az ország túlsó . évi június hó 11-én, szombaton. részén fekszik, a harmadikért pedig ismét máshová kell valakit küldeni a vállalkozónak, hogy az anyagot berakja. Amikor az érdekeltek a hivatalos hatóságnál megjelentek, épen ezt nem akarták megmondani, holott ez a kulcs, hogy valaki pontosan és becsületesen tudjon számítani. Van ennek a magyaróvári államépitészeti hivatal vállalati feltételeinek még egy érdekessége, nevezetesen az, hogy a pályázatot következő módon irták ki (olvassa) : »A költségvetésre vonatkozólag megjegyeztetik, hogy azt a község által megbízott vállalkozó-építő mester ugy készítette el, hogy a munkát a költségösszegért el is vállalja, vagyis a költségvetés egyúttal ajánlati költségvetésnek is tekinthető.« Én azt hiszem, hogy ehhez bővebb kommentárt fűzni felesleges. Ez tisztán és világosan beszél. Megmondja, hogy itt az * államépitézseti hivatal egyik közege, amikor ilyen rövid határidőket szabott és amikor annak a vállalkozónak juttatta a munkát, aki ezt a költségvetést is csinálta, azt akarta, hogy az az ember kaphassa a munkát és jusson hozzá a vállalathoz, akit erre előre kiszemeltek. Én tehát arra kérem a kereskedelmi minister urat, hogy épen a közéleti tisztaság megóvása szempontjából a legerélyesebb vizsgálatot folytassa le és ha valaki bűnös, részesítse a legszigorúbb megrovásban. (Helyeslés.) (Az interpelláció szövege a következő : Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy egyes hivatalokban még ma is a protekciós vállalkozói rendszer uralkodik ? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy programmjának azt a pontját, amely a kézműiparosságra támaszkodólag a kisiparost kivánja egyenlő körülmények között figyelembe venni, nem hajtják végre, hanem az egyes hivataloknál a protekciós vállalkozókat a többi rovására nyilvánvalóan jogtalan kedvezményben részesitik ? Mit szándékozik tenni a minister ur a felhozott magyaróvári esetben, hajlandó-e a vétkesek megbüntetésére és mit szándékozik tenni az irányban, hogy a jövőben a kézműipar osságot ilyen és ehhez hasonló sérelem ne érhesse?) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt köszönetet mondok Pálfy Dániel t. képviselő urnák azokért az elismerő szavakért, amelyekkel az interpellációt bevezette és elismerte azt a jószándékot, amely bennem az ipar támogatása és fejlesztése tekintetében megvan. Nagyon sajnálom, hogy Pálfy képviselő ur nem követte azt a régi parlamenti gyakorlatot, hogy ha ő szükségesnek tartotta közérdekből interpellációját ide a Nemzetgyűlés elé hozni, hogy ezt az interpellációt előzetesen közölte volna velem, mert akkor abban a helyzetben lettem volna, hogy interpellációjára konkrétebb választ adjak, ami,
