Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-207

A Nemzetgyűlés 207. ülése 1921. fel a Pénzintézeti Központtól az összegeket, ugy hogy négy hónap múlva, amikor a proletárdiktatúra megbukott, az én iparostársamnak már 700.000 korona tartozása volt a Pénzintézeti Központnál. (Egy hang a jobboldalon •: Szociális termelést csináltak f) Én igazságokat kereset és nem beszélek azokról az ipartelepekről, ahol bizonyos mértékben hasznos befektetésre forditották a Pénzintézeti Központnál felvett összegeket, •—mert hiszen talán szórványosan ilyen esetek is előfordultak — azonban ott, ahol a tulajdonost a jogaitól megfosztották, a vagyonát elvették, elvették a hatáskörét és a munkásai, illetve a direktóriumok irányították az üzemet, az ő megkérdezése és beleegyezése nélkül vettek fel pénzösszegeket, ott ugy tartom, hogy nem egészen fedi az igazságot az, ha ezeket az iparosokat, ipartelepeket kényszeritik ezeknek a szovjet-tartozásoknak visszafizetésére. Ebből az okból a pénzügyminister úrhoz interpellációt intézek és azt tartom, hogy leghelyesebb volna, ha ezt a rendeletet odamódositaná, hogy a független magyar bíróság hozzon Ítéletet minden egyes ilyen vitás kérdésben s a független magyar bíróság állapítsa meg azt, hogy az iparosok, ipar telepek közül melyik tartozik a Pénzintézeti Központnak visszafizetni a tartozását. Intrepellációm a következő (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a szovjettartozások megtérítésére vonatkozó rendelet milyen súlyos helyzetbe hozta a kézműipar tekintélyes réözét ? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy milyen igazságtalan helyzeteket teremtett a szóbanforgó rendelkezés abban a tekintetben, hogy az egyik üzem jól funkciónált a kommunista vezetéssel, a másik pedig rosszul, továbbá az egyik üzemnél tényleg az üzemben használták fel a szovjet-összegeket, a másik üzem pedig a felvett összegeket soha nem is látta ? Mit szándékozik tenni a minister ur az igazság érdekében, egyáltalában hajlandó-e megengedni azt, hogy egyes vitás esetekben az iparosok a független magyar bírósághoz fordulhassanak igazságért ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Ki következik ? Birtha József jegyző : Pálfy Dániel ! Pálfy Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Van egy interpellációm a kereskedelemügyi minister úrhoz is. Az utóbbi időben ugyanis mindinkább hangoztatták és hangsúlyozták- politikusok, nemzetgyűlési képviselők, hogy olyan iparpolitikát kell folytatni, amely a kisemberekre támaszkodik. Ez a kereskedelemügyi minister urnák programmjában is — igen helyesen, közmegnyugvásra —bennfoglaltatik, azonban ugy látom, hogy egyes hivatalok, amelyek végrehajtják a kormánynak, illetve a minister urnák intézkedéseit, azon igyekeznek, .hogy ez a józan, becsületes álláspont, amely ma NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. —

XI. KÖTET. évi június hó 11-én, szombaton. 9 az országnak úgyszólván legfontosabb érdekei közé tartozik, ne ugy vitessék keresztül, ahogy a minister ur is kontemplálta. Azok a hivatalok, amelyek ezeket végrehajtják, kiforgatják nemes intencióiból és bizonyos csalafintaságokkal igyekeznek kijátszani ezt a becsületes álláspontot. T. Nemzetgyűlés ! A magyaróvári magy. kir. államépitészeti hivatal folyó hó 3-án felhívást bocsátott ki az iparosokhoz, melyben a magyarkimlei római kathólikus egyház épületeinek helyreállítására szóló munkára kér az iparosoktól ajánlatot. Ebben tulaj donkép nincs sérelem és igazán helyénvaló dolog, hogy amikor egy-egy közmunka kiadásáról van szó, akkor protekciós iparosnak vagy vállalkozónak adják azt a munkát, hanem felszólítanak többeket ajánlattételre. A baj azonban ott van, hogy ezeknek kiadásánál olyan terminusokat szabnak meg és ezeket olyan vállalati feltételekhez kötik, amelyek úgyszólván lehetetlenné teszik az iparosok részére azt, hogy ezekre a munkákra vállalkozzanak, mig ellenben az a protekciós vállalkozó, akit az államé pitészet hivatal, vagy az illetékes hivatal kiszemelt magának, könnyűszerrel jut a munka, illetőleg a vállalat birtokába. En csak dátumokra hivatkozom, és ezeknek a dátumoknak felolvasásából nyilvánvalóvá lesz, hogy milyen körülmények között akarta a magyaróvári államépitészeti hivatal egy protekciós vállalkozónak juttatni a magyarkimlei római kathólikus egyház épületeinek javítási munkálatait. Az iparosokhoz intézett felhívást a magyaróvári államépitészeti hivatal 1921. évi június hó 2-án bocsátotta ki és ebben ez foglaltatik (olvassa) : »A magyarkimlei római kathólikus egyházi épületek helyreállítási munkáit a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister ur"folyó évi 92.890/1921. szám alatt kelt rendeletével engedélyezvén, felkérem Címet, hogy a végrehajtásra vonatkozó írásbeli ajánlatát az alantirt hivatalnál folyó hó 8-án délelőtt 11 órára beadni szíveskedjék. A műszaki művelet a hivatalos órák alatt hivatalomnál betekinthető. Magyar királyi államépitészeti hivatal, Magyaróvár, 1921. évi június hó 3-án.« Tehát 3-án kelt az a felhívás, amelyet a címzetteknek a hátlapra vezetett elismerése szerint az egyik 1921. évi június 4-én délután fél öt órakor, a másik pedig 1921. évi június hó 4-én este vett kézhez. Nyilvánvaló tehát, hogy 3-ától 6-ig, vagyis az ajánlattétel terminusáig oly rövid idő állott rendelkezésre . . . Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi mi nister : Nyolcadikáig ! Pálfy Dániel : Tévesen olvastam fel, mert 6-ára szólt a terminus. Olyan rövid idő állott tehát rendelkezésre, hogy ez alatt az idő alatt Magyarkimlére, amely 18 kilométernyire fekszik Magyaróvártól, kimenni és ott a munkálatokat megtekinteni, vagy pedig a m. kir. államépitészeti hivatalnál az aktákba betekinteni, úgyszólván lehetetlen. De méltóztassanak elképzelni azt, hogy 2