Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-213
154 À Nemzetgyűlés 213. ülése 1921. 'évi június hó 22-én, szerdán. termelni, inkább parlagon fogja hagyni a földjeit, de nem fogja burgonyával bevetni. Sziráki Pál : Megunta már a zaklatást ! MÓzer Ernő : De *nagyon ! — Én hiszem, hogy a kormány a szabolcsmegyei gazdaközönségnek jogos kívánságait honorálni fogja és nem fogja megtűrni, hogy egyes érdekcsoportok a közükbe kaparitsák a burgonyatermésüket. Ebből kifolyólag következő interpellációt intézem a közélelmezésügyi minister úrhoz. (Olvassa) : »Van-e tudomása a közélelmezési minister urnák arról, hogy a szabolcsi burgonya szállítását egyes érdekeltségek akarják ismét megszerezni ? Mit óhajt ennek megakadályozására tenni ?« (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A közélelmezésügyi minister ur távollétében, de különben is azért, mert a szabolcsi burgonyatermés ügyében én intézkedtem mint közélelmezésügyi minister, továbbá mert a közélelmezésügyi ministerium július 1-én megszűnvén, ez az ügy ismét a földmivelésügyi ministeriumhoz kerül, röviden nyilatkozni kívánok ez ügyre vonatkozólag. (Halljuk/ jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Kijelenthetem előre is, hogy amikor a szabadforgalmat akarjuk itt behozni minden téren, természetes, hogy a burgonyára sem tervezünk semmiféle megkötöttséget. (Helyeslés jobbfelől.) Az a kivételes állapot, ami Szabolcs megyére fennállt, nem vált be, azt megismételni semmi esetre sem akarjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Amikor a románok kivonultak Szabolcs megyéből, én voltam a közélelmezésügyi minister. Akkor én a szabolcsi burgonyát államilag lebonyolittattam, ugy, hogy a szabolcsi gazdák nagyon meg voltak vele elégedve. Azelőtt oda kellett adniok 25—40 koronáért a burgonyát, én megvettem, ugy gondolom 208 koronáért, ugy, hogy nagyon meg voltak elégedve. Ezt onnan is következtethetem, mert a szabolcsi gazdák vezetői újra jelentkeztek nálam, hogy ismét az állam vegye a kezébe a burgonya lebonyolítását Szabolcs vármegyében, mert remélték, hogy olyan jól fog az végződni, mint ahogy akkor végződött. Azonban a múlt esztendőben az igénybevétel a gazdáknál elégületlenséget keltett és bizonyos rövidséget szenvedtek e tekintetben. En nem tudom, hogy a közélelmezésügyi ministeriumban jelenleg milyen tárgyalások vannak és hogy ismét ajánlkozott-e Szabolcs vármegyéből valamely érdekeltség. Tudtommal nem ajánlkozott. De a magam részéről nem vagyok hajlandó semmiféle érdekeltségnek kezébe adni a burgonyaszállitást, (Helyeslés.) megy az a szabadforgalom utján a piaci árak révén. Nem teszünk különbséget sem az egyik, sem a másik vármegye kedvéért, az egész országban egyenlően fogunk intézkedni. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomá» sul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. MÓZer Ernő : A földmivelésügyi minister ur válaszát megnyugvással tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Méltóztatnak-e a földmivelésügyi minister ur válaszát Mózer Ernő képviselő ur interpellációjára tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A válasz tudomásul vétetik. Következik ? Birtha József jegyző : Tomori Jenő : Tomori Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Miután Huszár Károly t. képviselőtársam, valamint a ministerelnök ur is fontos bejelentést kivannak tenni, méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat, amelyet hosszasabban szándékozom megindokolni, legközelebb terjeszthessem elő. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztatnak a képviselő ur kérését teljesíteni ? (Igen !) A képviselő ur interpellációja a következő interpellációs napon fog előterjesztetni. Következik ? Birtha József jegyző: Zákány Gyula ! Zákány Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Ennek az ügynek a megismertése kapcsán, azt hiszem, más alkalommal módomban lesz a közalapítványok kérdését, a vallás- és tanulmányi alapok revideálásnak szempontjait a legnagyobb részletességgel kifejteni. A jelen pillanatban el is állok ettől és rajtam kivül álló okok befolyásolása folytán csak a legnagyobb rövidséggel fogom érinteni interpellációmnak elméleti részét, amely a közalapítványok, a vallás- és tanulmányi alapok állását akarja szóvá tenni. Tudott dolog, hogy a vallás- és tanulmányi alap kényes kérdés és a m. kir. kultuszministerium vezetése és felügyeleti hatásköre alá tartozik. Tudott dolog, hogy ezeknek az alapoknak reformja oly feltételekkel van összekapcsolva, speciell a katholikus autonómia megvalósításával, amelyet a jelenlegi körülmények között megvalósítani, rendezni, gyökeres revízió alá venni nem lehetne. A legteljesebb mértékben akceptálom ezt a felfogást. De különben is egy szűk, szürke interpelláció keretébe sehogysem tartom beilleszthetőnek egy ilyen nagy horderejű kérdésnek problémáját, mint amilyen a közalapítványok, a vallás- és tanulmányi alapok revíziója. Hogy azonban interpellációm kapcsán mégis rövid áttekintést adjak, kötelességem kidomborítani, — azt hiszem, ez tudott dolog a Nemzetgyűlés minden tagja előtt, aki ismeri a vállás- és tanulmányi alapok jogtörténetét — hogy ez az 1548. XII. tc-en sarkallik. Mindenki tudja azt is, hogy a vallás- és tanulmányi alapot kitevő vagyonok, javak milyen úton-módon keletkeztek. (Az elnöki széket Kenéz Béla foglalja el.)
