Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-213

A Nemzetgyűlés 213, ülése 1921, em június hé 22-én. szerdán. 1-55 A jezsuita-rend eltörlése után az e rend tulajdonát képező épületek, ingatlanok, vagyonok a vallás- és tanulmányi alap rendelkezésére bocsáttattak és a jezsuita-rend eltörlése után az épületek, az urbériség megszüntetése után a földtehermentesitési okiratok és a szőlődézsmaváltságok illetve kötvények képezik az alapját. Az 1880-as évek elején, amikor a közalapítványi ügyek igazgatósága, valamint a kincstári ügyek vezetője, a parlamentben pedig Apponyi Albert és Apátliy István véleményes jelentésre hivattak fel a vallás- és tanulmányi alapokra vonatkozólag és ők akkor nagyon szépen és részletesen kidomborították, hogy mi a vallás- és tanulmányi alapok eredete és rendeltetése. Akkor a felekezeti jelleg erősen kidomborittatott és nem szabad olyan szemüvegen nézni a vallás- és tanulmányi alapot, mintha felekezetektől függetlenül, kizárólag állami tulajdonjogra lenne visszavezethető. Amikor tehát kijelentem és megállapítom, hegy a magyar jogrendszerben a vallás- és tanulmányi alap nagyon erősen katholikus jellegű, amikor kijelentem, hogy erősen felekezeti színezetű és a tulajdonjog felekezeti eredetű, akkor annál kirívóbb, hogy az utolsó félévszázad alatt, a közalapítványi uradalom keretébe tartozó vallás- és tanulmányi alapok bérleti rendszere lehetetlen módon, ferde beállítással, ferde rendszerrel egészségtelen, üzérkedő, kapitalista rendszerrel kezeltettek. Amint a földbirtokreform tárgyalása során kifejtették, hogy a házi vagy haszonbérleti rendszer a megfelelőbb-e és kifizetődőbb-e, a vallás- és tanulmányi alap kérdésére áll az, hegy majdnem 93%-a haszonbérleti rendszeri kezelés alatt áll, még pedig olyan haszonbérlők kezelése alatt, akik az utolsó félszázad tanulsága szerint sem anyagilag, sem erkölcsileg, sem nemzeti szempontból nem mutatták azokat a garanciákat, amelyek azt bizonyították volna, hogy nemzeti, kulturális, közművelődési és egyházi célok szolgálatában állottak ezek a vallás- és tanulmányi alapok. (Felkiáltások jobb felől : Kik azok ?) En egész röviden kijelentem, hogy nem ugy történt, amint a jog ezt precíze megállapította, nem juxta mentem fundatoris, nem az alapítók felfogása szerint kezeltetett a vallás- és tanulmányi alap, illetőleg annak haszonbérbeadása nem ugy történt, hogy megfelelő erkölcsi, anyagi és nemzeti garanciákat tartottak volna szem előtt. (Egy hang balfelől : A kezelők a hibásak !) Épen arra akarok utalni, hogy a kezelők a hibásak. Igenis, az utolsó félévszázad alatt felelős tényezőket, még pedig elsősorban a kultuszkormány kebelébe tartozó vallás- és tanulmányi alapra felügyelő bizottság vezetőségét teszem felelőssé azért, hogy a vallás- és tanulmányi bérleti rendszerek megalkotásánál nem tartották szem előtt a juxta mentem fundatoris szempontját. Fel akartam olvasni egy kis statisztikai kimutatást arról, hogy a vallás- és tanulmányi alapok haszonbérlete vármegyék szerint milyen haszonbérlők kezében van, de — mondómén gedtem bizonyos befolyásolásnak és elállók attól, hogy ezt jelenleg részletesen kifejtsem, annális inkább, mert ilyen szűk, szürke interpelláció keretéből kinő ennek a nagy és igen pontos megindokolást és lelkiismeretességet igénylő kérdésnek megindokolása. Mégis annak illusztrálására, hogy nem juxta mentem fundatoris, nem az alapítók szándéka szerinti gazdálkodás folyik a vallás- és tanulmányi alapok bérleti rendszerénél, egy egyszerű, rövid és konkrét tényt fogok bejelenteni, mert bár elvem, hogy egyéni dolgokba, magánkereskedésekbe nem szoktam beleavatkozni, ezt nagyon hálátlannak tartom, de kénytelen vagyok mint illusztrációt megemlíteni erre vonatkozólag, illetőleg módot akarok adni ennek kapcsán az igen t. kultuszminister urnák, akiben legteljesebb garanciátjá látom, hogy a juxta mentem fundatoris elve a vallási és tanulmányi alapok haszonbérleti kezelésénél megóvatik, hogy nyilatkozzék ebben a kérdésben, speciell az általam emiitett konkrét tényről. Még Mária Terézia királyné adományozta a szentágotai birtokot a tanulmányi alapnak. Sajnálatomra az idő rövidsége miatt nem olvashatom fel az eredeti oklevelet, de elég az hozzá, hogy Mária Terézia fundációjára vezethető vissza ez a birtok és az ahhoz tartozó Szilfamajor. A t. minister ur figyelmét felhívom arra, hogy ennél a birtoknál a kilépő és a belépő haszonbérlők között sajnálatos pereskedés merült fel. A kilépő haszonbérlő valami Leopold Lajos nevű ur, a belépő haszonbérlő valami Szekeres Zoltán nevű ugy anyagi, mint erkölcsi és nemzeti szempontból minden tekintetben megfelelő uri ember. Az átvétel körül oly sajnálatos huza-vona, oly szomorú perpatvar támadt, ami megakadályozza, hogy a föld eredeti rendelkezésére adassék. A kilépő haszonbérlő a földet kizsarolta és nem az eredeti célok szolgálatába állította, hanem inkább a saját megvagyonosodására használta ki. A kilépő haszonbérlőre vonatkozólag adatok, sőt feljelentések vannak, de az ügy jelenleg stagnál. Arra kérem az igen t. minister urat, intézkedjék aziránt, hogy ezek a haszonbérletek minden tekintetben az alapitójuk által megjelölt eredeti célra fordíttassanak és a hasonló visszásságok megakadályoztassanak. Itt mindenféle manőverezés folyik abban az hányban hogy Szekeres Zoltánt elgáncsolják. Az az eljárás, amelyet itt látunk, igen furcsa és bizonyos tekintetben nem nagy lelkiismeretességre vall. A kultuszminister ur felhivatott, hogy avatkozzék bele ebbe a viszályba és döntsön a pereskedő felek között. A kezemben lévő jogi vélemény szerint a minister ur a panaszokat elutasította és a belépő haszonbérlőnek, Szekeres Zoltánnak a kérését nem teljesítette, még pedig azon az alapon, hogy a jogi vélemény szerint a panaszok egyik része a per megmditására alkalmatlan, a másik része pedig elsősorban a kilépő és belépő 20*