Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-213

A Nemzetgyűlés 213. ülése 1921. évi június hó 22-én, szerdán. 151 gyűlés elé, mert ez nem titok, sőt annyira nem titok, hogy a ministereinök ur is kap példányt abból a jegyzékből, hogy kik kapnak kiviteli engedélyeket. Miután a kormány ugyis megtette az intézkedéseket, s a mostani helyzet, amely — elismerem — sok panaszra ad okot és a ministőrre nézve is a legkényelmetlenebb foglalkozás, rövidesen meg fog szűnni a képviselő urnák az a panasza, hogy Szabolcsvármegye nem kapott annyi marhára engedélyt, mint amennyit ők kértek, nem helytálló. Különben kijelenthetem a képviselő urnák, hogy bizonyos ideig, ameddig a kormány szükségét látja annak, hogy marhakivitelek legyenek, sokkal bővebb formában fogjuk az engedélyeket is kiadni. Ezen azonban csak a ministertanács segíthet, ha helyesnek tartaná, hogy Szabolcs megyében kivételt tegyünk, az inkamerálás tekintetében. Azt hiszem azonban, hogy akkor a többi vármegyék is jönnek panasszal és ezért ilyen különböztetéseket tenni nagyon nehéz. Gaal Gaszton -(közbeszól). Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : A fuvar különbözetet nem engedheti el a vasút. Ezekről a dolgokról lehet beszélni. Ezekben voltam bátor válaszolni a t. képviselő urnák és kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kállay András: Csak egy pillanatra. Az igen t. minister urnák csak egyetlen egy kitétele ellen teszek kifogást. Azt méltóztatott mondani, hogy én berontottam nagyméltóságod ministeri helyiségébe. (Zaj.) Amikor bejött a vármegye alispánja és volt főispánja, a gazdasági egyesület elnöke, megkértek engem, hogy járjak ki nekik audenciát. Én bátorkodtam telefonon felhívni őnagyméltósága titkárát, aki azt mondotta nekem, hogy félkettőkor legyünk a minister elnökségen. Félkettőkor, mivel esett az eső, automobilon felmentünk a ministerelnökségre és ott vártuk a minister urat félnégyig, akkor hazamentünk, mert hiszen a minister ur nem jött. A Hungáriából ismét telefonáltam a titkár urnák, hogy mikor méltóztatik a minister ur fogadni s akkor azt mondta, hogy félhatkor jelenjünk meg. Az igen t. minister ur pedig volt kegyes bennünket háromnegyed hatkor fogadni. Ez volt az én berontásom háromnegyed hatkor, tehát nem ebédközben. Nem tudom ugyan, hogy a minister ur mikor szokott ebédelni . . . (Zaj és felkiáltások jobb/elől : Sokszor csak négy óra után ebédelhet.) Ez volt az én berontásom ! Egyéb hozzátennivalóm nincs. Egyebekben a minister ur válaszát a magam részéről is tudomásul veszem. Elnök : Következik a határozathozatal. Méltóztatnak a minister ur válaszát Kállay András képviselő ur interpellációjára tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A válasz tudomásul vétetett. ., Következik ? Gerencsér István jegyző: Csizmadia Sándor ! (Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Jön az igazság ! Halljuk ! Halljuk !) Csizmadia Sándor : T. Nemzetgyűlés ! (Mozgás és közbeszólások jobb felöl). En a krumplit igen értékes növénynek tartom. A krumpli igen értékes és jóizü, de valahogyan nincs a fejem berendezve arra, hogy ilyen súlyos időkben ilyen kicsiny gyümölcsökkel foglalkozzunk. (Zaj). Vannak itt nagyobb dolgok is, amelyek azonban szoros összefüggésben vannak a krumplival. Mi itt sokat beszéltünk a közrend helyreállításáról és védelméről. Beszélünk erről már két esztendő óta, a diktatúra bukása óta. A kormány állandóan arra törekszik, hogy a közrend helyreállittassék és biztosittassék. A Nemzetgyűlés szintén erre törekszik. Meg lehet állapitani most is, hogy bizony közrend nincs ott künn az országban. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: A szocialisták az okai!) Nem a szocialistákról van szó. Megmondom, hogy miről van szó. Mirólunk van szó, mert mi vagyunk azok, akik nem tudjuk a közrendet helyreállítani azért, mert az ország helyzetét nem ismerjük. Erről van szó, t. Nemzetgyűlés, nem a szocialistákról, hanem mirólunk, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) akik nem járunk kint a nép között, vagy ha járunk is, nem megyünk oda hozzájuk, vagy nem akarunk látni, vagy nem tudunk látni. így azután nagyobb veszedelmek készülnek — ezt merem mondani, amint majd bizonyitani is fogom. Hogy a közrend eddig helyre nem állott, annak több oka van. Az első oka az, hogy nem alkalmaztunk olyan módszert, amely a közrend biztosítására alkalmas. Később csak arra gondoltunk, hogy az állami hatalom megerősíttessék. (Zaj és félkiáltások a szélsöbaloldalon : A kormányhatalom megérősitésére gondoltak!) Rassay Károly: Kormányhatalom vagy államhatalom nagy különbség! Csizmadia Sándor: A kormány az ország kormánya! (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem mindig !) De annak kellene lennie s hogy az legyen, az a Nemzetgyűlés kötelessége. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon : Ez már igaz !) Ha a Nemzetgyűlés erre gyenge, akkor menjen haza, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Fél kell oszlatni!) akkor el kell küldeni a Nemzetgyűlést. Ez az egyik baj, illetve nem baj, mert kétségtelen volt akkor az első pillanatokban, a diktatúra bukása után, hogy a kormányhatalmat, amely államhatalom, vagy legalább annak kellene lennie az én felfogásom szerint, — meg kell erősiteni. Jő, de az már régi igazság, azt már nem kell folyton ismételni, hogy pusztán szuronyokkal ós fegyverekkel nem lehet a közrendet sem biztositani, sem reparálni, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hanem más téren és más módon is kell törekedni a közrend fentartására. T, Nemzetgyűlés ! Igen röviden akarom