Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-213

152 A Nemzetgyűlés 213. ülése 1921. évi június hó 22-én, szerdán. megindokolni az interpellációmat. A helyzet az, hogy Magyaroszág akkor, amikor most már igazán mezőgazdasági ország vagyunk, sokkal jobban, mint valaha, a nyár közepén, aratás előtt a földmunkások sok ezrei munka és szerződés nélkül vannak, (Igaz! Ugy van!) A legnagyobb veszedelmek elé nézhetünk télire, ha gyorsan nem intézkedünk, de nagyon gyorsan, akár már holnapra, mert elképzelhetjük, hogy az a sok ezer ember, ha a télen nem lesz mit ennie, mit fog csinálni ? Az éhes tömegek nem gondolkoznak, vagy ha gondolkoznak, akkor nem jót gondolnak. (Derültség.) Dinich Vidor: Az üres gyomor rossz tanácsadó ! Csizmadia Sándor : Semmiesetre sem gondolnak olyant, amit mi szeretnénk és ami a közrend szempontjából jó lenne. Én most lent jártam, beszámolót tartottam kerületemben. Mindenhova elmentem a nép közé, mindenütt megkérdeztem, hogy hogy vannak és mindenütt látnom kellett, hogy munka nélkül vannak, most, nyár közepén, földmunkások. Ez a legszerencsétlenebb dolog nemcsak rájuk, de az országra nézve is, és én attól félek, hogyha ez igy megy tovább, ha sürgősen nem segitünk,akkor őszre nekünk szaladnunk kell. (Derültség.) Rassay Károly : Vigyázz, mert mindjárt kivisznek. Csizmadia Sándor: Elmentem Orosházán a munkások egyletébe is és láttam, hogy az tele van. Egy munkásegylet hétfői napon, nyáron tele emberekkel. Ilyesmi azelőtt nem történt meg (Felkiáltások : Várták a képviselőt !) Dehogy vártak, nem volt munkájuk. Kérdezem, mit csináltok ti itt nyáron, munkanap ? Azt felelték, hogy nincs munkájuk. (Zaj.) Rassay Károly : Halljuk ! Elég komoly dolog ! Csizmadia Sándor: Méltóztassanak meghallgatni ezeket a megdöbbentő dolgokat. Ahogy ott beszélgettünk, hogy nincs munka és ebből bajok lesznek, szó esik arról, hogy ők ezt meg amazt fogják csinálni és azt mondják nekem, hogy itt meg amott már történtek is bizonyos dolgok, már hallanak hireket, — nem emlékszem, hogy milyen községet mondtak — hogy valahol összetörték a mun kasok az aratógepeket és hogy ők is azt fogják csinálni. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) En erre azt mondtam nekik, hogy ezt ne csináljátok, nemcsak azért, mert akkor becsuknak benneteket, hanem azért sem, mert ez kulturellenes dolog. A gépek nem arra valók, hogy összetörjék őket, hanem hogy a munkások, az emberek helyett? dolgozzanak. Ha azonban már gépek vannak, ha a termelőeszközök tökéletesedése folytán a gazdasági viszonyok megváltoztak, akkor szükség van arra is, hogy ehhez képest társadalmi rendszerünket is változtassuk meg. (Helyeslés balfelöl.) Mert annak, hogy az emberiség a haladásnak mindig magasabb és magasabb fokára lép, nem szabad hogy az legyen a következménye, hogy az emberiség pedig éhenhal. Hogy ez meg ne történhessék, arról gondoskodni a mi feladatunk. (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) Gondoskodnunk kell arról, hogyha a társadalom, az emberiség nagyszerű kulturális eredményeket hoz létre, azok ne legyenek csapás mireánk nézve. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon és balfelöl.) És itt megjegyzem, hogy láttam és tapasztaltam egy örvendetes dolgot is, ami példaadás lehetne abban a szerencsétlen helyzetben, amelyben ma ez az ország van. Pusztaföldváron ugyanis a gazdák elhatározták, hogy tekintettel a nagy munkanélküliségre, ezidén nem aratnak aratógépekkel, hanem kézi munkaerővel, hogy a munkások keresetét biztositsák. (Félkiáltások jobbfelől : Valószinüleg magyarok voltak, akik ezt elhatározták !) Ez mindenesetre a legnagyobbszerü cselekedet, de ezt nem csinálják mindenütt igy, és természetszerűleg egy ország igy nem is rendezkedhetik be. Már most hogyan lehetne a legnagyobb bajon segiteni. (Felkiáltások balfelöl : A földreformmal !) Sajnálom, hogy a pénzügyminister ur nincs jelen, mert ő valószínűleg tudna erre valamit mondani. Kerekes Mihály : Egy viccet ! (Zaj.) Csizmadia Sándor : Ezen a bajon a földreformmal sem lehet segiteni, mert pillanatokon múlik a dolog. Ellenben lehetne segiteni mással. Én kocsiztam kerületemben, és meggyőződtem róla, hogy az utak mindenütt istentelenül rosszak. Ha mást nem tennénk, csak minden község körül kijavíttatnánk az országutakat, már akkor is biztosítva volna az egyes községek népe afelől, hogy a telet valahogyan átussza és igy ne legyenek bajok. Arra kérem tehát az igen tisztelt kormányt, igyekezzék sürgősen állami munkákat juttatni a népnek. (Helyeslés.) Segélyekkel nem lehet dolgozni, valamit tehát okvetlenül tenni kell. A segély először is demoralizáló, másodszor pedig nincsen semmi haszna. Állítom azonban, hogyha sürgősen nem adunk a munkásoknak munkát, — akármilyen módon és akármilyen formában — akkor ebből bajok lesznek. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A közrend védelméhez tartozik az is, hogy amikor az ország népe munka nélkül amúgy is nagy izgalomban van, mert fél a téltől, hogy nem tudja családját eltartani, akkor a munkásságot ne bántsák. Van úgyis elég izgató anyag, nem szabad még bántani is a munkásokat. Már pedig én tudom, — tanuk is vannak rá — hogy a csendőrök még most is pofozzák és verik a népet, az embereket. Merem mondani, hogy ezek a csendőrök a hazának legnagyobb ellenségei és ők izgatnak most legjobban (Zaj.) Arra kérem ezért a kormányt, tanítsa meg végre a csendőröket arra, hogy nekik nem az a feladatuk, hogy az ország rendjét és békéjét, vagy a békének és a közrendnek kialakulását akadályozzák, hanem inkább az, hogy mindezt biztositsák. Ne bántsák tehát azokat a szegény embe-