Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-213
Í44 A Nemzetgyűlés 213. ülése 1921. évi június hó 22-én } szerdán. alatt a tisztviselői kar magatartását s még inkább végignéztem azt, begy a megváltozott időkben ezen törvény rendelkezése alapján, de ettől független ül is, majdnem azt mondhatnám, jogrendül kben hirtelen, jogalap nélkül kreált fegyelmi bíróságok milyen önkényesen és rendszertelenül döntöttek azon egyének fölött, akiket a kommün és a forradalom alatti magatartásuk miatt felelősségre vontak, az kell, hegy visszaborzadjon ettől a rendelkezéstől. T. Nemzetgyűlés ! Én megvagyok győződve,t hegy még a fegyelmi és büntető Ítéletek is előbbutóbb revizió alá fognak kerülni, mert nagyon •sok tekintetben az első izgalom és fslindulás, sokszor a kollegiális gyűlölet vagy talán a féltékenység volt az, ami igen szomorú Ítéleteket produkált. Ettől eltekintve, itt a törvény gondoskodott arról, hogy még azokra nézve is, akikre sem fegyelmi, sem büntetőítélettel nem lehetett olyan tényállát megállapítani, hegy annak ere dményeként a hivatali szolgálatból eltávolíttassanak, mód nyujtassék az igazságügyministernek, az ő felsőbbségüknek arra, hogy hivatali szolgálatukból — ismétlem, nyugdíjigényük megtartásával — eltávolíttassanak. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hegy amikor ezen büntető és fegyelmi Ítéletekben és különösen a fegyelmi ítéletekben igen jeetéktelen dolgokat is kifrgás tárgyává tettek, például hogy valaki nem viselkedett eléggé brüszken a kommün alatt, vagy hegy talán valaki az általános terror hatása alatt fel mert tenni egy piros g-mbot, (Mozgás.) sokszor fegyelmikg megbü tették, mondom, méltóztassék meggyőződve lenni, hegy ha egyesekre még ilyen szigorú eljárás mellett sem tudtak semmit rábizonyítani, nem tudták őket a vádlottak padjára ültetni, illetőleg elítélni, akkor ezekkel szemben aligha lesz olyan tényállás megállapítható, amelynek alapján indokolt volna, hegy a minister az 1920 : XIV. te. 4. §-ában gyökerező jogával élve, eltávolítsa őket a szolgálatból, illetőleg hogy ezekkel szemben ez a megszorító intézkedés alkalmazást nyerjen. Epen ezért nagyon kérem az igen t. igazságügyink isten urat, hogy tekintettel arra, In gy ezeknek az állami szolgálatból való eltávolítása nem fegyelmi hatóság utján, nem a büntetőbíróság közben jöttével, tehát nem a függetlenség kellékeivel felruházott hatóságok határozata alapján történt, hanem csakis a végrehajtó hatalom exponensei, illetőleg a minister által, méltóztassék ezt a megszorítást kihagyni a törvényből, ugy, mint az eddigi törvényben sem volt meg. Erre vonatkozólag nem teszek indítványt, mert ha én indítványoznám ezt, akkor talán a megszigorított pártfegyelem alapján azt le kellene szavazni, (Derültség.) hanem apellálok az igazságügyminister ur emberi érzésére és igazságosságára és kérem, hogy ő tegye meg ezt a javaslatot. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki lin csen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. Az igazságügyminister ur kivan szólni. Tomcsányi Viímos Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Mindenkelőtt Hornyánszky Zoltán t. képviselőtársam nagy kirohanására kell kiterjeszkednem, amit itt a jutalom kérdésével kapcsolatosan hallottunk tőle. Hát meglehet, t. Nemzetgyűlés, hegy ez nem jó szó, mert tényleg nem jutalomról van. szó, a jutalmat csak egyesek kapják, akik arra legérdemesebbek, itt ped^g nem akármik senkit sem jutalmazni, ezt kivétel nélkül mindenki egyformán megkapja, nem jutalomról, hanem segélyről, drágasági segélyről, vagy mondjuk flzetéskiegészitésről van tehát itt szó. Ennek tehát nincs meg az az odiózus volta, ami megvan a jutalomnak, s azt hiszem ez a felvilágosítás a t. képviselő urat is megnyugtatja. Hornyánszky Zoltán : Megnyugvással veszem tudomásul, ha nem jutalom. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Nem jut; km. Hornyánszky Zoltán : Köszönöm ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: A másik dokg, amire ki kell térnem, hegy öreg birákról méltóztatik beszélni. Hát bocsánatot kérek, a mostani szöveg szerint már annyira leszálltul k, hegy itt öreg birákról csakugyan nem lehet szó. Hornyánszky Zoltán : Nem én mondtam. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Az általai os szabály szerint öt évig kellett volna valakinek bírói ak lennie, én azonban elfogadtam Temesváry képviselőtársam indítványát, amely szerint ez az öt év két évre szállittassék le, öreg birákról beszélni tehát túlzás. Rassay Károly : Mi lesz a ministeriumba berendelt j< gyzőkkel ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Az időhatárt itt annyira leszállítottuk, hegy ez már egyenesen kedvezmény számba megy. S őszintén megvallva én e tekintetben más véleményen is vagyok, mert nem tudom belátni, hogy egy egészen fiatal ember miért ne tehessen ügyvédi vizsgát, de mégis elfogfdtam Temesváry képviselőtársamnak ezt az indítványát. Rassay Károly : Mi lesz a jegyzőkkel ? Mi lesz a ministeriumba berendelt jegyzőkkel ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Azok ép olyan elbírálás alá esnek ! Rassay Károly : Akik nem önállóan működtek ? (Zaj.) ElnÖk (csenget) : Kérem a képviselő urakat, hagyják beszélni a minister urat ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: A ministeriumokba berendelt jegyzőkre nézve nem tudok külön kedvezményt adni, ők a többi jegyzőkkel egy kalap alá esnek. (Mozgás.) Rassay Károly : Es akik önállóan nűködtek ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ezek után Temesváry képviselőtársam indítványára vonatkozólag, amelyet elfogadott, kérnem kell még azt, hogy az indítvány ne uj bekezdésként, hanem az én szövegemhez hozzákapcsolva
