Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-213
r A Nemzetgyűlés 213. Ülése 1921 vényjavaslat még jobban gátját vetni ? Hiszen egész nyilvánvalóvá válik, hogy itt az állam részéről az • erkölcsök teljes lábbaltiprásával egy munkakiuzsorázás történik. Az a biró, jegyző nem kapja meg a maga kellő fizetését s most, amikor módját akarjuk adni annak, hogy az állam se vállalja annak pénzügyi terheit, ha nem láthatjuk el őket megfelelő fizetéssel, módot adjunk arra, hogy más pályára menjenek, ha már a nyugdíjtörvény úgyis gátját veti ennek, ne állítsunk fel egy másik gátat is, hogy csak az öreg bíráknak ergedjük meg, hogy elmenjenek, de- a fiataloknak, akik kellő munkaerővel rendelkeznek és másutt tudják a nemzet javára kamatoztatni a munkaerőt, ezeknek ne engedjük meg, hogy más pályára menjenek, hanem elzárjuk ettől őket, ne tegyük ezt, mert különben kiuzsorázzuk a munkaerejüket, amikor a nyugdíjtörvény nem engedi el őket, másrészt ez a törvényjavaslat sem ad módot arra, hogy más pályára menjenek. A másik, amire rá akarok mutatni, a jutalmazás kérdése. Végtelenül szerencsétlennek tartom, hogy a független birói kart jutalmakkal kell serkenteni arra, hogy tisztességesen, becsületesen dolgozzék. Mélyen t. Nemzetgyűlés, a bírónak nem kell jutalom. A jutalma megvan a kopottságában és abban, hogy felemelt fővel, becsülettel áll annak a munkának mezején, ahol soha egyetlenegy kormánytól sem kaphatta meg azt a kellő anyagi elégtételt, hogy meg tudjon élni. Ke jutalmazást, hanem fizetést méltóztassék adni a bírónak, mert a jutalom leszéditi őt arról a piedesztálról, amelyen állania kell, már pedig a magyar bírónak ott kell állania törhetetlenül, mert ha összetörötten áll ott, a jogrend is összedől. (Igaz ! Vgy van ! balfelpl. Felkiáltások Nem alamizsna kell !) Igaz, nem alamizsna kell, nem olyan csekély délutáni munkadíj, hogy a bírónak a rendkívüli munkájáért 12 korona órabért adnak, amikor ipari alkalmazottak 20—30—40 koronákat keresnek óránként. Ez is megint speciális kiuzsorázása annak a legértékesebb munkaerőnek. Ez nem szociális gondolatot visszatükröztető tervezet és ezt a magam részéről ilyen formában nem fogadom el. Csatlakozom Temesváry t. képviselőtársam indítványához, ElnÖk: Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Tomori Jenő ! Tomori Jenő : T. Nemzetgyűlés ! Csak röviden kérem, hogy az 1. §-nál méltóztassék a következő módosítást bevenni : Az 1. § 8. sorába öt év helyett a három év szót kérem felvenni, azzal a kiegészítéssel, hogy beleértve expressis verbis a munkásbiztositási bírákat is. Az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. te. 5. |-ának 4. bekezdése a jogtudori oklevéllel rendelkező bíráktól három évi birói szolgálatot kivan az ügyvédi vizsgálatra bocsátás feltételeként. Méltánytalan és indokolatlan tehát, hogy a jelen törvényjavaslatnak ez a rendelkezése a birói szolgálatot öt évben szabja meg, és pedig annál is inkább, mert a javaslat — igen helyesen — '.. évi Junius hó 22-én, szerdán. Í43 a régebben szerzett birói oklevelet egyenrangúvá kívánja tenni az ügyvédi oklevéllel, tehát mintegy elengedi a bíráknak az ügyvédi vizsga letevését. Amilyen tiszteletreméltó az igazságügyminister umak az az álláspontja, hogy a régebben szerzett birói oklevél is egyenrangúnak tekintendő az ügyvédi oklevéllel, ép olyan indokolatlan a szolgálati éveknek öt évre történt felemelése. Ezért kérem a szolgálati időnek három évben való megállapítását. Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Eassay Károly ! Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Nem akarok ehhez a kérdéshez hozzászólni, hogy három, vagy öt, vagy tiz év legyen-e a képesítés kelléke, mert lehetetlennek tartom a dolognak e szűkkeblű elintézését, ha egyszer az igazságügyminister ur felismerte azt a bölcsességet, hogy a szolgálatban eltöltött idő és a birói oklevél a mi viszonyaink között alkalmas arra, hogy ügyvédi képesítésül szolgáljon, akkor — őszintén megvallva — nem sok komolyságát látom annak, hogy itt mintegy centiméterrel méregessük ki a szolgálati időt és különböző kategóriákat és fizetési osztályokat állítsunk fel. Nem is tudok hozzászólni, mert lehetetlennek tartom a törvényalkotásnak ilyen módszerét, hogy hirtelen előrántanak a képviselői padokból és az igazságügyministeri székből is módosításokat, s a végén azután senki sincs tisztában azzal, hogy tulajdonképen mit szavazzon meg. A magam részéről bátor vagyok a törvényjavaslatnak egy rendelkezésére felhívni az igazságügyminister ur figyelmét és nagyon kérném, hogy ezt legyen szives módosítani. A törvényjavaslat 1. §-ának utolsó bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a törvényben megállapított kedvezmény azokra sem vonatkozik, akiknek állása büntető, vagy fegyelmi eljárás következtében, vagy a tényleges szolgálat kötelékéből az 1920. évi XI. te. 4. §-án alapuló eltávolítás következtében szűnt meg. T. Nemzetgyűlés ! Hogy ez a kedvezmény ne vonatkozzék azokra, akik büntető- vagy fegyelmi ítélettel eltávolíttattak az állami szolgálatból, ez nagyon természetes, ezt indokolni sem kell, ez magától értetődő dolog. Azt a további hozzátételt azonban, amely az eredeti törvényjavaslatban nem is volt meg, amit csak utólag vettek be, hogy ez a megszorítás alkalmaztassék azokra is, akik az 1920. évi XI. te. 4. §-a alapján bocsátattak el a szolgálatból, a magam részéről nem tartom indokoltnak és méltányosnak. Az 1920. évi XI. te. a Nemzetgyűlés első időszakában hozatott, és módot nyújtott arra, hogy azok, akik sem fegyelmi, sem büntető Ítélet hatálya alá nem kerülhettek, eltávolíttassanak a szolgálatból, nyugdíjigényüknek megtartása mellett, akkor, ha az elmúlt időkben, a forradalomban vagy a kommün alatt a magatartásuk nem volt mindenben kielégítő. Aki ugy, mint én is, végignéztem ezen ido
