Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-213

138 r A Nemzetgyűlés 213. ülése 1921. evi június hó 22-én, szerdán. is kénytelenek tárgyalni ; egy kissé "megrokkan­tabb ember erre már nem képes és ezért kény­telen nyugalomba vonulni. Lehetséges azután az az eset, •— hogy a menekülteket vegyem számba — hogy menekült birdkat, akik idejönnek, állás hiánya miatt nem tudunk kinevezni épen abba a városba, ahol lakást tudnak szerezni, ahol valami összeköttetésük, rokonságuk van, ahol jobban meg tudnak élni. Ezek esetleg nem fogadhatják el azt az állást, amelyre ki tudnók őket nevezni és igy kénytelenek a bárói pályát elhagyni és más foglalkozás után nézni. Ilyen példát lehetne felhozni még szám­talant. Ezeken az embereken tehát segíteni kell, hogy olyan foglalkozásban kereshessék meg a kenyerüket, ami az ő hivatásuknak legjobban megfelel. Ez, ugyebár, az ügyvédi hivatás. Már most segíteni kellett azon, hogy ezeknek az embe­reknek nincs gyakorlati ügyvédi vizsgájuk, csak birói vizsgájuk. Tulajdonképen ez a gyakorlati méltányossági cél vezetett minket. Ázt akartuk, hogy ezeknek az idősebb embereknek, akik el­mennek, lehetővé tegyük azt, hogy most már ügyvédek lehessenek. Ez által mi nem akarjuk a fiatalabb embereket megbélyegezni, hogy azok­nak esetleg a kedvezményeket nem adjuk meg, de ott egyfelől ez a cél nem merül fel, másfelől pedig el akarom kerülni azt, hogy azáltal, hogy mindenkinek, annak a fiatalembernek is, akinek csak gyakorlati birói vizsgálata volt, megadjuk az ügyvédi kvalifikációt, ez csábítás legyen rájuk nézve és elcsábítsa az embereket abban a remény­ben, hogy az ügyvédi pálya mennyire kecsegte­tőbb a bíróival szemben és könnyelműen arra az elhatározásra birja őket, hogy otthagyják a bíróságot és elmenjenek erre a pályára. Hornyánszky Zoltán: Ütt jobban is élnek! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Az más kérdés. De ez elcsábítja őket oda, és amikor odajutnak, akkor látják, hogy az ügy­védi pálya sem mindig olyan rózsás, ott is van­nak tövisek, ós akkor azután, amikor innen könnyelműen elmentek, ott sem találják meg a boldogulásukat. Mi lesz akkor ? Mert, t. Nemzet­gyűlés, nekem ünnepélyesen meg kell állapi­tanom, hogy azokkal szemben, akik idő előtt mennek nyugdíjba, kötelességszerűen kénytelen vagyok a nyugdíjtörvényt szigorúan alkalmazni és csak azért, mert valaki azt mondja, hogy nekem ez a pálya most már nem tetszik, nem tudok belőle megélni, de másutt megélnék, ezért nekem nincs módomban túltenni magamat a nyugdíjtörvény szabályain és az illetőt nyugdíj­jal elbocsátani, hanem, ha a szükséges feltételek nincsenek meg, kénytelen vagyok neki azt mon­dani, hogy, ha lemond az igényéről, elmehet, de nyugdíjazni módomban nincs. Ezt kénytelen vagyok itt ünnepélyesen leszegezni, mert, ugy látszik, a közvélemény most azt hiszi, hogy ha ez a javaslat törvénnyé válik, akkor bárki egy­szerűen nyugdíjba mehet, ügyvéddé lesz és ott próbálhatja meg boldogulását. Ennek bizonyos korlátokat kell szabni és ezért ezt a korlátot akarjuk a törvényben megszabni. Van itt másik szempont is ; t. i. félő, hogy ha nagyon megkönnyítjük azt, hogy a mi tiszt­viselőink elmenjenek erről a pályáról, az igazság­szolgáltatás bizony nagy hátrányt fog e miatt szenvedni. Hornyánszky Zoltán : Amúgy is szenved, mert senki sem megy oda! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : A másik kérdés, amint voltam bátor kijelenteni az, hogy minden erővel arra törekszünk, hogy javítsunk a helyzetükön. Ez kicsiben talán sike­rül is, hiszen a külön eljárási költségek, jutal­mazások, a délutáni munkadíjakkal való díjazások, és most már a várakozási idő is a megvalósulás terére lép; igaz, hogy ezek nem nagy dolgok, de mégis valamit segítünk rajtuk. Méltóztatott hallani a pénzügyminister ur tegnapi expozéja alkalmával, hogy ő mennyire bizik programm­jának megvalósulásában ; ha mindezek megvaló­sulnak, ha a valutánk javul, mindenesetre meg­könnyebbül a köztisztviselők helyzete. Tisztelettel bejelentem, hogy mivel a pénz­ügyi bizottság által kidolgozott szöveg arra enged következtetni, mintha mi különbséget akarnánk tenni egyfelől a bíró, másrészt a bírósági titkár és jegyző funkciója között ós ez az ő működésüket mint­egy megbélyegezné, holott ez nem volt inten­ció, hiszen mindenki, aki járatos a dologban, tudja, hogy a bírósági titkár és jegyző majdnem ugyanolyan munkát végez, mint a biró, ugyan­olyan fontos munkát, azért ezt a különbséget meg akarom szüntetni és leszek bátor a részle­tes tárgyalásnál olyan szövegmódosítást javaslatba hozni, amely quasi egyenlővé teszi őket, de a különbséget mégis oly értelemben megtartja, hogy az alatt az idő alatt, amit a birói vizsga letétele után szolgálatban kellett tölteni, leg­alább bizonyos részt, mint biró kell hogy eltöltsön. Hornyánszky Zoltán : Mennyit ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ezt leszek bátor a részleteknél előadni, addig pedig kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék a javaslatot általánosságban elfogadni. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Mikovínyi Jenő előadó: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat beterjesztésekor és az általá­nos tárgyalás megkezdése előtt beszédemet épen azért fogtam túlságosan rövidre, mert én is tagja vagyok annak a testületnek, amelyikről itt szó van. Az a meggyőződésem, hogy aki a birói karnak jót akar és aki ezt a törvényjavas­latot törvényerőre emelni segiti, jót tesz a birói karra], méltó, igazságos cselekedetet követ el és annak eredményét annál inkább elősegíti, minél kevesebb vitát és szóharcot provokál ennek a javaslatnak mielőbbi keresztülvitele érdekében, Hornyánszky Zoltán: Talán ne is beszél­jünk ? Mikovínyi Jenő előadó: Engedje meg a t. ellenzék, én együtt érzek velük nagyon sok

Next

/
Thumbnails
Contents