Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-213
138 r A Nemzetgyűlés 213. ülése 1921. evi június hó 22-én, szerdán. is kénytelenek tárgyalni ; egy kissé "megrokkantabb ember erre már nem képes és ezért kénytelen nyugalomba vonulni. Lehetséges azután az az eset, •— hogy a menekülteket vegyem számba — hogy menekült birdkat, akik idejönnek, állás hiánya miatt nem tudunk kinevezni épen abba a városba, ahol lakást tudnak szerezni, ahol valami összeköttetésük, rokonságuk van, ahol jobban meg tudnak élni. Ezek esetleg nem fogadhatják el azt az állást, amelyre ki tudnók őket nevezni és igy kénytelenek a bárói pályát elhagyni és más foglalkozás után nézni. Ilyen példát lehetne felhozni még számtalant. Ezeken az embereken tehát segíteni kell, hogy olyan foglalkozásban kereshessék meg a kenyerüket, ami az ő hivatásuknak legjobban megfelel. Ez, ugyebár, az ügyvédi hivatás. Már most segíteni kellett azon, hogy ezeknek az embereknek nincs gyakorlati ügyvédi vizsgájuk, csak birói vizsgájuk. Tulajdonképen ez a gyakorlati méltányossági cél vezetett minket. Ázt akartuk, hogy ezeknek az idősebb embereknek, akik elmennek, lehetővé tegyük azt, hogy most már ügyvédek lehessenek. Ez által mi nem akarjuk a fiatalabb embereket megbélyegezni, hogy azoknak esetleg a kedvezményeket nem adjuk meg, de ott egyfelől ez a cél nem merül fel, másfelől pedig el akarom kerülni azt, hogy azáltal, hogy mindenkinek, annak a fiatalembernek is, akinek csak gyakorlati birói vizsgálata volt, megadjuk az ügyvédi kvalifikációt, ez csábítás legyen rájuk nézve és elcsábítsa az embereket abban a reményben, hogy az ügyvédi pálya mennyire kecsegtetőbb a bíróival szemben és könnyelműen arra az elhatározásra birja őket, hogy otthagyják a bíróságot és elmenjenek erre a pályára. Hornyánszky Zoltán: Ütt jobban is élnek! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Az más kérdés. De ez elcsábítja őket oda, és amikor odajutnak, akkor látják, hogy az ügyvédi pálya sem mindig olyan rózsás, ott is vannak tövisek, ós akkor azután, amikor innen könnyelműen elmentek, ott sem találják meg a boldogulásukat. Mi lesz akkor ? Mert, t. Nemzetgyűlés, nekem ünnepélyesen meg kell állapitanom, hogy azokkal szemben, akik idő előtt mennek nyugdíjba, kötelességszerűen kénytelen vagyok a nyugdíjtörvényt szigorúan alkalmazni és csak azért, mert valaki azt mondja, hogy nekem ez a pálya most már nem tetszik, nem tudok belőle megélni, de másutt megélnék, ezért nekem nincs módomban túltenni magamat a nyugdíjtörvény szabályain és az illetőt nyugdíjjal elbocsátani, hanem, ha a szükséges feltételek nincsenek meg, kénytelen vagyok neki azt mondani, hogy, ha lemond az igényéről, elmehet, de nyugdíjazni módomban nincs. Ezt kénytelen vagyok itt ünnepélyesen leszegezni, mert, ugy látszik, a közvélemény most azt hiszi, hogy ha ez a javaslat törvénnyé válik, akkor bárki egyszerűen nyugdíjba mehet, ügyvéddé lesz és ott próbálhatja meg boldogulását. Ennek bizonyos korlátokat kell szabni és ezért ezt a korlátot akarjuk a törvényben megszabni. Van itt másik szempont is ; t. i. félő, hogy ha nagyon megkönnyítjük azt, hogy a mi tisztviselőink elmenjenek erről a pályáról, az igazságszolgáltatás bizony nagy hátrányt fog e miatt szenvedni. Hornyánszky Zoltán : Amúgy is szenved, mert senki sem megy oda! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : A másik kérdés, amint voltam bátor kijelenteni az, hogy minden erővel arra törekszünk, hogy javítsunk a helyzetükön. Ez kicsiben talán sikerül is, hiszen a külön eljárási költségek, jutalmazások, a délutáni munkadíjakkal való díjazások, és most már a várakozási idő is a megvalósulás terére lép; igaz, hogy ezek nem nagy dolgok, de mégis valamit segítünk rajtuk. Méltóztatott hallani a pénzügyminister ur tegnapi expozéja alkalmával, hogy ő mennyire bizik programmjának megvalósulásában ; ha mindezek megvalósulnak, ha a valutánk javul, mindenesetre megkönnyebbül a köztisztviselők helyzete. Tisztelettel bejelentem, hogy mivel a pénzügyi bizottság által kidolgozott szöveg arra enged következtetni, mintha mi különbséget akarnánk tenni egyfelől a bíró, másrészt a bírósági titkár és jegyző funkciója között ós ez az ő működésüket mintegy megbélyegezné, holott ez nem volt intenció, hiszen mindenki, aki járatos a dologban, tudja, hogy a bírósági titkár és jegyző majdnem ugyanolyan munkát végez, mint a biró, ugyanolyan fontos munkát, azért ezt a különbséget meg akarom szüntetni és leszek bátor a részletes tárgyalásnál olyan szövegmódosítást javaslatba hozni, amely quasi egyenlővé teszi őket, de a különbséget mégis oly értelemben megtartja, hogy az alatt az idő alatt, amit a birói vizsga letétele után szolgálatban kellett tölteni, legalább bizonyos részt, mint biró kell hogy eltöltsön. Hornyánszky Zoltán : Mennyit ? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Ezt leszek bátor a részleteknél előadni, addig pedig kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék a javaslatot általánosságban elfogadni. Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Mikovínyi Jenő előadó: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat beterjesztésekor és az általános tárgyalás megkezdése előtt beszédemet épen azért fogtam túlságosan rövidre, mert én is tagja vagyok annak a testületnek, amelyikről itt szó van. Az a meggyőződésem, hogy aki a birói karnak jót akar és aki ezt a törvényjavaslatot törvényerőre emelni segiti, jót tesz a birói karra], méltó, igazságos cselekedetet követ el és annak eredményét annál inkább elősegíti, minél kevesebb vitát és szóharcot provokál ennek a javaslatnak mielőbbi keresztülvitele érdekében, Hornyánszky Zoltán: Talán ne is beszéljünk ? Mikovínyi Jenő előadó: Engedje meg a t. ellenzék, én együtt érzek velük nagyon sok
