Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-213

A Nemzetgyűlés 213. ülése 1921. évi június hó 22-én, szerdán. 137 sági bérekre vonatkozik, hanem a házbérekre és egyéb, pl. a fakihasználatnál, a bányaművelés­nél stb. fizetendő bérekre is. Mindezekre kiter­jesztjük a külön eljárási kölségeket és ebből mégis csak tudunk valamit juttatni a biráknak. Ami Hornyánszky t. képviselőtársamnak a várakozási időre vonatkozó megjegyzését illeti, erre vonatkozólag tiszteletteljesen a következőket vagyok bátor előadni. Maga az, hogy mi meg­rövidítsük a várakozási időt, olyan túlsókat nem segitene, mert csak azt jelentené, hogy hamarább jutna egy kicsivel magasabb fokozatba az illető biró. Ennek a hatása tehát csak évek múlva jelentkeznék, de a várakozási időnek olyan le­szállítása, hogy a birák évenkint lépjenek elő, ez teljesen ellentétben áll az automatikus elő­léptetésnek azon elvével, hogy bizonyos idő múlva, számottevő idő múlva . . . Hornyánszky Zoltán: Miért számottevő? Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : . . . lépjen elő az, aki a felsőbb csoportba nem tud bejutni. Ezen kétféle módon lehet segiteni. Vagy azt mondjuk, hogy minden évben előlép egy kevesebbel, vagy pedig ritkábban, de többel. Amikor a státusztörvényt tárgyaltuk, akkor ezt alaposan megvitatta a Nemzetgyűlés és ugy látta, hogy normálisan három év az, ami az automatikus előléptetésnek megfelel, kivételes esetekben azonban ezt két évre ,1e lehet szállí­tani. Két év a közfelfogás és a tapasztalat sze­rint elegendő idő ahhoz, hogy valaki minden két évben előléphessen. Egyébként téves az a beállitás, mintha az első fizetési csoportban levő biráknak feltétlenül 27 évet kellene szolgálniuk, hogy elérjék a ma­gasabb fizetést. Ez a legeslegkivételesebb eset, hogy valaki 27 évig az első csoportban marad­jon. Ez nem jelenti azt, hogy mindvégig ott kell maradni a csoportban. Méltóztatnak tudni, azért vannak a többi csoportok, hogy az illetőket ki­nevezzék a felsőbb csoportba. Ez csak azok ré­szére akarja biztositani a magasabb fizetést, akik bármi okból nem léphettek magasabb csoportba, hogy legalább fizetésükben érjék el a felsőbb csoport javadalmazását, hab címben és az állásban nem érhették el. Yázsonyi igen tisztelt képviselőtársam hivatkozott a múltra, az ő igazságügyministeri szereplésére, és kiemelte elő­ször is a helyi előlépést és azt, hogy ennek kapcsán milyen nagy mozgalom volt előléptetés tekintetében a birói karban. Ami a helyi előlép­tetést illeti, azt most pótolja épen ez az automa­tikus előlépés. Ez nem jelent semmi mást, mint azt, hogy valaki ott a helyén az évek multán automatice előremegy a fizetésben. Ez még könnyebb, mint volt a Yázsonyi rendszei ében, mert ott kinevezés kellett hozzá, itt pedig semmi­féle kinevezés nem kell hozzá, hanem amikor az a két vagy három év letelik, a számvevőség automatice besorozza őt a magasabb fizetési fo­kozatba. Ami az állások szaporítását illeti, ha a t. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XI. KÖTET. képviselőtársam megnézi az 1920/1921. költség­vetést, azt fogja látni, hogy az igazságügyi szol­gálat terén a birói és ügyészi karban nemcsak redukció nem állott elő, hanem szaporítottuk az állásokat. Ez természetesen indokolt volt, mert mindenki tudja, hogy a biróság hatásköre any­nyira megnövekedett, hogy a mostani létszám­mal ezt a munkát elvégezni nem lehetett volna. Ha tehát itt más körülmények nem hatnának közre, hanem a régi személyzettel kellene dol­gozni és a megüresedett, valamint az újra szer­vezett állásokat a régi személyzettel kellene be­töltenem, akkor itt olyan előléptetési mozgalom indulna meg a birói karban, aminő még sohasem volt és ami azt a Yázsonyi-féle mozgalmat is teljesen túlszárnyalná, mert akkor jóformán va­lamennyi biró előlépne. Itt azonban egy másik körülmény hat közre, és pedig az, hogy itt van­nak a mi menekült birótársaink. Menekült biró­társainkat kell elhelyeznünk és kell majd ezekre a megüresedő és újonnan szervezett állásokra kineveznünk. Ha ők nem volnának itt, akkor ez az előléptetés lehetséges volna, igy azonban őket kell kinevezni. Azt hiszem a Nemzetgyűlésnek valamennyi tagja igazat ad nekem abban, hogy figyelemmel kell lenni azokra a szerencsétlen menekült honfitársainkra, akik idejöttek és akik­nek más kenyerük nincs. Okét ugyanazon a pá­lyán kell elhelyeznünk, ahol addig működtek és ezekre az állásokra elsősorban őket kell most már véglegesen kinevezni. (Élénk helyeslés.) Ezek után legyen szabad rátérnem a szoro­san vett javaslatra. Itt csak a következőkre va­gyok bátor a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni : Ez a javaslat nem azt célozza, hogy a birói oklevelet feltétlenül egyenlővé kell tenni az ügy­védi oklevéllel. Ha ezt célozta volna a törvény­hozás, akkor ezt nekünk akkor kellett volna megvalósitani, amikor 1913-ban behozta az egy­séges birói és ügyvédi vizsgát. Akkor kellett volna neki azt mondani, hogy ezután a birói oklevél minden tekintetben egyenlő az ügyvédi oklevéllel. Ezt azonban nem tartották szűksé­gesnek akkor sem, és nézetem szerint erre tulaj­donképen elvi okokból szükség nincs. Egy tekin­télyes birónak a tekintélyéből és a presztizséből nem von le semmit körülmény, hogy nem ügyvédi, hanem birói vizsgát tett. Nem ezen múlott az ő birói tekintélye, hanem birói műkö­désén. Azért, mert valakinek csak gyakorlati birói vizsgája van, azért ránézve presztízsének és tekintélyének szempontjából semmiféle hát­rány nem hárul. Ennek a törvényjavaslatnak a célja nem is ilyen elvi valami, hanem tisztán méltányossági és gyakorlati. T. i. van rá eset, hogy idősebb biráknak el kell menniök a szolgálatból más állásokba, vagy azért, mert a biró kitöl­tötte már az idejét, vagy mert már elbetegese­dett, úgyhogy nem tudja végezni rendes hiva­tali munkáját, különösen a mai körülmények között, amikor a bíróságok délelőtt is, délután 18

Next

/
Thumbnails
Contents