Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-213
136 r Á Nemzetgyűlés 213. ülése Î9, határozatkép, hogy félegykor térünk át az interpellációkra. (Helyeslés.) Mikovínyi Jenő képviselő ur, mint az igazságügyi bizottság előadója jelentést kivan tenni. Mikovínyi Jenő előadó : Igen t. Nemzetgyűlés ! Az igazságügymimster ur által benyújtott, a büntetőtörvényekben és egyes más törvényekben megállapított értékhatároknak, valamint a pénzbüntetés és pénzbirság mértékének ideiglenes felemeléséről szólú 297. sz. tör vén javaslat tárgyában az igazságügyi bizottság jelentését tisztelettel bemutatom. Kérem, méltóztassék ezt .kinyomatni, szétosztatni és a sürgősség kimondásával a három nap közbevetése nélkül egyidejűleg napirendre tűzni. Elnök : A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és amennyiben a t. Nemzetgyűlés akként határoz, a három nap mellőzésével a holnapi napirendre fog kitüzetni. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen.) Akkor ennek tárgyalását a holnapi napirendre fel fogjuk venni. Következik napirend szerint a birói oklevél képesitő hatályának kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Soron van? Gerencsér István jegyző; Somogyi István! (Nincs itt!) Elnök : Több szónok nem lévén felírva, kérdem, kiván-e még valaki hozzászólni, igen vagy nem ? (Nem !) Senki sem kívánván hozzászólani, a vitát berekesztem. Az igazságügymimster ur kivan szólni. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymimster: T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat általános vitája során felszólalt képviselőtársaim túlnyomó részben nem is szorosan a törvényjavaslat kérdésével foglalkoztak, hanem t általában a birói és ügyészi kar helyzetével. En ezeket a felszólalásokat köszönettel veszem, mert ezekkel a felszólalásokkal t. képviselőtársaim alátámasztották azokat a törekvéseket, amelyeket én a kormányon belül minden igyekezetemmel folytatok olyan irányban, hogy a birói és az ügyészi kar helyzetén a lehetőség szerint javítsunk. (Helyeslés.) Teljesen aláírom mindazt, amit ők mondtak, elismerem azt a nehéz helyzetet, amellyel az összes köztisztviselők körében különösen a bíráknak kell küzdeniök épen azért, mert — amint méltóztatnak tudni — nekik nincs meg a lehetőségük, hogy más módon gondoskodjanak megélhetésükről, (TJgy van!) másrészt pedig azért is, mert az ő funkciójuk olyan magas, hogy igazán teljes lelki nyugalom és gondtalanság kell ahhoz, hogy valaki pártatlanul és igazságosan tölthesse be ezt a hivatását. Ha törekvésem mégsem járt mindig olyan eredménynyel, amint azt bizonyára mindnyájan óhajtanok, ez nem rajtunk, hanem az állam pénzügyi helyzetén múlt és azért azok a felszólalások tulajdonképen inkább a pénzügyminister urat kell hogy illessék. Usetty Ferenc: Erre kell pénznek lenni. . évi június hó 22-én, szerdán. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymimster: Különösen Vázsonyi képviselőtársam direkt oly módon aposztrofált engem, hogy ebből a kérdésből tulajdonképen az igazságügyministernek kabinetkérdést kell csinálni. Nem tudom, hogy ez a módozat megoldaná-e a kérdést, mert hisz itt nem az igazságügymimster kabinetjéről van szó. Ha az igazságügymimster levonja a konzekvenciát, jöhet egy másik igazságügymimster, és ha ez az igazságügymimster ugyanazzal a pénzügyministerrel áll szemben, akkor az eredményt nem érjük el. Ez a pénzügyminister kabinetjének kérdése. Ha ő ezzel szemben azt mondja, én nem tehetek semmit, nem teljesíthetem az igazságügymimster kívánságát, ez rajta múlik és ha ő köti magát ahhoz, hogy nem enged ebből, ez a pénzügyminister kabinetkérdése, nem az igazságügyministeré, akinek szerepe ebben a tekintetben teljesen alárendelt. 0 beáll többi képviselőtársai sorába és igyekszik minden erejével és tehetségével kiküzdeni az ő birái számára, amit lehetséges. Arról aztán nem tehet, ha ez hajótörést szenved a pénzügyministeren és nem is annyira a pénzügyminister jó- vagy rosszindulatán, hanem azokon a lehetőségeken, amelyekkel a pénzügyministernek számolnia kell. Mindazonáltal a lehetőségek határai között igyekeztem valamelyest segíteni a birói karon. Amint méltóztatnak tudni, több oldalról, különösen az ügyvédi kar részéről az az igazán nemes gondolkodásra valló és méltányos iniciativa indult meg, hogy bizonyos külön eljárási költségeket vagy bélyegjegyeket állapítsunk meg a pereknél, amelyeknek hivatása, célja direkt az volna, hogy ebből javadalmazzuk, külön dotáljuk a bírákat. Ezt én már hónapokkal előbb meg akartam valósítani, de a pénzügyminister ur az ő egész pénzügyi konstrukciójának elvébe ütközőnek talált ilyen megoldást. (Zaj és felkiáltások bal felől : Miért?) Epen azért egész elvi általánosságban nem tudtuk ezt megvalósitani. Bizonyos körben — örömmel jelenthetem a t. Nemzetgyűlésnek — sikerült ezt megvalósítani. Amint méltóztatnak tudni, a mezőgazdasági haszonbérek és más bérek felemelése iránt megindult perekben megállapítottunk egy ötszázalékos külön eljárási költséget, amit a feleknek be kell fizetniök... Gaal Gaszton : Szóval megint a gazdák fizetik ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymimster: ... s ezeknek az összegeknek egyenesen az a céljuk, hogy ebből a bíróság tagjait honoráljuk. Abból indultunk ki, hogy az a fél, akinek ezen eljárás során a jövedelmét, a neki fizetendő haszonbérét felemelik, mondjuk 1 millióról 2 millióra, az a különbözet, az 1 millió után jó szívvel megfizetheti azt az 5%-ot. Gaal Gaszton : Ez áll mindenkire, nemcsak a gazdákra! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymimster : Ez nemcsak a gazdákra, nemcsak a mezőgazda-