Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-207

A Nemzetgyűlés 207. ülése 1921. Lehetetlennek tartom, hogy Franciaország, ha minden önrendelkezési jogot megtagad a magyarságtól, a svábságtól, amely a délvidéken lakik : megtagadja, népszavazás híján, az önrendelkezési jogot azoktól az elzászi telepesektől, akik régebbi századokban, különösen Mária ideje Terézia alatt telepedtek le ezekben a délvidéki községekben —ott van pl. Charlesville, Szent-Hubert és a többi községek, amelyekbe mindezen ősi francia lakosság odavitte a maga magas kultúráját és összeházasitotta azt a szintén értékes, szintén magasabb magyar kultúrával, és ezt az értékes, magasabb kultúrát most kénytelen az alacsonyabb balkáni kultúrának alárendelni, abban elsorvasztani. A trianoni határ nem számol a vidék legelemibb közegészségügyi és közlekedésügyi szükségleteivel sem. Ha ezek a községek elszakittatnának, a legsúlyosabb orvosi műtéteket igénylő esetekben a lakosság orvosi segély nélkül marad, mert eddig az egész vidék Szeged kitűnő kórházait kereste fel s most már az elzárás folytán is orvosi segély nélkül marad, mert legdélebbre Nagybecskereket találja csak, ahol némileg elfogadható kórházak vannak. ( Ugy van !) Kulturális tekintetben Szeged volt az a hely, ahova a Délvidék egész fiatalsága tódult. A délvidéki ifjúság ezrei jöttek Szegedre évről-évre, ho'gy középiskoláikat és szakiskoláikat elvégezzék. Pontos számitás szerint háromezernél több délvidéki fiatalembert zártak el a mostani határok a demarkációs vonallal iskoláinak elvégzése elől, és jellemző, hogy még ma is történnek ezen szerencsétlen fiatalemberek részéről kísérletek, hogy a legszigorúbb határzárlat dacára is átjussanak Szegedre, hogy iskoláikat végezhessék. Az egész Felső-Délvidék Szeged városából élt, mert terményeit a város piacára hozta. Most a termővidék piacától, a másfélszázezres város pedig élelmezési területétől van elvágva. Szeged városának 150.000 lakosából százezer a piacról él és ezt a piacot háromnegyedrészben a Szeged alatti terület táplálta. Azóta Szeged küzd az élelmezési nehézségekkel és most az ország legdrágább városa. Megyéket, törvényhatóságokat, községeket, magángazdaságokat elvágott a határ, de még ennél is szembetűnőbb az a kulturellenes tény, amely szerint Szeged és Baja között az Erdélyt a Dunántúllal összekötő transzverzális vasúti fővonalat 30 kilométeres szélességben elszakította, ugy, hogy ma, amennyiben Erdély a Dunántúllal vagy a Tiszántúllal akar érintkezni, áruforgalmat lebonyolitani, — azonban nemcsak a Dunántúllal, hanem Fiúméval is — kénytelen a forgalmat Budapesten át, meglehetősen nagy kerülőkel eszközölni. Ez a tény már nemcsak csonka Magyarország érdekeibe vág, (Ugy van ! Ugy van!) hanem ez már több ország kereskedelmi érdekeit is érinti. Szilágyi Lajos : Határozott rosszindulat ! Schandl Károly : Nem is beszélek arról, t. Nemzetgyűlés, hogy ez a képtelen határtervezet csak egy üzletvezetőség, a szegedi üzletvezetőség évi Junius hó 11-én, szombaton. 5 területén nem kevesebb, mint tiz vasúti határállomást létesített, olyan határállomásokat, amelyek a legelemibb vasúttechnikai felszereléssel sincsenek ellátva, hogy megfeleljenek a határforgalomnak. Szilágyi Lajos : Minél nagyobb abszurdum, annál hamarább megváltoztatják! (Ugy van! ügy van !) Schandl Károly : A humanizmus nevében kell végül utalnom arra, az agrárkultura érdekében, hogy a belvizek lecsapolása, általában az ármentesítés sikeres keresztülvitele nem is lesz lehetséges, ha a Szeged alatti területet jó részben vissza nem csatolják Magyarországhoz. (Ugy van !) Utalok arra, hogy itt folyik ez Félegyháza vidékétől egészen le Szegedig és Szeged alatt is az egész területen, ahol a belvizek nagy mennyiségben vannak nedvesebb időjárás esetén, s az egész vidék csatornázását Szeged alatt lehet a Tiszába bevezetni. Ugy értesültem, hogy a tervek erre nézve már készen is vannak és tisztára csak a megszállás akadályozza, hogy a földmunkákat még nem kezdhetik meg. Nagyon természetes, hogy amennyiben Jugoszlávia ennek sokáig ellenáll, nemcsak a magyar mezőgazdaság fogja ezt megsinyleni, nemcsak a magyar terület, hanem a szerb megszállás alatt álló mezőgazdasági területek is kárát fogják vallani, mert emiatt a szerb megszállás alatt lévő mezőgazdaság is el fog posványosodni a belvizek árjában. Ha az entente ragaszkodik ehhez a geográfiailag, gazdaságilag, kulturilag egyaránt abszurd határvonalhoz, akkor az egész vidék agrárkultura ja visszafejlődik és a hajdan szociális jólétben lévő délvidéki lakosság koldusbotra jut. Meg vagyok győződve róla, hogy a kormány, miként az utóbbi hónapokban, a legbölcsebb politikát folytatta és a lehetőségek és szükséges tartózkodás taktikájával minden módot felhasznált arra, hogy a határkiigazitás legvégső esetben az Aranka-patakig feltétlenül megtörténjék. De még ennél is sürgősebb Uj-Szegednek, annak a néhány községnek mielőbbi kiürítése, amelyeket a szerbek a trianoni szerződés értelmében is csonka Magyarországnak visszaadni kötelesek. Mint méltóztatnak tudni, a szerb katonaság mindjárt 1918 novemberében megszállotta Szőreget és néhány napra ra Újszegedet, Szeged egyik külvárosát, 1919 januárjában Röszkeszentmihályt, majd kísérleteket tettek, hogy Szegedalsótanya vidékét is megszállják és Szegedet kiéheztessék. Hogy a megszállást nem ideiglenesnek szánták, kitűnik abból, hogy Újszegeden 1920 május 1-én, amikor proklamálták a Jugoszláv impériumot, hűségeskü letételére kötelezték a lakosságot a trianoni szerződés ellenére és miután előzőleg valami Drazsics Vazul nevű ember, volt keresztúri jegyző, akiből főszolgabírót csináltak, a községben szerb közegeket szervezett, elkobozták a magyar alattvalóknak vagyonát Jugoszláviában és a, legsúlyosabb adóztatást, rendszeres adóztatást haj-