Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-207

6 A Nemzetgyűlés 207. ülése 1921. évi június hó 11-én, szombaton. tottak végre, sőt nemcsak adókat szedtek be, hanem adóelőlegeket is a következő esztendőre. MeskÓ Zoltán: Visszamenőleg is öt évre! Schandl Károly: Hogy milyen tarthatatlan a helyzet Újszeged és Horgos stb. a községek elzárása következtében, mutatja az, hogy Szeged város tisztviselő társadalmának nagy része Újszegeden lakik, viszont az ujszegedi gyár munkásainak, körülbelül 1000 embernek lakóhelye Szegeden van. Ezek a szegény emberek és ezeken kivül a kis tanyabérlők, akik a városnak körülbelül 4000 hold terjedelmű, jobbára kitűnő kerti földjeit bérlik és munkálják meg és akik szintén a demarkációs vonalon innen laknak, nem bírnak átjárni az ujszegedi területre, mert a szerbek közegének, egy meglehetősen alacsony nivóju embsrnek, őrmesternek, jóakaratától függ, hogy az ujszegedi hídon megengedje vagy teljesen elzárja a közlekedést és a legnagyobb brutalitásnak van kitéve az átjáró közönség. Horgos helyzetére jellemző, hogy Horgos területének körülbelül 50%-a olyan terület, amelynek megművelői, tulajdonosai, a demarkációs vonalon innen vannak. Talán felhozhatnám a makói hagymatermelők helyzetét is, ezeknek az 1—2 holdas kisemeberek jórészének is — sok százan vannak — a Maroson túl van a földjük és kénytelenek most ezt a földet parlagon hevertetni és a vidék virágzó hagymatermelését elhanyagolni. Mindezek következtében a város maga és Szeged város népe létfeltételében van megtámadva, keresetük nincs a kisembereknek, földjük pedig parlagon hever. Jellemzésül csak annyit említek meg, hogy történik ez olyan községgel is, mint Horgos, ahol a legutóbbi népszámlálás szerint 8039 lakosból csupán egyetlenegy szerbet találtak a népszámlálók. Az entente-hatalmak az utóbbi időben minduntalan azt a kívánságot fejezték ki, hogy köztünk és a szomszédos utódállamok között a kereskedelmi forgalom, az érintkezés mielőbb kifejlődjék. Én azt hiszem, hogy a minél korlátlanabb gazdasági forgalomnak mi egyáltalán nem vagyunk ellene, a mi részünkről a forgalom felvételének és a megértés keresésének semmiféle akadálya nincs, a méltányosság és az igazságosság alapján. A cseh kormány már meg is indította a gazdasági tárgyalásokat és mindenesetre a belgrádi kormányon a sor, hogy szándékai felől bennünket tájékoztasson. Es mivel nem akarok semmiféle akadályt gördíteni a tűrhető szomszédi viszony kialakulása elé, sőt ennek útjait kívánom egyengetni, fel kell tételeznem, hogy a belgrádi kormánynak fogalma sincs azokról az atrocitásokról, amelyek nem is annyira a trianoni határon túl, hanem azon innen, Újszegeden történnek. Szilágyi Lajos : Nem akar tudomást venni róla ! Schandl Károly : Hogy az ottani állapotokat vázoljam, csak néhány esetet leszek bátor a t. Nemzetgyűlés előtt bemutatni a sok közül, azzal a megjegyzéssel, hogy adataim teljesen hitelesek és minden tekintetben bebizonyíthatók. 1919 február 4-én — súlyt helyezek a terminusra is — Drazsics Vazul volt szerbkereszturi jegyzőből a szerb megszállás folytán Törökkanizsán főszolgabíró lett és Újszeged városrészt Stopanovits 2. szerb ezredbeli századossal szerb községgé alakította. Középületekről a magyar címert leverette, a magyar felírású utca és házszámtáblákat leverette. A közúti hidat a közlekedéstől elzárta. Ez a trianoni szerződés szerint magyar terület. 1919 április havában a közúti hidat a közlekedés előtt francia közbelépésre megnyitották, de a megnyitás napján — itt jön egy jellemző adat a szerb közigazgatásra — Djakov György községi segédjegyző, aki azelőtt Szerbkereszturon borbélysegéd volt és később Drazsics Vazul segítőtársa lett, 83 magyart nemre és korra való tekintet nélkül megbotoztatott. Egy-egy delikvens 10—75 botütést kapott. (Felkiáltások : Gyalázat !) 1919 május havában a városi járványkórházban Topolovics szerb százados szerb katonákat helyezett el, akik a kórház felszerelését mind elhordták. Azóta több hasonló kultúrintézmény berendezéseit mind elhordták a szerbek. 1919 júniustól a közúti hid ujszegedi oldalán a szerbek részéről a híd parancsnoka Popov Ferdinánd szerb őrmester lett, aki a legbarbárabb módon eszközöltette a személymotozást és pénzelkobzásokat. Egy belgrádi kereskedőtől, aki szerb ministeri engedéllyel másfélmillió jugoszláv koronát hozott volna Budapestre, a pénzt Popov szerb csendőrőrmester azzal vette el : »a minister Belgrádban parancsol, a hidon én vagyok az ur«. 1920 január havában 4 intelligensebb magyar akart átjönni a közúti hidon, a szerbek nem engedték, mire Popov szerb csendőrőrmesternek 400.000 koronát kínáltak, ha átengedi őket. Popov ezeknek az embereknek minden pénzét és holmiját elszedte és a négy ember nyomtalanul eltűnt. Tudomásunk van arról, hogy a következő napon egy zsákba varrt hullát dobatott a közúti hidról a Tiszába, egy keddi napon. Szilágyi Lajos: Erről nem irnak a külföldi lapok ! Ugron Gábor : Ezt irja meg a Bécsi Magyar Újság ! Schandl Károly: 1920 április hóban Topolovits szerb százados parancsnoksága alatt Djakov György jegyző és Popov szerb csendőrőrmester egy este a felső-tiszaparton sétáltak Mannlicherfegyverekkel és egyik ujszegedi embernek azt mondták, mennek vadászni kétlábú nyulakra. Másnap reggel a boszorkányszigeti átjárónál egy embert fogtak ki a Tiszából, akiben 7 lövés volt. 1920 május végén egy Vida nevű halászt Nedelkovics szerb őrnagy és Popov szerb csendőrőrmester elfogtak, amikor az a Tiszán át akart szökni. Ennek az embernek a hátgerincét Popov a puskatussal beszakította, fejét beverte és belelőtt.