Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hó 21-én. kedden. 117 magyar állam hitele, hanem az összes európai államok hitele. Elhoztam az összes európai államok idevágó kínlódásait, a győzőkét és a legyőzötteket. Az államhitel, úgyszólván, a földön van. Nekünk ezt újra kell épiteni és az én ambícióm nem merül ki abban, hogy ujabb adókat hozzak be, hanem nekem kell leraknom az első követ arra, hogy a magyar állam hitele megint fel tudjon épülni, fel tudjon épülni azért, hogy legalább is én vagy utódom a beruházásokat feltétlenül hitelműveletből szerezhesse meg, mert ismétlem, ez a költségvetések rendes természete, tehát a hatmilliárd deficitet okvetlenül négy és fél milliárdra kell leszorítani, mert az igazi deficit a négy és fél milliárd. A hitelműveletek során mindenféle jelentés szerint azt láttam, hogy azok a kísérletek, amelyeket a szomszéd államok tettek ebben a tekintetben, nem sikerültek. Itt van előttem a német kormány által február 23-án a parlamentnek benyújtott -»

Anleihe-Denkschrift für das Reich«. Azt látjuk, hogy ez, amit ők megpróbáltak, egy sorsolás, amint ők mondják: Spar-PrämienAnleihe, 5 milliárdban, vagyis nyereménykötvények kisorsolása. Ez és egyáltalában mint minden ilyen, a játékszenvedély felkeltésére irányuló dolog, nem alkalmas arra, hogy az állam hitelalapjait megteremtse és nem sikerült. Az ötmilliárdból mindössze 3'6 milliárdot jegyeztek, de ennek is több, mint a felét hadikölcsönben. Ezzel a hitelkérdés megoldva nincs. Amint láttuk, a jugoszlávok, akik nálunk sokkal jobb.viszonyok között vannak, próbáltak egy kétmilliárdos nagy hitelt kibocsátani. Ez nem sikerült és végre igen helyesen megelégedtek egy 500 milliós, 7%-os hitellel. Végre, bár az ujabb időben fokozatosan több külföldi bankcsoport érdeklődött hitel iránt, álláspontom az, hogy külföldi hitelt addig ne vegyünk igénybe, amig belső hitellel az állapotokat annyira nem rendeztük, hogy a külső hitel számunkra valóban olcsó legyen. Ezt ma nem tehetjük. Ilyen körülmények közöött arról kellett gondoskodnunk, hogyan lehetséges magam vagy utódom számára akként felállitani a beruházásokat, hogy ma azokat már megrendelhessük és ez az, amire most nagyon kérnünk kell a t. Nemzetgyűlést. Tisztelt barátom, a kereskedelemügyi minister azt a kivánságát fejezte ki, hogy, bár tudjuk, hogy formálisan ezeket a beruházásokat csak akkor rendelhetjük meg, ha a költségvetés meg van szavazva, kegyeskedjenek megengedni, hogy a megrendelés felelősséggel már most megtörténjók, hogy a magyar iparés a magyar munka már jelenleg meg tudjon indulni. (Helyeslés.) Sőt tovább is kell menni. Tisztelt barátom be fogja terjeszteni a javaslatot, amelyben hozzányúlok a vagyonváltsághoz. A vagyonváltságból hajlandó vagyok 300 milliót adni az építkezések megkezdésére. (Helyeslés.) Az én elvem ugyanis az, hogy azok a panaszok, mintha az én valutapolitikám megállította volna az ipart, teljes abszurdumok. Micsoda valutapolitika lehet az, mikor Angliában 5 és fél millió ember sztrájkol, mikor Amerikában sztrájkok vannak és a cseh ipar teljesen meg van akadva ! Az én valutapolitikám csak megvilágítja azt, hogy némely konjunktúra — ipar nem tud megélni. De nem a konjunktúra — iparok a fontosak, bár ezt is elismerem bizonyos fokig. Addig, mig a valuta lehetővé nem teszi, hogy maga az építkezés, az ősipar meginduljon, addig megindulni semmi sem fog. Az építkezés az ősipar, avval dolgozik a téglagyár, a kályhás, a lakatos, a vasgyáros, az üvegesek, mind ebből élnek. Amíg itt ez meg nem indul, addig ezek sem lesznek és addig nem lesz lakástermelés sem, már pedig lakástermelés nélkül nem lehet a lakáskérdést megoldani, hanem fenmarad a mostani állapot, amely ha fenmarad, előbb-utóbb a családi tűzhely feldulásához vezet. Rassay Károly: Már ott tartunk. Hegedüs Loránt pénzügyminister : Pedig méltóztassék nekem elhinni, hogy az állam és a város mind nem olyan fontosak, csak az állam ős-sejtjét, a családot tartsuk meg. (Helyeslés.) Meggyőződésem, hogy az építőipar megindulása az, amelyen először fel fogunk kapaszkodni, az államnak az első lökést meg kell adni. Többet mint az első lökést megadni nem tudunk, azután jöjjön a tőke, jöjjenek a munkások és addig elégedjenek meg azzal, amit mi tudunk adni. Egyelőre itt adjuk ezt a 300 milliót. Meg vagyok győződve arról, hogy a Nemzetgyűlés ezt a javaslatot meg fogja szavazni. (Helyeslés.) Most visszatérek ismét a hitelkérdéshez. Felfogásom az volt, hogy nekünk vissza kell mennünk oda, ami a nagy Széchenyi nézete volt, aki azt mondta, hogy a hitel fundamentuma a közgazdaságnak. Az államhitelt a magánhitelre kell alapítani. Ennélfogva a vagyonvárt ságról szóló javaslatban akként fogom konstruálni a dolgot, hogy a magyar államnak joga legyen azon földbirtokosok vagy háztulajdonosok földjére vagy házára, akik nem fizetnek, első helyen betábláztatni azt. Ez a betáblázás különféle formában történhetik. Ezen fog fölépülni a magyar állam helyzete és meg vagyok arról győződve, hogy ha, amint kombináljuk, az első három milliárd ilyen papirt el tudjuk helyezni 5%-kai, mert tovább nem akarok menni, — utódom már egy valóságos magyar állampapír erejével bíró hitellel tudja ezt továbbfejleszteni, amit mi most elkezdünk. Szterényi báró t. barátom a múltkor szemüvegén át belátott az én kulisszáim közé. T. i. mikor múlt csütörtökön tárgyaltuk az államadóssági javaslatot, nem hiszem, hogy információk alapján, hanem azt hiszem, inkább éleslátása alapján, bepillantott kulisszáim közé és én mint ügyes rendező egyebet nem tettem, mint hogy egy fényszóróval másfelé vetítettem a társalgást. O t. i. azt kérdezte tőlem, hogy