Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

110 A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921. évi június hó 21-én, kedden. javaslatot bemutatni. Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot az osztályok mellőzésével tárgyalás és jelentéstétel végett a közlekedési bizottsághoz utasítani. Elnök: Az első törvényjavaslat az osztályok mellőzésével a közgazdasági bizottsághoz utasittatik előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett, a második törvényjavaslat pedig ugyancsak az osztályok mellőzésével a közlekedési bizottságnak adatik ki előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett. A pénzügyminister ur kér szót. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Bátorkodom beterjeszteni az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságáról szóló törvényjavaslatot, valamint egy törvényjavaslatot a nagyobb vagyonok háborús váltságáról azzal a tisztelettejles kérelemmel, szíveskedjenek azokat az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Bátor vagyok továbbá beterjeszteni az 1921—22. évi költségvetést. Kérem, hogy az hasonló módon adassék ki a pénzügyi bizottságnak. Végül van egy kérésem is a mélyen t. Nemzetgyűléshez. Kegyeskedjenek a mai napon engem meghallgatni az ország pénzügyi állapotát illetőleg és megengedni, hogy számot adjak arról, hogy a reám bizott talentumokkal hogyan sáfárkodtam. (Halljuk! Halljuk!) Elnök : A benyújtott törvényjavaslatok előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az osztályok mellőzésével kiadatnak a pénzügyi bizottságnak. A pénzügyminister urat illeti a szó. Hegedüs Loránt pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Kértem a t. Nemzetgyűlést, hogy a mai napon szíveskedjenek engem meghallgatni, miután közérdekben lévőnek tartom, hogy programmomat Ígéretem szerint beváltsam. Miután megígértem, hogy munkám első negyedrésze gyanánt a bankóprést megállítom, ez március 20-án megtörtént, és miután megígértem, hogy félév alatt benyújtom hét év után az első költségvetést, most, mikor féléve múlt annak, hogy az önök bizalmából e helyet elfoglalom, vagyok bátor a költségvetést beterjeszteni. (Éljenzés.) Fontosnak tartom, hogy ehhez a naphoz ragaszkodjam, mert ugy hiszem, hogy ha eddigi programmomat ilyen óraműpontossággal sikerült betartanom, biztat az a remény, hogy szeptember 20-át és december 20-át époly pontosan fogom megtarthatni. Reám nézve fordulót jelent ez a mai nap azért, mert programmons közepén vagyok, a pénzügyi kibontakozás kellő közepén, és igy, ha helyes volt a programmons, akkor itt az alagút közepén a kibontakozást már teljesen át kell tekinteni. De forduló reám nézve azért is, mert ha most nem látok tisztán, sohasem fogok tisztán látni, mert amint Dante oly felségesen mondja : életem utjának közepére érkeztem, amit tudok, most átadhatom a nemzetnek, a mostani heves intermezzo prestissimo után jön a csöndes adagio, mikor megyünk a nagy ködbe. De forduló a nemzetre nézve is, mert — amint méltóztatik olvasni — a francia szenátus a jövő héten trianoni magyar békét tárgyalni. Ha ez megtörtént, a béke ratifikáltatni fog és akkor a béke értelmében mi mindnyájan a jóvátételi bizottság elé kerülünk. Epen azért most nemcsak önök előtt állok, hanem a jóvátételi bizottság előtt is. és igen t. barátommal a külügyminister úrral arra kértük a nagyhatalmaknak Budapesten időző képviselőit, akik irántunk eddig mindig jóindulatot tanúsítottak, kegyeskedjenek mai expozémat a nagyhatalmaknak átadni. Kérem tehát kegyes figyelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Amint előbb bátor voltam mondani, hét esztendő után az első rendes költségvetés ez, amelyet beterjesztek, rendes költségvetés füzetenként, tételenként, címenként minden személy külön felsorolva, ugy hogy önök mikroszkopikus vizsgálat alá vehetik — de nemcsak önök, hanem a magyar közvélemény is — azt, hogy mit lehet kiadni és mit nem szabad kiadni. (Helyeslés.) Az utolsó költségvetést igen nagyérdemű elődöm Teleszky János erről a helyről hét év előtt 1914 márciusában terjesztette be és az 1914 júniusában lett törvénnyé. Azóta a magyar törvényhozás az indemnitások ingoványos mocsarába tévedett, igy pedig lehetetlen minden kormányellenőrzés. Lehetetlen azért, mert azóta nem az az ország van, ami akkor volt, azok a számok nem ugyanazt jelentik, amit akkor jelentettek, és a valuta, amelyről akkor beszéltünk, nem az a valuta, amelyről most beszélhetünk. Ebből tehát ki kell jönni. A pénzügyi konszolidáció érdekében most teszem a második lépést. Az első lépés az volt, amikor önök a múltkor elfogadtak egy keret költségvetési törvényt, amely appropriáció volt, a másik, mikor egy valóságos költségvetés kerül önök elé. A harmadik az volna, hogy a jövő évi, az 1922—1923-iki költségvetést az év elején, február, márciusában, azaz oly időben kell beterjeszteni, hogy az június 30-ikára már meg is legyen szavazva. Ha ez megtörtént, akkor kibontakoztunk abból a háborús káoszból, amelyet sem hitelünk, sem pénzügyeink, sem a parlament ellenőrzése nem bir meg. Azért van, hogy ezt az én költségvetésemet sem Teleszky költségvetésével, sem a Korányi t. barátom által nagy buzgósággal készített és beterjesztett és önök általmár megszavazott appropriációval összehasonlítani nem lehet. Nem lehet Teleszky ével azért, mert egy más ország az, amelyről szó vau. Az összehasonlítás nagyon keserves. Hiszen területünknek 32%-a maradt meg, népességünknek 41%-a, számitásunk szerint azonban megmaradt az állami adminisztrációnak 60, sőt annál több százaléka. Ha ez a számítás helyes, akkor — amint méltóztatik látni