Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-212

A Nemzetgyűlés 212. ülése 1921, évi június hó 21-én, kedden. 111 a költségvetésből — ezeket a számokat átvetitve a költségvetésre, az sül ki, hogy körülbelül három esztendő után a korona értékének huszad­részére csökkent le, vagyis belső értéke körül­belül 5 zürichi centime. Ez az elméleti számitás. De nem lehet összehasonlítani költségveté­semet az előbbi költségvetéssel, Korányiéval sem, azért, mert ő részben a román megszállás alatt, részben a bolsevizmus által szétszaggatott pénz­ügyi adminisztráció tökéletlen gépével dolgozott és csak átalányköltségvetést tudott adni. Ennél­fogva a póthitelek egész sorozata következett. Ennek véget kell vetni. Lehetetlenség pót­hitelekkel dolgozni, hol a pénzügyminister folyton határidőhöz van kötve. Ennélfogva kívánságom az, hogy a költségvetés, egészen rendkívüli elemi csapásoktól eltekintve, — amit ne adjon az Isten — póthitelmentesen valóságos és meg­tartható költségvetés legyen. Ezért van az, hogy a számok látszólag megduzzadtak, mert én min­dent belevettem. Olyan költségvetés ez, amelyből mindenki láthatja, hogy mire mehet. Harmadszor, az én költségvetésemet sem Teleszkyéhez, sem Korányiéhoz, sem semmi elődöméhez nem lehet hasonlítani azért, mert én több újítást hoztam be a költségvetésbe. Az első az, hogy kettészakítottam a költségvetést, kettészakítottam az államot és az állam üzemeit azért, hogy mindenki világosan lásson. En ban­kár voltam és dolgoztam mérlegekkel. Az állami üzemeknek részvénytársasági alapon kell nyugod­niok és lehetetlenség, hogy az állam polgárai, adózói saját üzemükre, saját vállalataikra ráfizessenek. (ElénTc helyeslés.) Ennélfogva két költségvetésem van : az A-mérleg és a B-mérleg. À B-mérleg az üzemek. Itt minden üzem külön van véve és a pénzügyi bizottságnak meg kell vizsgálni azt, hajt-e jövedelmet vagy nem. Az A-mérleg jelenti az államot, az erkölcsi testüle­tet, akinek kötelessége, ha állam akar lenni, eltartani a gyermeket, felemelni, tüz-viz ellen megvédeni, róla gondoskodni és magát védelmezni. Ez elemi kötelessége. Az államot kötelessége eltartani az adózóknak, de az üzemet kötelessége eltartani magának az üzemnek. Ennélfogva egé­szen világos, hogy nekünk erre kell mennünk. Le kell szoknunk arról az álmodozásról, hogy az állam valami misztikus lény, akinek tündérek éjjel megtöltik a pénztárját. Az állam, maga a polgár zsebe, úgyhogy ha a t. Nemzetgyűlés megszavazna egyszer egy törvényt »a pénzügy­minister hatályosabb védelméről«, (Derültség.) arra kérném, hogy az 1. §-ban benne legyen az, hogy mindenki, aki a magyar államtól követel valamit, azt mondja, hogy a magyar állampolgá­rok zsebéből követeli azt. Akkor sokkal keveseb­bet követelnének, mint ma. A mai lerokkant állapotban az állam defi­cites üzemeket nem fog megbirni. Yissza kell tehát menni arra, amit minden családapa tesz, hogy a család fentartására, a gyermekek neve­lésére, a betegek gyógyítására mindent kikapar a tiz körmével is, de ha boltja rossz, akkor a boltot el kell adni. Ennélfogva amint bank­igazgató koromban megvizsgáltam az alám ren­delt iparvállalatokat, hogy jól jövedelmeznek-e és ha láttam, hogy nem, behívtam igazgatóimat és intézkedtem, most is az üzemeknek záros határidőt kell adni és ez alatti a záros határidő alatt vagy jövedelmet kell kimutatni, vagy el­megy az üzem igazgatója, vagy pedig el fogom adni az üzemeket. (Helyeslés.) Ebből a szempontból kegyeskedjenek meg­engedni, hogy kitérjek még arra, hogy nemcsak én mondom ezt, hogy a háború utáni állam nem birja meg mindenféle deficites üzemek továbbvitelét, hanem ugyanez a véleménye volt Anglia követének, kiküldöttének Mr. Brandnak a brüsszeli konferencián, aki azt mondta, hogy a háború után meg kell tanulniok az államok­nak azt a gladstonei mondást, hogy az üzlete­ket jobb, ha a polgárok maguk csinálják, mint az állam. Ez jelenti elméletileg azt, hogy épugy, mint a napóleoni háborúk után a fiziokratizmus és merkantilizmus után jött a manchesterizmus, vagyis az állam nem volt egyéb, mint tüznek­viznek óvója, épigy nekünk is vissza kell tér­nünk erre, és ha azt kérdezik, hol lesz a szo­ciálpolitika, azt felelem, hogy a szociálpolitikát nemcsak az államnak, hanem minden magánüzem­nek is kötelessége követni. Ha méltóztatik ezen berendezésemet elfogadni, amely merőben uj, amennyiben két költségvetés van : egy B, az üzemek, és egy A, maga az állam, akkor először a B-ről, az üzemekről fogok be­szélni. (Halljuk!) Az üzemek költségvetése ebben a költségvetésben akként alakul, hogy üzemeink­nek egy része dicséretreméltó felesleget mutat ki, egyrésze azonban olyan, hogy jelenlegi álla­potában meg nem maradhat. Mindenekelőtt a posta 593 millió kiadásssal szemben 679 millió bevételt mutat, vagyis a tiszta többlet 142 millió, A mi postánk tehát lassan halad a történt rom­bolások után a becsületes kialakulás utján. A postatakarékpénztárra nem számitok, mert az úgyis csak egy átmeneti üzem. A célom az, hogy ha az önálló jegybankot kialakítjuk, a posta­takarékpénztárnak nagy része abba belemegy, mert egy államban két-három valutapolitikát csinálni nem lehet. "V alutapolitikat csak egy központ csinálhat. Erről tehát nem szólok. Fontosabb ennél az, hogy az államvasutak­nál az összes kiadások 4 milliárd, 600 millióra, a bevételek pedig 3 milliárd, 417 millióra rúg­nak, a deficit tehát 1185 milliárd. Meg kell jegyeznem, hogy igen sokat szidott barátomnak, a kereskedelemügyi minister urnák rendkivüli érdemei vannak abban, hogy államvasutaink napról-napra európaibbá válnak. Ez a nagy defi­cit onnét van, mert a költségvetés hamis, ameny­nyiben ebben a nagy kiadásban benne van a menekülteknek, vagonlakóknak és ellátatlanoknak is egy része, 500 millió, ugy hogy az államvasutak

Next

/
Thumbnails
Contents