Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.
Ülésnapok - 1920-193
90 A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. meggyőződés kezd gyökeret verni, hogy a választójog tekintetében erős korzervativ javításokat akarna tenni a belügyminister ur. Tasnádi Kovács József: Mi is itt leszünk! Bozsik Pál: Mi a keresztény és nemzeti demokráciát visszafejleszteni nem engedhetjük; én legalább a magam részéről soha olyan törvényjavaslatot meg nem szavazok, amely ebben a tekintetben a demokratikus haladást veszélyeztethetné. (Élénk helyeslés balfelöl.) Hasonlóképen mindig hive leszek a női választójognak is, (Helyeslés balfelöl.) mert nemcsak Magyarországon szerzett tapasztalataim, de a külföldön legutóbb történt események, az ausztriai, a németországi, továbbá a hollandiai és a belgiumi választások arról győztek meg, hogy a felforgató szocializmus igen erősen csalódott a nőkben, mert a nők a konzervatív eszméknek voltak a harcosai. (Zaj.) Nagyon kérném a belügyminister urat, hogy a legradikálisabb eszközökkel állitsa meg a közigazgatásban esetleg imitt-amott mutatkozó fegyelmetlenséget, engedetlenséget, renitenciát, mert ebben a tekintetben igen szomorú állapotok vannak igen sok helyen. (Helyeslés jobb felöl.) Méltóztassanak elképzelni azt, hogy hogyan tudjuk mi azt a szegény népet megnyerni a mi eszméinknek, amikor például a következő dolgok történnek. Az én vidékemen nincs búzatermés, úgyhogy a tavaly kiadott rendelet értelmében messze vidékről igyekezett mindenki, aki tehette s akinek pénze volt, a maga évi ellátmányát beszerezni. Most, amint útközben hozták, lefoglalták az illetőknek kis búzáját. A közélelmezési ministerium megvizsgálva az esetet, akként döntött, hogy a búzát ki kell adni. Ezek az emberek háromszor-négyszer fuvart fogadva, elmennek ezért a búzáért, s igen sok esetem van, hogy azt még ma, egy év leforgása alatt sem kapták meg. (Mozyás a jobboldalon.) Méltóztassanak megmondani, hogyan tudom én a mai társadalmi rendet megszerettetni az ilyen emberrel, akivel ilyen rövid utón bánnak el. Volt esetem, amidőn néhány falusi ember számára kieszközöltem a közélelmezési ministeriumban búzája kiadását, mikor elmentek az illető főszolgabírói hivatalba, ott a közélelmezési ministerium rendeletével együtt azzal utasították ki őket, hogy szamár a minister is, szamár a képviselő is. Andaházy-Kasnya Béla: A vidéken igy beszélnek mindenütt! (Zaj.) Bozsik Pál : Tegnapelőtt is kaptam egy sürgönyt, vagyok bátor itt bemutatni. Több szegény! gyöngyösi földmivesemberről van szó, akik még tavaly kora ősszel búzát szereztek, útközben azonban, dacára annak, hogy hatósági igazolványuk volt, azt lefoglalták tőlük. Több izben kaptam már rendelkezést a közélelmezési ministeriumtól — a legutolsót kaptam a múlt héten — s azzal ismét elmentek a búzáért. Megjegyzem, hogy miYel tudták, hogy biztosan kapnak búzát, otthon kértek búzát azzal, hogy ha majd a búzát megkapják, a kölcsönt visszaadják. Es most Szolnokon visszautasították ismét őket, azt mondván, hogy búzát nem adnak, hanem métermázsánként 500 koronát készségesen adnak nekik, holott a rendelkezés ugy szólt, hogy búzát kell nekik kiadni. (Mozyás a jobboldalon.) Ha azt látjuk, hogy a felsőbb hatóságnak nem engedelmeskednek ezek a közegek, ez a lehető legszomorúbb jelenség. Scholtz Ödön: Anarchia! (Zaj. Elnök csenyet.) Bozsik Pál : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy most egy, bennünket gyöngyösieket több mint egy óv óta véglegesen elkeserítő ügyről emlékezzem meg néhány szóval, amely ügy szintén a belügyministeriumhoz tartozik. (Halljuk ! Halljuk !) Minden szavamért helyt állok, ha azonban talán keményebb szavakkal mondom meg imitt-amott az igazságot, ezt méltóztassék annak az elkeseredésnek tulajdonítani, amely Gyöngyösön a lelkeket elfogta amiatt, hogy ez az ügy már hosszú idő óta vajúdik. A belügyi kormányzat egyik legnagyobb szégyenfoltjának tartom a gyöngyösi kormánybiztosságnak már több mint ,egy év óta vajúdó hivatalos vizsgálata ügyét. En, akire a város annak idején rábízta az érdekei megvódelmezését és a közéleti tisztességben való hit helyreállítását, hosszú időn át a legdiszkrétebb módon kezeltem ezt a kérdést. (Halljuk ! Halljuk !) Amidőn közbelépésemre a belügyminister ur Fáy Albert helyettes államtitkárt küldötte ki az ügy megvizsgálására, teljes passzivitásban maradtam több mint egy félévon át, mert bíztam abban, hogy talán mégsem igaz az, hogy teljesen bekapcsolódtunk a Balkánba. Midőn láttam, hogy Fáy államtitkár a vizsgálatot — és itt minden szavamért ismét helyt állunk — rangjához méltatlan tájékozatlansággal, felületességgel, sőt gerinctelenséggel vezeti, és tudomásomra jutott alapelve, hogy egy városnak nem lehet igazat adni a belügyministerium kormánybiztosával szemben, udvariasan figyelmeztettem Fáy államtitkár urat, hogy eljárása jogos kritikámra okot adott és én most már őfelette fogok minden tényezőt megmozgatni, hogy Gyöngyös városa megtalálja a maga erkölcsi és anyagi megvódelmezését. Sajnos, hiábavalók voltak Ferdinandy és Tomcsányi minister urak Ígéretei. Később Vass minister úrtól s a ministertanácsból is Ígéretet kaptam, de elintézés nem történt. Teleki ministerelnök ur is megsürgette a belügyministert, de elintézés nem történt. Ekkor, egy hónappal ezelőtt, itt a Nemzetgyűlésen tettem szóvá ezt az ügyet és mint legutolsó fórumhoz, t. képviselőtársaimhoz fordultam, hogy segítsék diadalra vinni Gyöngyös panaszának jogos elintézését. Akkor jogi, közigazgatási és technikai szempontból igyekeztem bemutatni, hogy milyen tarthatatlan helyzetet teremtett a kormánybiztos és egyúttal
