Nemzetgyűlési napló, 1920. X. kötet • 1920. május 20. - 1920. június 10.

Ülésnapok - 1920-193

A Nemzetgyűlés 193. ülése 1921. évi május hó 23-án, hétfőn. 91 bejelentettem azt, hogy, ha a gyöngyösiek nem találják meg igazukat, én abba a kényszerhelyzetbe jutok, hogy a kormányt szavazatommal nem támogatom. Azóta ismét eltelt egy hónap és semmi sem történt. Felszabadultnak érzem tehát magamat, hogy most már minden respektus nélkül, függetlenül, leplezetlenül, a köztisztesség és közerkölcsiség szempontjából mondjak el olyan dolgokat, amiket Gyöngyösön ma már orrukra tett zsebkendővel beszélnek, de amelyeket a ministerelnök ur előtt Fáy államtitkár — ugy látszik — korrekt és fair ügyleteknek tüntet fel. A gyöngyösi kormánybiztosnak egyik fő szenvedelme, hogy a tüzkárosultak számára építési anyagokat kivan vásárolni. Ezeket a vásárlásokat nem ő maga végzi el, hanem Gonda Béla magyar államvasuti felügyelővel eszközli a bevásárlásait, akit ott Debreczeny János kormánybiztos ur unokatestvérének ismernek. Ezekről a Gonda-Debreczeny-féle bevásárlásokról akarok néhány rövid adatot elmondani. Debreczeny mindjárt Gyöngyösre jövetele után, még a múlt tavasszal, téglát kivánt vásárolni. A vásárlással természetesen Gonda Bélát bizta meg és kiutalt neki saját kezéhez a kormánybiztosságtól 639.000 koronát. Gonda Budafokon, Priszter Györgytől vásárolta meg a téglát, 1320 koronájával ezrét. A kormánybiztossági hivatalnokok 1320 koronás alapon is kalkulálták be a téglák eladási árát 1500 koronával. Több mint egy félév múlva küldötte el azután Gonda a számláját Prisztertől, melyben már 100 koronával többre van véve a tégla ára. A differencia tehát 45.000 korona. Nagyon kíváncsiak volnánk, hogy miért drágult meg közben 45.000 korenával ez a tégla, mire kellett ez a 45.000 korona. Minthogy ez az első téglaüzlet ilyen jól sikerült, Debreczeny ujabb téglavásárláshoz fogott. Most már Gonda Bélának 1,200.000 koronát utaltak ki saját kezébe. Gonda valami Rosner és Társa nevű ágenshez fordult, ezek az aszódi és ürömi téglagyáraktól megvettek egy és fél millió téglát és az árát is ez a Debreczeny— Gonda—Rosner és Társa nevű téglavásárló szindikátus előlegezte. Tehát épen négy kézen ment át ez a tégla, amig a tüzkárosult gyöngyösiekhez ért, hogy azok altruisztikus áron kaphassák ezt meg. A téglavásárló szindikátus azonban oly naivan becsületes volt ennek az üzletnek a lebonyolításában, hogy sem szerződést, sem kötlevelet nem állított ki, sőt a téglát meg sem nézte. A múlt hónap végén egymás után kezdtek berobogni a téglát szállító vonatok a gyöngyösi pályaudvarra. Az anyagraktárkezelők azonban, egy világosfejü korrekt mérnök, mikor látta, hogy ez a tégla oly silány minőségű, hogy egyáltalában nem lehet használni, egyszerűen nem vette ezt át, Debreczeny utasítása ellenére sem. Már most 35 vagonig halmozódott fel az igy bevásárolt tégla Gyöngyösön, mert a cég — nagyon helyesen — azt mondta, hogy megkapta a pénzt, törődik is ő azzal, hogy milyen minőségű a tégla, ő leszállítja. Pár hétig volt az állomáson ez a 35 vagon tégla, úgyhogy pusztán a fekbér több mint 50.000 koronát tett ki. Minthogy az állomáson az anyagraktár vezetője nem akarta átvenni, ezért kiraktározták a sinek közül. Ezzel az ügylettel kapcsolatban tisztelettel kérdezem a belügyminister úrtól, — mert minden ilyen vásárláshoz a belügyminister urnák kell engedélyt adni a fennálló rendelkezések szerint — hogyan tudta Fáy államtitkár megengedni azt, hogy a kormánybiztosság minden kötlevél nélkül ily nagy üzletet csináljon? Azonfelül hogyan egyezhetett bele abba, hogy közvetítőkkel ily rossz minőségű téglát vásárolhasson a kormánybiztosság, amelynek hasznát nem lehet venni. Kérdem azután, minthogy az a gyöngyösi kormánybiztossági alap voltaképen a gyöngyösi tüzkárosultak közvagyona, tulajdonképen kit fog érni ez a kár. A gyöngyösiek már évek óta kiabálják, hogy szabadítsák meg őket az oda nem való embertől, a belügyminister ur ezt nem teszi meg. így tehát joggal kívánhatják a gyöngyösiek, hogy ne őket érje a veszteség és a kár. A téglavásárlásról lévén szó, eszembe jut egy másik érdekes ügy, amelyet interpellációm alkalmával is felemiitettem. Az első gyöngyösi kormánybiztosság ugyanis nem ilyen altruisztikus téglavásárlási alapon akarta építési anyaggal ellátni a gyöngyösi tüzkárosultakat, hanem mészhomok-téglagyárat épített, ezt kívánta a saját rezsijében üzembe hozni és igy akarta olcsó építési anyagokkal ellátni a gyöngyösieket. Hivatalos adatokat mutattam be interpellációm alkalmával arra, hogy ebben a téglagyárban 1000 koronával a piaci áron alul lehetett volna a téglát előállítani. Ennek a téglavásárló szindikátusnak azonban, ugy látszik, nem lehetett előnye az, hogy ott helyben olcsón állítsanak elő téglákat, azért üzemképtelennek vallja mindenféle, már régen megcáfolt kifogásokkal ezt a mészhomok-téglagyárat és másfél év óta üzembehozatal nélkül hever ott ez a közgazdasági érték, nagy kárára hanem nekünk gyöngyösiknek, hanem Magyarország közgazdaságának is. Tisztelettel kérdezem a belügyminister urat, ha ezek után — minthogy adatokkal tudjuk bizonyítani, hogy a legkülönbözőbb ajánlatok történtek már ennek a téglagyárnak üzembehozatalára — azt találja mondani Fáy államtitkár ur, Debreczenyvel együtt, hogy ez nem üzemképes, tekintettel az ő téglavásárlási üzleteire, vájjon elhiszi-e, hogy azért nem üzemképes, mert ott nem lehet téglát gyártani és nem kőzelfekvő-e az a gyanú, hogy azért nem üzemképes, mert ha itt állítanák elő a téglát, akkor 12*